Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-386
554 Az országgyűlés képviselöházá'iiak 386 Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Ez a Daragó József, aki egy nagy amerikai magyar egyesületnek, a »Verhoyay-egylet«-nek az elnöke, a »Verhovayak LapjjL«-ban a következőket írja (olvassa): »Nem hittem idáig, hogy a magyar földön született és magyar légkörben nevelkedett zsidó vallású magyarok nem éppen olyan érzésekkel vannak nemzetünk nagy érdekeibe 'bekapcsolódva, mint bármelyikünk, kit keresztvíz alá tartottak. Kétségbeesett megdöbbenéssel kellett arra ráeszmélnem, hogy nincs igazam, hanem azoknak a fiatal, érvényesülni vágyó keresztényeknek van igazuk, akik a zsidókat — vallásukon keresztül ítélve — olyanoknak tartják, akik minden alkalmat felhasználnak arra, hogy úgy gazdasági, mint társadalmi téren maguknak biztosítsák az érvényesülésnek minden lehetőségét. Meg kell köszönnöm ezt a kiábrándulást Sehőnfeld Lázár newyorki főrabbinak, akit korábban sajátmagam előtt mindig az igaz magyar zsidó tipikus alakjának tartottam és akit nemcsak hivatásánál fogva, hanem magatartását tekintve, mindenkor becsülettel meg- 8 tiszteltem.« (Haám Artúr: Lehet, hogy Biró Pál szócsöve ő!) Azt mondja azután végül ebben a cikkében (olvassa): »Hát tisztelt főrabbinus uram, nem hiszem, hogy akad ezek után egyetlen keresztény vagy keresztyén magyar ember, de még a zsidó magyarok közül is annyi, hogy az ön rettenetes gyűlöl s égén ek. és hosszúvágyának követője legyen. Mi, Verlhovayak r — egész bizonyossággal — tartózkodunk attól, hogy önnel e<gy úton elinduljunk és még attól is, hogy az Ön vallástétele után a zsidók ellen forduljunk ... Mi csendesen elkönyveljük az ön megállapításai nyomán, hogy bizonyos föltételeinkben, ami a zsidókra vonatkozott, csalatkoztunk, de amikor bennünket »pogányok«-n,ak nevez, amikor nemzetünk torkára a bojkottnak _ kötelét illeszteni igyekszik, akkor ha nem is fog el bennünket önhöz hasonlóan a bosszúnak féktelensége, mégis meg kell tartanunk azt a tanítást a jövőre vonatkozólag, amelyet az Ön vallástételéből, mint igazat megismertünk.« T. Ház! En ezt csak azért olvastam fel, hogy rámutassak arra, hogy az a bojkottmozgalom, amelyről szó volt és amelyre itt hivatkozás történt a vita első stádiumában, főleg a bizottságban, nem mindig valami nagyon megfontolt és nem mindig valami tiszta forrásból ered. A forrást ez a cikk igen jól elénk tárja. (Fábián Béla: De megmondja maga a cikk is, hogy a zsidók ellene fordultak! Maga az a cikk, amelyet a miniszter úr felolvasott! — Elnök csenget.) De megnyugtatásul elmondhatom azt is, — és ez szól azoknak, akik a bojkottot komolyan vennék — hogy ezt a bojkottot nem kell komolyan venni, mert Amerikában sem hiszi el senki azt, hogy itt Magyarországon olyan dolgok történnek, amelyek a bojkottmozgalom alapjául szolgálhatnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Tisztelettel kérem* méltóztassanak a szakaszt eredeti szövegezésben elfogadni. (Helyeslés és taps jobbfelöl. — vitéz Patacsi Dénes ( a szélsőbaloldal felé): No, maguk Kohnfiak! — Payr Hugó: Patacsi, mint gazdasági szakértő! — Zaj.) '. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a 18. §-t a bizottság által javasolt szövegben elfogadni? (Igen!) A Ház a 18. §-t a bizottság szövegezésében elfogadta. Az új szakasz beiktatása folytán a régi 23—27, most már 24—28. §-okban előforduló hivatkozási számok megfelelően módosulni fognak. Következik a 19. §. Kérem annak felolvasását. Szeder János jegyző: (felolvassa a 19. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A miniszter úr az előbb itt egy bombát dobott a Ház délutáni hangulatába. (Mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) Szerencsére ezt a bombát már néhány héttel ezelőtt a Virradat is elhajította és a magyar zsidóság már akkor is megmondotta, hogy amint Scotus Viatorért nem lehetett annakidején az egész protestáns egyházat felelőssé tenni, úgy ezért a megnyilatkozásért sem lehet itt Magyarországon a magyar zsidóságot bűnbaknak megtenni a javaslat különféle szakaszaival. (Folytonos mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) A most tárgyalásra kerülő 19. § három részből áll. Az első bekezdés vonatkozik az összes magyar egyesületekre, amelyekre a 17. §. rendelkezéseit eszerint a szakasz szerint alkalmazni kell... (Zaj.) Mondom, a szakasz első része vonatkozik minden egyesületre, illetőleg minden egyesület tisztviselőjére és egyéb alkalmazottjára, annak a 15, illetve 12 százaléknak arányában, amelyet a 17. § állapít meg. A szakasz második része vonatkozik a munkásegyesületekre, amelyeknek már nemcsak a tisztviselőit és egyéb alkalmazottait, hanem tisztikarát és munkaközvetítőit is teljes egészükben, százalékarány megállapítása nélkül vonja a törvényjavaslat rendelkezései alá. Külön megjegyzi a szakasz ebben a bekezdésben azt, hogy a 2. §-ban kreált kivételezés sem alkalmazható ezekre a személyekre. A harmadik rész pedig a felekezeti egyesületekre vonatkozik. T. Képviselőház! En nagyjában és egészében a második bekezdéssel kívánok foglalkozni, amely úgy szól, hogy (olvassa): »Munkásegyesület vagy más munkás szervezet«, — és itt mindig^ a »munkás« szón van a hangsúly — »intézőszervének vagy tisztikarának tagja, munkaközvetítéssel foglalkozó szervezetnek tisztviselője vagy értelmiségi munkakörben foglalkoztatott egyéb alkalmazottja zsidó nem lehet. Ezeket a rendelkezéseket a 2. § első bekezdésében megjelölt személyekre is alkalmazni kell.« Ez a második bekezdés, amely kimondottan, egyenesen a munkásegyesületekre vagy bármilyen munkásszervezetre vonatkozik, természetesen a szakszervezeti tanácshoz tartozó munkásszervezetekre vonatkozik. Hiszen a többi úgynevezet munkásszervezet, amelyek munkásszervezetnek nevezik magukat, a zsidótörvényt még a zsidótörvény megalkotása előtt is kötelezőnek ismerte el magára és tisztikarát és egyéb szerveit még a zsidótörvény megalkotása előtt úgy alakította meg, hogy reá egy később jövő törvény alkalmazható ne legyen.
