Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

568 Az országgyűlés képviselőházának 38 én ebben a Házban mindig a kisemberek érdekeit védtem és képviseltem, szemben a nagytőkével, szemben a kar telekkel, szemben mindazokkal, akiknek a védelmét időnként a mi nyakunkra szeretik sózni. Én ebben a Házban a számat ki nem nyitottam soha mások érdekében, csak mindig a kicsinyek érdekében. Most is ezt teszem és nagyon helytelennek és igazságtalannak tartom, hogy éppen életük e válságos helyzetében, e kritikus pillanatában a törvényhozás nem az ő segítségükre siet, hanem ellenkezőleg, az ő helyzetüket nehezíti. ^Harmadik kifogásom az, hogy ezeknek a vitás kérdéseknek elintézésére a szakasz nem a bíróságot jelöli meg. Utóvégre nem egy adminisztrációs hatóság, a közérdekeltségek felügyelőhatósága hivatott erre. A közérdekeltségek felügyelőhatósága egy adminisztrációs hatóság, a pénzügyminisztériumnak a közege, tehát közigazgatásilag irányított hatóság. Én ezeket az érdekeket egyedül a független magyar bíróságnál látom megvédhetőknek. (Rupert Rezső: Nem tudom, miért félnek tőle?) A független magyar bíróság már más esetben is, éppen a nyugdíjak valorizációja esetében az 1926. évi törvényben fel lett jogosítva ezeknek az érdekeknek a védelmére. Ott egy külön bíróság lett kijelölve az átértékelési folyamatnak az arányszámnak és a vitás kérdéseknek elintézésére, egy külön bíróság, amely a Kúria elnökéből, a Kúria elnöke által kijelölt két bíróból és a gazdasági szakemberek közül választott két szakértőből állt. Ez a külön bíróság végezte a magánjogi kötelezettségeknek és a magánjogi arányszámoknak úgynevezett átértékelését. Ebben az eljárásban megbízhattunk, de a közérdekeltségek felügylőhatósága egy közigazgatási, egy adminisztratív szerv, (Rupert Rezső: Kormányszerv!) a pénzügyminiszternek alárendelt szerv, amely előtt a kontradiktatórikus eljárás sincs megfelelő módon végigvezetve, ennélfogva nem alkalmas arra, hogy a jogigények elbírlását végezze. A jogigények elbírálására ilyen létérdekü kérdésekben egyedül a független magyar bíróság, ebben az esetben egy különbíróság volna hivatott. Én, t. Ház, nagyon jól tudom, hogy van itt egy rendelet, amely hasonló esetekre vonatkozik, de ezeknek a hasonló eseteknek csakis a köztámogatásban részesülő részvénytársaságok és szövetkezetek állami felügyelete^ alá tartozók részére mondták ki a döntő és n, végső szót. Én ilyen esetekben csalkis a bíróságot tartom alkiaLmasnialk megfelelő intézkedésre. Nagyon kérem a mélyen t. Képviselőházat, méltóztassék tekintetbe venni azoknak az ártatlan embereknek súlyos helyzetét, akik önhibájukon kívül belekerülnek egy ilyen bajba. Elbocsátják őket és még elbocsátásuk alkalmával sem tarthatják meg azt, amire egy életen keresztül áldoztak és amit megtakarítottak. Befizették nyugdíjjárulékaikat és mégis le^ lehet szállítani, csökkenteni lehet a nyugdíjakat. Engedelmet kérek, az igazságot nem szabad eltéveszteni ilyen esetekben és éppen a legkisebb emberekkel szemben, a legelhagyottabb emberekkel szemben, hiszen az ember el sem tudja képzelni, mihez kezdjenek ezek. Mint alkalmazottakat kiteszik őket állásaikból. Mint főnökök, nem helyezkedhetnek el, mert nem kapnak ipar igazolványt. A nyugdíjakat viszont csökkenthetik és leszállíthatják. Még ha a társadalom csúcsán álló, vagyonilag és társadalmilag beérkezett embereknél méltóztatnak ilyen szempontokat érvényesíteni, azt talán meg tudom érteni, de hogy éppen a legkisebb, a legnyomc?'. ülése 1939 március 24-én, pénteken. rultabb, a legelhagyottabb réteggel szemben hoznak ilyen drákói rendszabályokat, ezt én értelemmel felfogni soha nem tudom. Nem fogadom el a szakaszt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csikvádi Ernő jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ez a szakasz rendelkezik a határozott időre szóló szolgálati szerződésnek megszüntetéséről, ami általában véve igen fájdalmasnak mondható különösen arra, akire vonatkozik, de azok, akiket szerződéssel alkalmaztak a különféle nagyvállalatok, rendesen olyan kvalitású munkát végeztek, amelyre alkalmassá tevő képességeiknek birtokában elhelyezkedhetnek másutt is, sőt tartok tőle, hogy ezek a nagykvalitású munkaerők külföldön is sokkal könnyebben elhelyezkednek, mint azok, akiknek érdekeit ebben a pillanatban elsőrendűen védeni valónak tartom. A mi szempontunkból legfontosabb és legégetőbb kérdés, hogy az alkalmazottnak, a kistisztviselőnek, kis kereskedősegédnek, stb. végkielégítése, nyugdíja kérdéséről beszéljünk, arról a száraz kenyérről, (Propper Sándor: Ezt még a forradalom sem merte elvenni. Ez több, mint a forradalom!) amelyet ez a rendelkezés végleg el akar tőle venni. Csatlakozom , Kertész t. képviselőtársamnak ahhoz a kívánságához, amelyet már a bizottságban is előterjesztett, amely azonban nem talált meghallgatásra, mert hiszen itt csak a legkisebbekről van szó, — ahhoz a kérdéshez tudniillik, hogy állapítsunk meg egy minimumot, amelyen alul a vállalatnak minden körülmények között ki kell fizetnie az alkalmazottak végkielégítését és nyugdíjigényét. (Rupert Rezső: Egyiknél sem mehet sokra!) Ez valóban egyiknél sem rúghat olyan magas összegre, amely a vállalatnak romlását okozhatná. Állapítsunk meg egy minimumot, annál is inkább, mert hiszen a szöveg azt mondja, hogy az alkalmazottnak a vállalatnál nyugdíjra vagy végkielégítésre való igényét az elbocsátás nem érinti. Milyen nagylelkűen kimondja, hogy ezt az igényt ezek a rendelkezések nem érintik! Valósággal úgy teszünk, mint Mátyásnak molnár lánya, aki vitt is valamit, meg nem is. Itt adunk neki egy igényt, amely igénynek érvényesülési lehetőségét rögtön a következő szakaszban elkobozzuk, lehetetlenné tesszük. Amikor ilyen szörnyű gazdasági árvizet bocsátanak ezeknek a legkisebb, szerencsétlen embereknek életterületére, akkor mi a fontosabb: FIZ utólagos gazdasági romlás, amelytől itt a vállalatokat féltik, vagy a kisemberek elpusztulása? T. Házi Én is határozottan tiltakozom az ellen, hogy ezeknek az igényeknek érvényesítését elvonják a független, nem utasítható bíróságok mérlegelése elől. A közérdekeltségek felügyelő hatósága ebben a kérdésben mindenféle befolyásolásnak ki van téve. Láttuk ezt a befolyásolást azokban a tárgyalásokban, amelyeket az utóbbi esztendők folyamán módunkban volt figyelemmel kísérni. Ha ezt a szakaszt megszavazzuk és a csökkentés, valamint a halasztás és a részletekben való fizetés tárgyában való határozathozatalt a közérdekeltségek felügyelő hatóságára bízzuk a bírói út kizárásával, ez azt jelenti, hogy ezeknek a kisembereknek a száraz kenyérre való igényét egyszerűen vogelfrei-já alakítjuk át és &? Q számukra megteremtjük