Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-386
Az országgyűlés képviselőházának 386. tesznek mia is a szakszerűségnek, sa rátermettségnek megteremtésével, amelyről a magyar munkás hires. {Egy hang a jobboldalon: Az ipartestületek ezt elvégzik!) Az ipartestületek ezt mem végzik el. Semmitsam végeznek el, nettem erről ne meséljen az úr. (Zaj. — Elnök CSGTIQCtt) Felemlítek egy másik esetet. 1927-ben Brüszszelben voltunk kongresszuson és onnan átmentünk Párizsba. Egy csomó gyárat néztünk meg Párizsban Mónus Illéssel, a Népszava szerkesztő jével, »köztük egy híres cipőgyárat is, amely akkor a világ technikailag legtökéletesebben berendezett cipőgyára volt. Ma már ez a berendezés elterjedt. Az a gyár szállított cipőt Newyorkba, Párizsba, Londonba. Ebben a gyárban volt amerikai mérnök, angol mérnök, francia mérnök, de egyik legfontosabb embere, a modellőrje, egy halasi magyar zsidófiú volt, aki itthon nevelődött, itthon tanult a szakszervezetben. Ott egy ilyen nagy gyárat vezetett, egy ilyen nagy gyárnak volt a technikai modellőrje, rajzolója s mellette voltak mérnökök és más szakemberek ebben a gyárban. Azóta ez a munkamenet, ez a munkavégzési folyamat széles körben elterjedt nálunk is. Tudok ilyen eseteket német, francia és más külföldi cipőgyárakban is. De nemcsak cipőgyárakban, hanem amint a Házban már említettem, a Renault-gyárban, a gépgyárakban, az autógyárakban, a műszaki munkáknál a magyar munkások óriási szerepet játszanak mindenhol szex rétik és becsülik őket. Megint csak r utal : nom kell arra, amit a külső Váci-uti Ganz-gyár igazgatója mondott annakidején, hogy ők versenyezni tudnak mindenkivel, olyan dolgokat tudnak technikailag "előállítani, amilyeneket sehol nem tudnának megcsinálni, mert olyan összmunkát, mint abban a gyárban van, sehol a világon munkások közt létrehozni nem lehet. Ha ezt termelte ki eddig a magyar szocialista mozgalom, ha a szakszervezeteknek ilyen nevelő hatásuk volt, hogy munkára tanították az emberéket, józanságra nevelték az embereket, akkor nem értem, miért vannak önök a szakszervezet ellen? Természetesen ezzel a munkakészséggel, etzzel a civilizációval együtt fejlődött az osztályérdekek tudata is, amelyet éppen úgy iparkodnak megvédeni, mint a tőkés, a nagyiparos, a nagybirtokos és a nagykereskedő. Ezért nem kell rájuk haragudni, ez természetes adottság a kapitalista-rendben, ez velejár azzal, hogy a megértő ember megérti az adott viszonyokat és ahhoz alkalmazkodik. Igaza van Kéthly képviselőtársamnak, csak külső tényezők hozhatták ezt létre. Nem hozhatta »más létre, mert aki beletekint ezekbe a szakszervezetekbe, az látja, hogy ott milyen munka folyik. Az egyik képviselő úr közbeszólt az előbb az ipartestületeikről. Tessék elmenni ma is az ipartestületekbe, tessék megvizsgálni. a munkamenetet, megvizsgálni a szakmai tudást, »megvizsgálni a miunkakészséget, megvizsgálni a megbízhatóságot s akkor látni fogják, hogv akinek megbízható munkás kell, az a 'Szakszervezetbe megy, mert ilyent csak ott kap. A szakszervezet felelősséggel tartozik a munkásért, mert ott képezték ki, mert az ottlévő emberek tudják, hogv nekik tudniok kell dolgozni, hogy a munkát jól el kell végezniük és megbízható, rendes embereknek kell lenniök. Emellett megköveteli a magáét, de ez természetes adottülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 557 ság is, amely megvan, minden szervezett munkásban, de megvan minden józanul gondolkodó emberben is. T. Ház! Egyébként ezt a szakaszt nemcsak aboói a szempontból bírálom, mint általában ezeket a szakaszokat, hanem itt ne felejtsük el azt sem, hogy mi a nagyipari államok olyan befolyásának vagyunk most kitéve, mint még sohasem. Mert amíg Ausztria nem voit bekeoelezve s amíg Csehország nem volt német uralom alatt, aüdig" volt bizonyos védekezési lehetőség a nagyipar ellen. Nekünk ma szükségünk van leleményesebb iparra, olyan elgondolásokra, olyan újításokra, amelyek segítségével a mi iparunk megélhet, amelyekkel iparunkat fejleszthetjük. Ennek fejlesztése és fenntartása olyan fontos nemzeti szempont, hogy ennél fontosabbat alig lehet elképzelni. Mert hova jutunk el azok mellett a tökéletes technikai berendezések mellett, amelyek ma már mindenütt meg vannak a nagyiparban, — beszéltem például a Bata-gyárról — ha nem találunk fel újabb és újabb, tökéletesebb, finomabb és eredményesebb technikai berendezkedéseket a kisipar számára? Itt van például egy mérnök kép, viselőtársam, aki nagyon jól ismeri ezt a kérdést és teljesen tisztában van azzal, hogy itt bizony leleményesnek kell lenni, törődni kell a dolgokkal és lehetővé kell tenni, hogy minden tehetség érvényesülhessen ezen a területen. Ha azonban itt is felekezeti szempontok és felekezeti zavarkeltések lesznek, ha itt is korlátozzák az embereket, akkor bizonyos, hogy ezen a területen nem lesz haladás és itt is olyan bajok lesznek, amelyeket a magyar nép és a magyar közgazdaság fog megsínyleni. Nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék erre tekintettel lenni és mondjanak le arról az eljárásról, amelyet a szakszervezetekkel szemben végre akarnak hajtani. Tudom, hogy a miniszter úr nem megy bele és semmilyen kedvezményt nem tesz, de legyen nyugodt a miniszter úr és a t. képviselőház, hogy ezzel nem tesznek szolgálatot az ország közgazdasági életének és iparának, sőt ellenkezőleg, hátráltatják az ipar fejlődését és korlátozzák azt a fejlődési lehetőséget, amelyre ipari szempontból különösen most van szükségünk, amikor a nagyipar tökéletesen meg akar bennünket fojtani. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a szakasznál foglalkozzam azzal a kérdéssel, amelyet Megay Meissner t. képviselőtársam vetett fel és amelyre a miniszter úr volt szíves válaszolni. (Rajniss Ferenc: Inkább a szakaszról beszéljen!) Tudom, hogy a képviselő úrban van annyi lovagias érzék, hogy honorálja azt, hogy ha itt elhangzik valami ezzel az oldallal j szemben, akkor ez az oldal is meghallgattassák; t. képviselőtársam bizonyára nem akar ebben megakadályozni. T. Képviselőház! A miniszter úr által fel! olvasott cikkből és a Daragó-féle nyilatkozatj ból kitűnik, hogy az amerikai zsidó magyar! ság Schönfelddel — nem tudom rabbi-e vagy nem — nem azonosítja magát. (Rajniss Ferenc: Főrabbi!) Elfogadom, t. képviselőtársam. Én ugyanúgy nem vagyok felelős Schön-