Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

46 Az országgyűlés képviselőházának 373. tárgyalásairól, ahol az angol miniszterelnök úr szószerint a következőket mondotta (ol- ! vassá): »A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy I Mussolini úgy érzi, ihogy ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalaikban íkell. kezelni.« Éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak a sorsát egészen más, nyugodt lelkiállapotban tudnám szemlélni, iha tudnám azt, — aminek az ellenkezőjét tudom — hogy ennek a törvényjavaslatnak megfelelő nemzetközi előkészítése már megtörtént, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban a kivándoroltatás problémája a nemzetközi fórumokon már komoly megtárgyalásban és elintézésben részesült, hogy a külföld tájékoztatása tekintetében a mi tisztességes intencióinknak a világ ama hatalmasságai felé való feltárása tekintetében, amelyektől a mi becsületünk és gazdasági életünk megítélése szempontjából nagyon sok függ, megtörténtek azok a lépések, amelyeknek meg

1 kellene történniökT. Ház! Ezért utalok s azért (hivatkozom diktátorokra, mert a túlsó oldal legtürelmetlenebb elemei előtt olyan tekintélyeket akarok felvonultatni, akiknek szavát valószínűleg kénytelenek lesznek elhinni — Hitler kancellár úr legutóbbi beszédére, .amelyben azt mondotta, hogy ha a német nép élni akar, akkor exportálni kell, mert különben meg kell halnia. Hitler kancellár úr úgy látja tehát, hogy a nálunk sokkal, de sokkalta (hatalmasabb német birodalom vagy exportálni tud, vagy meg fog halni. Azt kérdezem tehát: szabad-e nekünk a mi belpolitikánkat olyan vágányra átcsúsztatnunk, amelyen a külföld részéről nagyon súlyos konzekvenciák, sőt esetleg retorziók lehetőségével is kell számolnunk? T. Ház! Minden kérdést meg lehet oldani, minden kérdésnek megvan a tisztességes orvossága, de a leghelyesebb szándékokat is kétféleképpen lehet keresztülvinni: jól és rosszul. En nemcsák a törvényjavaslatban magában láttam hibákat, hanem abban a módszerben is, ahogyan a volt miniszterelnök úr ezeket a kérdéseket a közvélemény elé vitte, (Ügy v&n! Ügy van', a balközépen és a baloldalon.) abban a bomlasztó és destruktív lelkiállapotban, amely az egész országon szertáramlott. Éppen azért álltam és fogok állni Teleki miniszterelnök úr mellé,, mert tőle szintézist, a nemzet tisztességes erőinek összefogását, a zsidókérdés európai, magyar, emberséges és tisztességes megoldását remélem (Helyeslés a baloldalon.) az ország fel borítása, a forradalmi tüzek felesloges ápolása és a nemzet amúgy is nagyon meglazult közjogi és közéleti konstrukciója eresztékeinek további meglazítása és felbontása [helyett. T. Ház! Hivatkozhatom arra, hogy 1935 óta itt ebben a Házban nagyon sokszor a népszerűség és az ellenzéki presztízs rovására áthidaló és kiengesztelő szerepet iparkodtam játszani és iparkodtam meggyőzni a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimat arról, hogy minden egyéni ámbició nélkül csak ügyet szolgálokEzt akartam a mai napon is megtenni. Ezért nem is nyújtottam be semmiféle módosító indítványt, mert el akarom kerülni még a látszatát is annak, hogy mi az igen t. kormány és a többség akaratának maradéktalan végrehajtása elé a legkisebb akadályt is állítjuk. Éppen ezért talán jogom van kérni az igen t. kormánytól és az igen t. Háztól, hogy fontolják meg azokat a nemzeti és erkölcsi szem- | ülése 1939 február 28-án, kedden. pontból hasznos — szerintem legalább hasznos — és üdvös elveket, amelyek jobb megoldást, talán még radikálisabb megoldást is jelentenének a zsidókérdésben, mint amelyet az igen t. kormány előterjesztett, de mindenesetre végrehajtható megoldást jelentenének, Európa és a világ egyeteme előtt nyilt fővel való kiállást tennének lehetővé és végeredményben megteremtenék ennek a tragikus törvénynek elintézése után azt a belső nyugalmat és békét, amelyet mint minimumot — és ezzel zárom szavaimat — meg kell adni a Magyarországon maradó zsidóságnak. Mert azt az izgatást, azt a rágalomhadjáratot, amely vagy zsidónak vagy legalább, zsidóbérencnek minősít mindenkit, aki a farkascsordával együtt üvölteni nem hajlandó: ezt az atmoszférát nem lehet tovább tűrni ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek az atmoszférának véget kell vetni! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) itt a tisztességes embernek meg kell adni, ami őt megilleti. Mert nemcsak anyagi érdekek vannak! Ha a zsebórámat ellopják, a tolvajt megbüntetik hónapokra, ha azonban a becsületemet próbálják elrabolni, akkor két év múlva sem kaptam elégtételt! Ügy-e, Makkai előadó úr? Ennek az eljárásnak véget kell vetni. Van becsület, van keresztény, van magyar tisztesség. Tessék azt helyreállítani. Tessék a zsidótörvény után irgalmatlanul leszámolni a nemzeti nyugalom, a becsület és tisztesség megrontóival és akkor lesz nemzeti egység, akkor automatikusan lehullanak a válaszfalak és akkor — de csak akkor — lesz magyar jövendő. A nemzetrontásnak azonban tessék végre véget vetni! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) A képviselő urakat kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, Rajniss képviselő úr pedig szíveskedjék megkezdeni beszédét. Rajniss Ferenc: T. Ház! Az a puszta tény, hogy a magyar sorsnak és a magyar jövendőnek egyik legfontosabb kérdésében végre törvényjavaslat került a Ház elé, önmagában elegendő ahhoz, hogy nyugodtabban, tárgyilagosabban beszéljünk a zsidókérdésiről. Minden néven nevezendő bírálattal szemben, amellyel a zsidókérdéeben történt propagandát baloldalról illetik, kénytelen vagyok megállapítani, hogy selhiol a világon, soha egy szellemi mozeralmat erős és kemény harc nélkül megvívni és a törvényhozás mértékéig szorítani nem lehetett. Aki törvényt akar hozni egy végtelenül elfajult és elromlott kérdésben, aki rendet és tisztességet akar teremteni ott, ahol már régesrégen nincs rend és tisztesség, az a szellemi harcokban és küzdelmekben isrenis. csak erős eszközökkel mehet a siker felé. Ezért voltam bátor már az első zsidótörvényjavaslatnál itt a Ház színe előtt ajánlani azt. hoffv mindazok, akik mielőtt még gondolni lehetett volna arra, hogy a magyar törvényhozás a zsidókérdést rendezi, a harcban resztvettek, közkegyelemben^ részesüljenek és további cselekedeteik a törvény után és a törvénv szellemében ítéltessenek meg. Amikor Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam ma felvetette azt a kérdést, hogy itt tisztességes emberek becsületének elrablása ellen a zsidótörvény meghozatala után /a tör-