Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. tesznek mia is a szakszerűségnek, sa rátermett­ségnek megteremtésével, amelyről a magyar munkás hires. {Egy hang a jobboldalon: Az ipartestületek ezt elvégzik!) Az ipartestületek ezt mem végzik el. Semmitsam végeznek el, net­tem erről ne meséljen az úr. (Zaj. — Elnök CSGTIQCtt) Felemlítek egy másik esetet. 1927-ben Brüsz­szelben voltunk kongresszuson és onnan át­mentünk Párizsba. Egy csomó gyárat néztünk meg Párizsban Mónus Illéssel, a Népszava szer­kesztő jével, »köztük egy híres cipőgyárat is, amely akkor a világ technikailag legtökélete­sebben berendezett cipőgyára volt. Ma már ez a berendezés elterjedt. Az a gyár szállított cipőt Newyorkba, Párizsba, Londonba. Ebben a gyárban volt amerikai mérnök, angol mér­nök, francia mérnök, de egyik legfontosabb embere, a modellőrje, egy halasi magyar zsidó­fiú volt, aki itthon nevelődött, itthon tanult a szakszervezetben. Ott egy ilyen nagy gyá­rat vezetett, egy ilyen nagy gyárnak volt a technikai modellőrje, rajzolója s mellette vol­tak mérnökök és más szakemberek ebben a gyárban. Azóta ez a munkamenet, ez a mun­kavégzési folyamat széles körben elterjedt ná­lunk is. Tudok ilyen eseteket német, francia és más külföldi cipőgyárakban is. De nemcsak cipőgyárakban, hanem amint a Házban már említettem, a Renault-gyár­ban, a gépgyárakban, az autógyárakban, a műszaki munkáknál a magyar munkások óriási szerepet játszanak mindenhol sze­x rétik és becsülik őket. Megint csak r utal : nom kell arra, amit a külső Váci-uti Ganz-gyár igazgatója mondott annakidején, hogy ők versenyezni tudnak mindenkivel, olyan dolgokat tudnak technikailag "elő­állítani, amilyeneket sehol nem tudnának meg­csinálni, mert olyan összmunkát, mint abban a gyárban van, sehol a világon munkások közt létrehozni nem lehet. Ha ezt termelte ki eddig a magyar szocialista mozgalom, ha a szakszer­vezeteknek ilyen nevelő hatásuk volt, hogy munkára tanították az emberéket, józanságra nevelték az embereket, akkor nem értem, miért vannak önök a szakszervezet ellen? Természetesen ezzel a munkakészséggel, etzzel a civilizációval együtt fejlődött az osz­tályérdekek tudata is, amelyet éppen úgy ipar­kodnak megvédeni, mint a tőkés, a nagyiparos, a nagybirtokos és a nagykereskedő. Ezért nem kell rájuk haragudni, ez természetes adottság a kapitalista-rendben, ez velejár azzal, hogy a megértő ember megérti az adott viszonyokat és ahhoz alkalmazkodik. Igaza van Kéthly képviselőtársamnak, csak külső tényezők hoz­hatták ezt létre. Nem hozhatta »más létre, mert aki beletekint ezekbe a szakszervezetekbe, az látja, hogy ott milyen munka folyik. Az egyik képviselő úr közbeszólt az előbb az ipartestületeikről. Tessék elmenni ma is az ipartestületekbe, tessék megvizsgálni. a mun­kamenetet, megvizsgálni a szakmai tudást, »megvizsgálni a miunkakészséget, megvizsgálni a megbízhatóságot s akkor látni fogják, hogv akinek megbízható munkás kell, az a 'Szakszer­vezetbe megy, mert ilyent csak ott kap. A szakszervezet felelősséggel tartozik a munká­sért, mert ott képezték ki, mert az ottlévő em­berek tudják, hogv nekik tudniok kell dolgozni, hogy a munkát jól el kell végezniük és megbíz­ható, rendes embereknek kell lenniök. Emellett megköveteli a magáét, de ez természetes adott­ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 557 ság is, amely megvan, minden szervezett mun­kásban, de megvan minden józanul gondolkodó emberben is. T. Ház! Egyébként ezt a szakaszt nem­csak aboói a szempontból bírálom, mint álta­lában ezeket a szakaszokat, hanem itt ne fe­lejtsük el azt sem, hogy mi a nagyipari álla­mok olyan befolyásának vagyunk most ki­téve, mint még sohasem. Mert amíg Ausztria nem voit bekeoelezve s amíg Csehország nem volt német uralom alatt, aüdig" volt bizonyos védekezési lehetőség a nagyipar ellen. Nekünk ma szükségünk van leleményesebb iparra, olyan elgondolásokra, olyan újításokra, amelyek se­gítségével a mi iparunk megélhet, amelyekkel iparunkat fejleszthetjük. Ennek fejlesztése és fenntartása olyan fontos nemzeti szempont, hogy ennél fontosab­bat alig lehet elképzelni. Mert hova jutunk el azok mellett a tökéletes technikai berende­zések mellett, amelyek ma már mindenütt meg vannak a nagyiparban, — beszéltem pél­dául a Bata-gyárról — ha nem találunk fel újabb és újabb, tökéletesebb, finomabb és ered­ményesebb technikai berendezkedéseket a kisipar számára? Itt van például egy mérnök kép­, viselőtársam, aki nagyon jól ismeri ezt a kér­dést és teljesen tisztában van azzal, hogy itt bizony leleményesnek kell lenni, törődni kell a dolgokkal és lehetővé kell tenni, hogy min­den tehetség érvényesülhessen ezen a területen. Ha azonban itt is felekezeti szempontok és felekezeti zavarkeltések lesznek, ha itt is kor­látozzák az embereket, akkor bizonyos, hogy ezen a területen nem lesz haladás és itt is olyan bajok lesznek, amelyeket a magyar nép és a magyar közgazdaság fog megsínyleni. Nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék erre tekintettel lenni és mondjanak le arról az eljárásról, amelyet a szakszervezetekkel szemben végre akarnak hajtani. Tudom, hogy a miniszter úr nem megy bele és semmilyen kedvezményt nem tesz, de legyen nyugodt a miniszter úr és a t. képviselőház, hogy ezzel nem tesznek szolgálatot az ország közgazda­sági életének és iparának, sőt ellenkezőleg, hátráltatják az ipar fejlődését és korlátozzák azt a fejlődési lehetőséget, amelyre ipari szem­pontból különösen most van szükségünk, ami­kor a nagyipar tökéletesen meg akar ben­nünket fojtani. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztas­sék megengedni, hogy ennél a szakasznál fog­lalkozzam azzal a kérdéssel, amelyet Megay Meissner t. képviselőtársam vetett fel és amelyre a miniszter úr volt szíves válaszolni. (Rajniss Ferenc: Inkább a szakaszról beszél­jen!) Tudom, hogy a képviselő úrban van annyi lovagias érzék, hogy honorálja azt, hogy ha itt elhangzik valami ezzel az oldallal j szemben, akkor ez az oldal is meghallgattas­sák; t. képviselőtársam bizonyára nem akar ebben megakadályozni. T. Képviselőház! A miniszter úr által fel­! olvasott cikkből és a Daragó-féle nyilatkozat­j ból kitűnik, hogy az amerikai zsidó magyar­! ság Schönfelddel — nem tudom rabbi-e vagy nem — nem azonosítja magát. (Rajniss Fe­renc: Főrabbi!) Elfogadom, t. képviselőtár­sam. Én ugyanúgy nem vagyok felelős Schön-

Next

/
Thumbnails
Contents