Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. • Most ebben a második bekezdésben annak a tájékozatlanságnak és annak a gyűlölködésnek adnak kifejezést, amely az utóbbi 20 esztendőben a munkásszerveizetekét körülhullámozta, hiszen a munkásszervezetek működését olyan ellenszenvvel kísérték, hogy ebből az el- ; lenszenvből szinte logikusan kellett olyan in- j tézkedéseknek, olyan törvényes rendszabályok- j nak inegszületniök, amelyek ezeknek a munkás- i szervezeteknek belső életét ilyen külső beavat- i kozással akarják vagy lehetetlenné tenni vagy j pedig olyan bosszúságot okozni nekik, amit ',. máskülönben nem tudnának megtenni. Mi az igazság a zsidó ooiunkásvezérek, a zsidó munkás vezetők kérdésében'? Már a bizottsági tárgyalás alkalmával én is és velem együtt j más szociáldemokrata képviselőtársaim is meg- !! kérdezték azt, 'hogy kötelezve vagyunk-e mi | ezekkel a sokszor, sőt legtöbbször alantas indokokból eredő vádakkal szemben a helyreigazításra. En úgy éreztem és most is úgy érzem, • hogy mi ezekkel a vádakkal szemben nem tar- ! tozunk semmiféle helyreigazítást a képviselő- j ház elé terjeszteni, mégis egy későbbi mondat- ;J ban majd be fogom terjeszteni azokat az ada- jjl tokát, amelyeik ezeket a vádakat megcáfolják, megsemmisítik, De azonfelül, hogy nem vagyunk helyre- | igazításra kötelezve, egy másik ok is volna, ami miatt ezeknek az adatoknak a feltárása és ; előterjesztése felesleges. Mert nem is az a | döntő, hogy hány százalékban van zsidóvallású j a 'munkásegyesületek intézőszerveiben vagy tisztikarában, hiszen délelőtti beszédében az államtitkár úr más vonatkozásban ugyan, de erre is alkalmazhatóan kijelentette, hogy nem j a százalék a fontos, hanetm az elv, az az elv, hogy a zsidót valahonnét, valamilyen területi-i ről — itt a munkássziervezetek intézőszerveiből és tisztikarából — el akarják távolítani. De meg kell kérdeznem azt, t. Képviselő- ; ház, hogy amikor a munkásszervezeteket törvényes rendelkezéssel így rá akarják kényszeríteni arra, hogy régi bevált vezetőiket, régi bevált küzdőtársaikat eltávolítsák, az újak számára pedig nem adják meg a lehetőséget, hogy ezekben a szervekben résztvehessenek és helyet foglalhassanak, akkor miért nem vo-1 natkozik ez a rendelkezés azokra a munkáltató szervezetekre és intézményekre is, amelyeknek gazdasági befolyása és az egyes csoportokban lévő személyekre gyakorolt hatása; szerintem nem kisebb, mint a munkavállalók egyesületeié. Vájjon az Omke., a Tébe. Gyosz. miért menekülnek meg attól a megaláztatástól, hogy előírják nekik, hogy vezetőik sorába kiket választhatnak meg? Vájjon a Tébé.-ben, az Omké.-ben, a Gyosz.-ban és a többi munkaadói szervezetben miért nem kutatják az intéző szervek és a tisztikar tagjai-' nak vallását? Hiszen ott is van munkaközvetí- '•. tés, azonkívül ezek az intéző szervek szerintem a gazdasági életre sokkal jelentősebb be-* folyást gyakorolnak, mint azok a munkavállalói szervezetek, amelyeknek, különösen a

; mai helyzetben és a kormány mai magatartása idején, csak védekező szerepük van a| gazdasági életben. Igen t. Képviselőház! Ezeket az egyesületeket nem emelik ki, ezek számára nem kreáli nak külön rendelkezéseket, ezeknek a szabad választójogát nem konfiskálják el, ezeknek a szabad választójogához nem nyúlnak hozzá. Hoerv mi van, e mögött, azt majd talán az államtitkár úr vagy a miniszter úr megmagyallése 1939 március 23-án, csütörtökön. 555 rázza nekem és amikor az osztályharc ténye, az osztályharc jelensége ellen tiltakoznak, meemondja nekem, hogy miért kell ezt az intézkedést csak a munkavállalói szervezetekkel szemben ( alkalmazni. (Reisinger Ferenc: A kéoviselőválasztásra onnan kapjuk a pízt!) Statisztikánk, 'amelyet szervezeteink felvettek, azt mutatja, hogy a 32 munkásszervezet és a 263 helyi csoport összesen 4075 funkcionáriust foglalkoztat. Ebből a 4075 funkcionáriusból 3839 keresztény, 236 pedig zsidó, ami azt jelenti, ihogy végső konzekvenciában a 4075 öszszes funkcionárius közül 5 79% zsidó. Ha megnézem az egyes különféle szerveknek,• tisztségeknek megoszlását, akkor megállapíthatom, hogy a 32 munkásszervezet 289 elnöke között 277 keresztény és 12 zsidó volt, tehát 415% volt a zsidók száma. Alelnök volt 290, ebből 275 keresztény és 15, tehát 547% zsidó. Jegyző vagy titkár volt 380, ebből keresztény 358; a 21 zsidó 578%-ot tesz, ki. Pénztáros — ez igen fontos funkció — volt 401, ebből 383 keresztény és 18 zsidó, tehát a zsidók arányszáma 4'48%. Ellenőr, aki szintén fontos szerepet tölt be, 536 volt, ebből 523 keresztény és 13, vagyis 2'42% zsidó. A választmányokban, tehát már szélesebb testületekben helyet foglaló 2080 tag közül 1931 volt keresztény és 149 zsidó. Itt a számarány valamivel nagyobb, mint az országos arányszám: 7'16%>. T. Képviselőház! Ez a statisztika a legékesebben megcáfolja azt a demagógiát, amely a zsidó munkásvezérekről, a zsidó munkásvezérek túltengéséről beszél és aki azt hiszi, hoerv ennek a szakasznak törvénybe iktatásával, iá zsidó funkcionáriusok tisztségének megvonásiára való kényszerítéssel, újak megválasztásának lehetetlenné tételével elérik azt, hogy a tiszta keresztény vezetőség majd simulékonyabb, majd engedékenyebb lesz a gazdasági kérdésekben, kevésbbé lesz ellenálló és helytálló azokban a gazdasági harcokban, amelyeket a munkavállalók a munkáltatókkal szemben folytatnak, akkor ez sanda gyanúsítás és a keresztény vezetők olyan megvetését árulja el, hogy ezt a gyanúsítást és megvetést a keresztény vezetők tisztelettel visszautasítják. A tárgyalások folyamán szó volt arról, hogy ennek a második bekezdésnek törvénybeiktatása külső tényezőktől jött követelés, amely elől az igazságügy minisztérium nem tudott elzárkózni. Valóban teljes egészében megértem ezt a külső követelést, megértem azokat, akik nem tudnak a munkás szervezeteknek más úton bosszúságot okozni, csak azzal, hogy itt a tájékozatlan, a munkásszervezetek belső életét nem ismerő igazságügyminisztériummal ezt a szakaszt elfogadtatják. Akik ezeknek a külső követeléseknek hordozói és szószólói voltak, 'azok tehetetlen és a dolgozókkal semmiféle gazdasági és lelki kapcsolatban nem álló egyének és úgynevezett munkásszervezetek, amelyek a maguk szervező munkáját eddig a legminimálisabb eredménnyel sem tudták elvégezni. Pedig 20 esztendő alatt ezekbe az ál-munkásszervezetekbe annyi pénzt öltek bele, annyi állami támogatást kaptak ezek az ál-munkásszervezetek és vezetőik anynyi rengeteg csábítással és rágalommal fordultak a munkásszervezetek és azok titkos szavazással megválasztott vezetői felé, hogy ennyi energiával más területen talán több és gazdaságilag jobban kihasználható eredményeket érhettek volna el. Ezekbe az ál-munkásszervezetekbe 20 esz-