Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-386
Az országgyűlés képviselőházának 386. tettel azokra a következményekre, amelyek e törvényjavaslat módszereinek alkalmazása eseten fellépnek, ezt is megismétlem, hogy azok a megoldási módok, amelyek a javaslatban foglaltatnak, nézetem szerint éppen a tízmillió magyar érdekében nem alkalmasak és nem célravezetők. Olyan gazdasági zavarokat fognak okozni, amelyeknek az-egyetemes nemzeti erdekek fogják kárát vallani. Szükségesnek tartom ezt most hangsúlyozni azért, mert hova-továJbb igen sajnálatos divattá válik az, hogy ha valamely törvényhozó ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban meggyőződéses aggályainak ad kifejezést, azonnal úgy állítják őt be az igen t. túloldal és a túloldal sajtója részéről is, mintha ezzel zsidó érdekeket védene. T. Ház! Vállalom azt a szemrehányást is, amelyet a múltkor tett az igazságügy miniszter úr az ellenzéki padokból felszólalóknak, hogy Örökké ismétlésekbe bocsátkoznak. Amennyire nem tartom helyesnek az ismétléseket csekély jelentőségű dolgokban, annyira érthetőnek, sőt kötelességnek tartom, hogy a kardinális szempontokra mindaddig újból felhívassák a figyelem, ameddig arra mód és lehetőség van. Ilyen kardinális szempontoknak tartom azokat, amelyeknek mikénti elintézése és tekintetbe vétele döntően fog kihatni olyan egyetemes nemzeti érdekekre, amelyeket mindenkinek, aki rendesen gondolkodik, a szívén kell viselnie. T. Ház! Ebben a szakaszban, amelyet most tárgyalunk, két szempontból látok ilyen kardinális aggályokat jogosaknak és helyénvalóknak. Az egyik csoportja ezeknek az aggályoknak abban az irányban indokolt, hogy a gazdasági élet a legsúlyosabb zavarokkal fog küzdeni ezeknek az intézkedéseknek ilyen módon való keresztülvitele esetén. Maga az egész szabályozás is annyira zavaros, hogy abban senki sem tudja majd kiismerni magát a gyakorlatban, így a különböző módosítások folytán azon a 12 százalékon belül, amelyet eredetileg a termelés zavartalansága szempontjából tartottak fenn a nem kereszténynek minősülő alkalmazottak részére, .most három irányban is különböző előjogokat ad a jelenlegi szöveg s ezeknek az előjogoknak egymásközti sorrendje nincs tisztázva. Elő fog tehát állni az a helyzet, amely egyrészt a termelést súlyosan meg fogja zavarni, másrészt pedig megint szaporítani fogja a statisztikát, amely a megvizsgált vállalatok között nagynak fogja feltüntetni azoknak a vállalatoknak a számát, amelyek nem helyesen feleltek meg bejelentési kötelezettségeinknek és ezzel kapcsolatban megint tápot fog adni annak az igazságtalan beállításnak, mintha a gazdasági élet részéről valamilyen szabotázs történnék. Köszönettel tartozom Antal István igazságügyi államtitkár úrnak, hogy ma eloszlatott egy ilyen zavart, — remélem, hogy eloszlatta — amikor egy másik paragrafus tárgyalásával kapcsolatban kijelentette, hogy bizony, az Oti.- és a Mabi.-orvosok kérdését azért kellett itt egy külön mondattal szabályozni, mert azok mint szerződtetettek különben nem esnének az alkalmazottak kategóriájába, rájuk tehát a törvény nem vonatkoznék. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az értelmiségi kormánybiztosság az alkalmazottak közé számítja például azt az orvost, ügyvédet, műszaki tanácsadót, akit egy vállalat még csak nem is szerződtetett alapon kétszer egy évben igénybe vesz. (Antal István ülése 1989 március 23-án, csütörtökön, 545 államtitkár: Nem vállalatról beszéltem, hanem a Társadalombiztosítóról!) Ami a Társadalombiztosítóra áll, az áll a vállalatra is. Semmie&etre sem lehet rosszhiszeműségnek mondani és kihágásnak minősíteni, ha egy vállalat alkalmazottainak illetményei között nem jelentette be azoknak az imitt-amott igénybevett ügyvédeknek vagy amás ad hoc tanácsadóknak azi illetményeit, akiket utólag az értelmiségi kormánybiztos azalkalmazottak kategóriájába sorolt. (Antal István államtitkár: Az értelmiségi kormánybiztos bejelentést kért róla, de eljárásokat még nem indíitott!) Már bírságokat is vetettek ki. Sok alapvető dogmával szemben helyezkedett a t. túloldal olyan álláspontra, amelyet én^ nem helyeslek, de talán a csalhatatlanságot még sem méltóztatnak emberi tulajdonságnak minősíteni. Igen sokszor hallottuk felelős helyről is, hogy ennek a tönvény javaslatnak a nyomában zavarok és súlyos zökkenők fognak járni. Ismételten felemelem a szavamat az ellen, hogy zökkenők és zavarok kockázatát vállaljuk olyan időkben, amikor egyetlen szempont lehet csak domináló, hogy tudniillik az ország gazdasági és honvédelmi felkészültsége minden zlavar nélkül meglegyen és ez a gépezet minden zavar nélkül tudjon minden irány ban funkcionálni. Az a körülmény, hogy ilyen kockázat lehetősége fennáll, "kellene, hogy. mindenkit rábírjon, arra, hogy az ilyen kérdést ne érzelmi alapon, hanem az észszerűség alapján intézze el, a gyakorlati helyzet tényleges tekintetbe vételével és igyeikezzék megtalálni azt az utat, amely ezeknek a felkészültségi és gazdasági érdekeknek nem ellene szól. (Gr. Pálffy-Daun József :', Akkor sohasem lehetne földreformot csinálni!) T. Ház! Ebbe a részbe tartozik a szociális helyzet taglalása is. Éppen tegnap mondotta a földmívelésügyi miniszter úr egy interpellációval kapcsolatban, hogy ha a szociális intézkedéseket fejleszteni akarjuk, akkor a jö vedelmezőséget kell biztosítani. Kétségtelen, hogy ha a gazdasági életet megrendítjük, mint ahogy ennek az intézkedésnek az alapján szükségképpen meg fog rendülni, az az ipari munkásság szociális helyzetére rendkívül súlyos kihatással lesz. Ismétlem, nem azért fog megrendülni, mert a keresztény középosztály bevonulását lehetővé akarjuk tenni a gazdasági életbe, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget) mert mindnyájan akarjuk, hanem azért, mert az a mód, ahogy ezt a törvényjavaslat csinálja, nem célravezető és sokkal, de sokkal többet fog ártani a kereszténységnek is, a 10 millió magyar lakosnak, az egész nemzetnek, (Egy hang jobbfelől: Vállaljuk!} mint ahogyan most elképzelni méltóztatnak, és ahogyan különösen elképzelni méltóztatnak azok, akiknek a gyakorlati gazdasági kérdésekben nincsen meg a kellő tapasztalatuk. T. Ház! Szükségesnek tartom meg megállapítani, hogy ez a szakasz, amely előttünk fekszik, egy másik kérdést is szabályoz, amely a nemzetnek becsületbeli kérdése^ és szabályoz olyan módon, amely módot kielégítőnek megint csak nemi lehet tekinteni, ez pedig a frontharcos-kérdés. Jól tudom, hogy az igazságügyminiszter úr tegnap azt mondta, hogy amikor a kitaszított frontharcosok közül ő egyeseknek, bizonyos kategóriának kedvezményeket ad, akkor tulajdonképpen keresztény frontharcosoknak 79* *