Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

546 Az országgyűlés képviselőházának 38* és keresztény rokkantaknak a lehetőségeit csökkenti. Ha az igazságügyminiszter úr ezt helytálló argumentációnak gondolta, akkor én tőle most sem kaphatok más választ. Mégis felhozom ezt a kérdést. A választ nem tartom a tényeknek megfelelően elfogadhatónak, mert kétségtelen az, hogy e javaslat előzőleg azokat a frontharcosokat, akik igenis megtették kötelességüket, összességükben kitaszítja, azután egy részüket visszaveszi, nem lehet tehál azt mondani, hogy ezek a nem zsidó frontharcosok lehetőségeit csökkentik. Nem is az igazságügyminiszter úrhoz vagyok bátor én most fordulni és megint nem egyeseknek az érdekében, hanem nemzeti ideáloknak a védelmében emelem fel szavamat, amelynek mindig, bármi is lesz, meglesz a maguk indokoltsága és kellő tekintetbevételük nélkül hamis útra terelődik az egész nemzeti élet és az egész kormányzat.^ Nemzeti becsület kérdésének érzem azt, hogy igenis a frontharcosokkal szemben, akik iránt háláját egyébként a törvényhozás törvénybe is iktatta, megtegye a nemzet kötelességét és ne taszítsa őket ki. T. Ház! Nem tudom, de érdekes volna tudni, hogy az igen t. túloldalon azok közül, akik ezt a frontharcosokra vonatkozó rendelkezést itt meg fogják szavazni, hányan voltat a háború alatt idehaza felmentve. Nem ismerem el az, ő állásfoglalásukat indokoltnak, de náluk legalább megvan az, hogy ők nem tudják, mi történt kinn. Érdekes lenne azoknak számát is tudni, akik mint frontharcosok, speciálisan ezeket a szakaszokat meg fogják szavazni. S nagyon szeretnék egyetlen egy front

: harcossal találkozni, aki kétségbe fogja vonni most annak helyességét, amit bátor leszek röviden elmondani. Különböző kvalifikációhoz kötik a tűzharcosok mentességét. A kvalifikációk egyike a sebesülés. A sebesülés nem érdem, nem teljesítmény, a sebesülés többé-kevésbé véletlen következménye annak, hogy valaki ott volt a harctéren, mert helyette éppen úgy megsebesülhetett volna a szomszédja, vagy a második szomszédja. Ez tehát nem lehet szerintem kvalifikáció. A másik, amit mondani akarok, az, hogy a kitüntetések száma ugyancsak nem Lehet kvalifikáció, mert szeretnék egy frontharcost látni, aki nem fogja koncedálni nekem azt, hogy a kitüntetések egy bizonyos hányadánál a véletlen is szerepet játszhatott. Nem lehet tehát valaki, aki egy véletlen folyamán például nem jutott második kitüntetéshez, dépréciai va azzal szemben, aki a véletlen folytán hozzájutott. Itt megint olyan csalhatatlanságot méltóztattak maguknak arrogálni, (Zaj a Jobboldalon.) amely csalhatatlanság nem létezik és amelynek eredménye az. kell, hogy legyen, hogy az ilyen szabályozás hemzseg az igazságtalanságtól, mint minden olyan szabályozás. amely az igazolt tűzharcossal és ivadékaival szemben nem teljesíti azt a követelményt, hogy ő ennek a törvénynek rendelkezései alól kivételt képezzen. Szeretnék egy tűzharcost látni, nem itt benn az ülésteremben, hanem^ odakinn, aki nekem azt fogja mondani, hogy ő jó lelkiismerettel szavazta meg ezt a szakaszt. Ha pedig nem szavazta meg jó lelkiismerettel, akkor bizony azok a frontharcos bajtársaink, akiket ez a javaslat érint, megérdemelték volna, hogy itt benn is kifejezést adjanak ennek a I korlátozás elejtésével. (Nagy zaj a jobbolda- I . ülésé 1939 március 23-án, csütörtökön. Ion.) Nem látom a sokat hivatkozott néhai Gömbös Gyula szellemét sem ebben a szabályozásban, mert neki úgy az ország gazdasági függetlensége, mint pedig az ilyen érdemek elismerése szempontjából megvolt a maga egészen más nézete. (Bródy Ernő: Ki is mondta!) Ismételten (kifejezést is adott neki. f Ha most azt méltóztatnak mondani, hogy ez töretlen folytatása az általa kezdeményezett vonalnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor ezt lehet állítani, de nem lehet bizonyítani^ mert gyakorlatilag ennek éppen az ellenkezője a helyes. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Ez a szakasz gyakorlati kihatásában a magyar függetlenségnek két pillérét támadja meg. (Zaj. — Elnök csenget.) Az egyik az ország gazdasági függetlensége, a másik a honvédelmi felkészültség és az egységes bajtársi szellem. Két legyet üt agyon egy csapásra. Olyan súlyosnak tartom azt az óriási felelősséget, amely ennek a szakasznak megszavazásához fűződik, hogy azt szerintem senki se vállalhatja. Nem fogadom el a szakaszt. Elnök: Szólásra következik? Szeder .János jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőiház! Ahogy végigmentünk ezeken a szakaszokon egyenkint és hozzászóltunk erről az oldalról azok, akik abba a négyes keretbe belefértek, mindig csak az üldözöttek védelméről volt szó általánosságban az én számomra. Ebben a szakaszban, a 17. $-lban, már közvetlen társaimról van szó, (Zaj. — Elnök csenget.) akikkel idestova már egy emberöltő óta együtt dolgozom, mert 30 éve vagyok tisztviselő, ebből a 30 évből 25 évet töltöttem egy szervezetben és 17 éve vagyok ennek a szervezetnek vezető funkcionáriusa. Közelről láttam tehát ezeknek a kisembereknek az életét, közelről láttam apró problémáikat, amelyek a mindennapi kenyér körül csoportosulnak, láttam, hogy egyik fő problémájuk a bizonytalan jelen és a még bizonytalanabb öregség és gyermekeik felnevelése, aminek gondja egész életüket betölti. Ezek a kistisztviselő kollégáim nem értek el igazgatói állásokat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) nem voltak részvénytulajdonosok és nem voltak herbertek sem, akik egy apa örökségét egyszerűen átvéve elhelyezkedhettek volna olyan állásokban, amelyek számukra ebben a pillanatban feleslegessé tennék, hogy a zsidótörvény gazdasági vonatkozásaival számoljanak. Ezek az apró kisemberek, az én kollégáim és tisztviselőtársaim, akikkel egy egész életet töltöttem együtt, úgy érzik ma, hogy ezzel a javaslattal, illetőleg ezzel a szakasszal az ő életük kútjába beledobták a nagy követ és nem tudom, hogy az értelmes érvek vájjon kiemelhetik-e onnan azt a követ. A bizottsági tárgyalás folyamán Knob Sándor a Gyosz. igazgatója és most előttem Fellner Pál képviselőtársam egész sereg^ statisztikai adatot és gazdasági vonatkozású érvet hozott elő. amellyel ennek a rendelkezésnek indokolatlanságát és veszedelmét bizonyították. Kertész képviselőtársam minora bizottságban, mind most itt az előbb a plénumban ennek a szakasznak szociális következményeire mutatott rá és ezt a két érvelést, a^gazdáé ági és szociális következményekre való rámutatást kell magamnak is

> bővebben megvilágítanom. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) •