Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Kéthly Anna: A gazdasági érvek azt igazoljak, hogy magunk alatt vágjuk a fát akkor, amikor így beleavatkozunk a gazdasági életbe. Aki ezzel a szakasszal — állítólag- — a jövőre munkahelyeket akar teremteni a keresztény fiatalság számára, az már ebben a pillanatban, a jelenben megölik ennek a jövendő kialakulásnak a lehetőségét. Ha tehát azt hiszik, hogy ezeknek a zsidó kistisztviselőknek az elpusztításával helyet csinálnak a jövőre nézve azoknak, akiknek sorsát állítólag annyira a szívükön viselik, akkor éppen nem volna szabad ilyen nyersen és brutálisan beleavatkozni a gazdasági életbe, mert ha ezekkel az eszközökkel tönkreteszik a gazdasági életet, akkor a jövőre nézve nem lesz munkahely, munkaterület, ahová a keresztény középosztálybeli ifjúságot el lehessen helyezni. Amikor a gazdasági érvek kérdésében körülbelül egy területen mozgunk Knob Sándorral és Fellner Pállal, akkor sorozatosan azt a vádat vágják a fejünkhöz, hogy a szocialisták a nagytőkével együtt vannak ebben a kérdésben (Felkiáltások a jobboldalon: Ez úgy van! — Fellner Fái: Ezt igazán nem lehet mondani!) és most végre le van leplezve az érdekközösség a nagytőke és a szociáldemokrata munkásvezetők, illetve a munkásság között. Hát, t. Képviselőház, amikor mi az ipar erőszakos és oktalan megbolygatása ellen tiltakozunk, akkor mi az ipari munkás életterületét, az ipari munkás kenyérkereseti helyét védelmezzük. (Felkiáltások jobbfelöl: Élettér? — Zaj. — Elnök csenget.) Abban a pillanatban, amikor a t. képviselőház jónak lát ezen az , életterületen a tőke tulajdonosai, a gyárak birtokosai ellen szociális rendszabályokat hozni, hogy a munkás mindennapi élete megkönnyíttessék, akkor erről az oldalról egyetlen ellenvető szót nem fognak hallani, annál kevésbbé, mert hiszen éppen mi vagyunk azok, akik azt állítjuk és bizonyítjuk, hogy azok nélkül az eszközök nélkül, amelyeket mi a tőke megrendszabályozására követelünk, semmiféle zsidótörvénnyel • nem lehet itt rendet teremteni. (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat, szíveskedjenek a tárgyalás komolyságát megőrizni. (Fábián Béla: Valami jót tudnak odaát!) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kéthly Anna: Itt egy különös naiv vélemény van elterjedve, amely azt mondja, hogy ezzel ki fogják pusztítani a zsidót az iparból, a zsidót a tőkéjével együtt az ipar területéről. Igen, de ez a vélemény nem számol azzal, hogy ugyanakkor megrendül az úgynevezett keresztény tőke is, amely az iparvállalatokba invesztálva van és a kettőnek együttes pusztulása végső eredményben azt az ipari munkanélküliséget fogja emelni, amely a keresztény ipari munkás életét teszi lehetetlenné, a keresztény ipari munkást teszi fogyasztóképtelenné. Az fejeződik ki ebben a naiv véleményben, hogy az ipar tulajdonképpen a zsidóknak, a szervezett munkásoknak az életterülete és ha ez a két réteg, ez a két csoport kipusztul a nemzet életéből, akkor itt a többiek magukra maradva, elkezdődik az a paradicsomi állapot, amikor sem a zsidók nem szólnak bele semmibe, sem a szervezett munkások kellemetlenné válható követelései nem fognak zavart csinálni. (Zaj jobbfelől.) Ez körülbelül olyan okoskodás, mint ha valaki azt mondja: nagyon fáj a fejem, majd levágom a fejemet, (Ellenmondáülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 547 I sok jobbfelől.) a helyett, hogy megkeresné a tejíajas orvosságát, a helyett, hogy itt is megkeresnék a bajok okát, a munkások rossz táplálkozásának, a munkások munkahajszájának, a. munkások rossz lakásviszonyainak okát és itt keresnének orvoslást azokra a bajokra, amelyek elkendőzésére a zsidókérdést a képviselőház napirendjére kényszerítették. (Rupert Rezső: A földbirtokreform helyett! — Mocsáry Dániel: Jó lemez!) Azt mondja ez a naiv vélemény, hogy a zsidóknak és a szervezett munkásoknak pusztulásával itt az országban az az ajánlatos és kívánatos csend fog beállani, amelyet eddig ezeknek ittléte, ezeknek jelenléte zavart meg. Ebben a magatartásban megnyilvánul -— és ezt hangsúlyozottan ki kell emelnem — egy városellenes közvélemény is, amely az ipar lebontása után azt hiszi, hogy ezt az országot a mezőgazdaság egyedül fenn tudja tartani, egy yárosellenes közvélemény, amely nem figyeli és nem veszi számításba azt, hogy Budapest, az iparos Budapest milyen jelentékeny összeggel szerepel ennek az országnak adóbevételeinél és ebben az adóbevételben milyen jelentős tétel az, amely ezeknek a kistisztviselőknek a kereseti adójából, fogyasztási adójából, közvetett és közvetlen adózásából befolyik. Megnyilatkozik ebben a véleményben egyes uraknak az a meggyőződése, hogy a magasabb színvonalat nyújtó iparnak a lebontásával, a rossz példát adó iparnak lebontásával odahaza majd a garasos napszámokat még lejjebb lehet szállítani. Ez a hangulat most igen jól érvényesíthető a zsidókon keresztül az ipar ellen, idegen célokért... (Felkiáltások jobbfelől: Milyen idegen célokért?) Ha megvárják a képviselő urak mondatom befejezését, akkor megmondom: olyan idegen célokért, amelyek azt mondják, hogy el fog bennünket látni ipari cikkekkel a nagy germán anya, mi maradjunk meg mezőgazdasági termelő államnak. (Felkiáltások jobbfelől: Ki mondja ezt? — Rupert Rezső: Legalább is sokan gondolják!) Ez a magatartás érvényesülni akar és észlelhető már a hazai iparvállalatok részvényeinek áraiban és amikor ezek a hazai iparvállalatok lassankint idegen kézre fognak kerülni, akkor a mi számunkra, az ipari munkásság számára egyáltalában nem vigasztaló, ha a zsidó kizsákmányoló helyett más felekezetű vagy nemzetiségű kizsákmányoló foglalja el a helyet. (Zaj jobbfelől.) T. Képviselőház! A szociális érvek sorában fel kell hoznom azt, vájjon micsoda gazdasági térfoglalást jelent a zsidó könyvelő, a zsidó gépírónő, a zsidó kereskedelmi alkalmazott, az a kisalkalmazott, akinek legalacsonyabb munkabérét, keresetét most kellett megállapítani'? Most sem a létminimumban, hanem jelentékenyen a létminimum alatt állapították meg ezeket a minimális munkabéreket. Vájjon akkor, amikor ilyen nagyszabású törvényalkotó munkát végzünk, megéri-e ezeknek az apró embereknek úgynevezett gazdasági térfoglalása azt a nagy kirohanást, amelyet ez a szakasz jelent? Kinek ártottak eddig a 40—50—60-80—100 pengős kistisztviselők, mit ártottak ezek annak a keresztény középosztálynak, amelynek tagjai a térfoglalás jegyében akarják ezeknek az embereknek kezéből a kenyeret kivenni. Elismerem, hogy szociális rendszabályokra bizonyos vonatkozásban szükség van, nemcsak elismerem, hanem követelem is, nem a zsidók, mint zsidók ellen, hanem a kizsákmányolók,