Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

556 Az országgyűlés képviselőházának 386. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. tendo alatt felszedték a munkásság szabad szervezeteiből kirakott sikkasztókat, zavaros bolsevistákat és lemaradt strébereket. Higyjék el azonban azok, akik így inspirálták az igaz­ságügyminisztériumot ennek a szakasznak a beiktatására, hogy azok érvényesülésének nem a választott zsidó vezetők állták útját a mi szervezeteinkben, hanem a szervezett munkás józanságra, értelmessége és a kalandorokkal szemben érzett utálata. (Rupert Rezső: Ügy van! Gazda nélkül számolnak!) Ki látott ezek közül az inspirálók, acsarkodók közül csak effyetlenesrvszer is belülről szakszervezeti mun­kát 1 ? Csak ezeknek a lecsúszottaknak alatto­mos gyűlölködéséből fakadó információ az, ami táplálja a zsidó munkásvezetőkről és azok túlteneéséről szóló legendát. Kérdem: szabad-e erre törvényt alkotni, szabad-e erre törvény­szakaszt felépíteni és szabad-e ilyen indokokra, ilyen alapra felépíteni olyan megbélyegzést, amelvet a munkásság magára nézve sértőnek és bántónak talált Vannak olyan szakmai szervezetek is, ame­lyeknél magasabb a zsidók arányszáma. így üéldiául ilyen a magántisztviselőké. Vájjon milyen jogon tiltják meg, hogy ezek szabad választás útján maguk közül is beválaszthas­sanak valakit vezetőik közét Mógegyszer hangsúlyoznom kell: igazság­talannak, jogtalannak, sértőnek és bántónak tartjuk azt, hogy ki vannak szorítva még a ki­vételek is, mert arany vitézségi érmes szak­szervezeti tisztviselők vannak, akik e szakasz alapján mint kivételek sem jöhetnek számí­tásba. (Rupert Rezső: Ellenben a volt keresz­tény bolsevista bekerül!) Elnök: T. képviselőtársam beszédideje le­járt. Kétíily Anna: Befejezem. (Gr. Festetics Domonkos: Üljön le!) Ennél a kérdésnél még csak az sem lehet indokolás, hogy ez a ke­resztény középosztálybeli fiatalság területe és az akarja elfoglalni, mert hiszen a közép­osztálybeli fiatalság eddig sem törődött ezek­kel a területekkel. (Gr. Festetics Domonkos: Méltóztassék helyet foglalni!) Nekik tehát nincs hasznuk ebből, másnak pedig kárt, sérelmet, bántalmat okoznak. Ezt nem tar­tom méltónak arra, hogy a képviselőház tör­vénybe iktassa. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Farkas István! Elnök: Farkas István képviselő urat illeti a SZÓ. ; i j;[ ; Ä! . Farkas István: T. Képviselőház! Nagyon szeretném, ha módot adnának nekem arra, hogy a magyar ipar kifejlődéséről beszéljek, én, aki 50 esztendeje veszek részt a munkás­mozgalomban és akinek részem van egyénileg is a magyar ipar fejlesztésében, a modern szakszerű tudományoknak a magyar iparba való bevezetésében. Részem van a magyar ipar fejlesztésében, nagy szerepet játszottam benne és annakidején az ipartestület engem tett meg tisztviselőjének, azért, mert igen sok szolgálatot tettem a magyar iparnak, olyan sokat, amenyit előttem senki sem tett. Mon­dom, szeretnék erre részletesen rátérni és szeretném kimutatni, hogy az uraknak hal­vány sejtelmük sincs az ipar fejlődéséről, sem­mibe sem veszik a produktív munkát, a lele­ményességet és az ügyességet. Ezt nem lehet felekezet szerint tekinteni. Engedjék meg nekem, t. uraim, hogy rá­mutassak arra, hogy Magyarországon a szak­szervezetek vezettek be a modern munkást s a modern munkát, a szakszervezetek voltak azok, amelyek megbecsülték a tudományos munka értékét. Közismert dolog, van talán most r is egy pár cipészmester, egy pár szak­tanító a technológián, akit mi képeztünk ki, akit a technológián mi tanítottunk. (Mozgás a jobb­oldalon.) Igenis, mi vezettük be őket, önöknek fogalmuk sincs ezekről a dolgokról. (Mocsáry Dániel: Csak magának van fogalma minden­ről!) Ezt nem mondom, de igenis én keresztül­éltem azt, amit önök nem éltek keresztül és csak azt kérem, hogy hallgassák meg, amit mondok, hogy legyen fogalmuk róla és azután ellenőrizhetik, amit mondok. (Egy hang jobb­felől: Nem kell türelmetlenkedni!) Ötven esztendővel ezelőtt Magyarországon minden kisiparban rendszer volt a Blaumontag. Mit jelentett ( ez? Vasárnap dolgoztak, nem volt vasárnapi munkaszünet, ellenben hétfőn nem dolgoztak. E téren csak egypár ember tett kivételt, az is zsidó volt'vagy a keresztény ipa­rosok józanabb rétegéhez tartozott. Nekem pél­dául bűnömül rátták fel, hogy napilapot olva­sok, mondván, hogy micsoda merész és bolond ember vagyok, hogy erre pénzt költök. A cipésziparosok szaktestülete vezette be Magyarországon a céltudatos szakoktatást. Ez a testület hozatott külföldről olyan embert, aki a mértani, műszaki rendszert vezette be, s ez a szakegylet volt az, amelynek ösztönzéséire ké­sőbb a technológián egy tanfolyamot rendsze­resítettek. Ezen a tanfolyamon kiképzett szak­emberek azután végezték a tanítást. Uraim, ez nem volt kis dolog. Később rá fogok majd mu­tatni arra, hogy igenis annakidején az volt a helyzet, «hogy a magyar mágnások Párizsban csináltatták cipőiket, holott Párizsban is ma­gyar munkások készítették a cipőket. Éppen abban volt az én érdemem, amit azután az ipartestület és általában az iparosok nagyon •értékeltek, hogy én indítottam meg az akciót, amelynek segítségével Párizsból hazahozattuk a magyar munkásokat. Terray János és pös tyéni Molnár László cipész-mesterek tanúim le­hetnek arra, hogy igenis az én akciómra tör­tént meg az, hogy azután a magyar mágnások itthon kezdtek dolgoztatni, amikor Párizsban megtudták éppen attól a cipészmestertől, aki a lábukról mértéket vett, hogy Magyarorszá­gon is meg tudják csinálni a nekik szükséges cipőt. A 'Szakszervezet tevékenységének követ­kezménye volt az, hogy megtanították a mun­kásokat dolgozni s hogy felvilágosították a publikumot arról, hogy itthon is el lehet ké­szíteni ezeket a cipőket. Ez a szakszervezet volt az, 'amely a munkásokat kiképezte, tanította, nevelte. Amikor én a szakszervezetbe bekerül­tem, akkor még az volt a ihelyzet, hogy azt mondták, hogy a szakszervezetben urak van­nak. Az igaz, hogy részeges emberek nem lép­tek ibe a szakszervezetbe, csak a jól képzett munkások, mint ahogy ma is a szakszervezetbe csak a jól képzett, tisztességes munkások lép­nek be s mint ahögfy ugyanez látható a mér;­nöki vagy más ipari szakban is. Ez természe­tes dolog. Kéthly Anna képviselőtársaim azt mondotta, hogy ez a szakasz külső tényezők befolyására került bele a javaslatba. Ezek a külső ténye­zők haragszanak, holott a szakszervezetek a magyar iparnak, a magyar kultúrának, a ma­gyar művelődésnek óriási szolgálatot tettek és

Next

/
Thumbnails
Contents