Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

540 Az országgyűlés képviselőházának 38( g-osnak és méltánylandónak tartanám azt, hogy a 300 katasztrális holdnál nem nagyobb ingat­lanokra nézve honoráltassék ez a minimális kívánság, amelyet indítványomban bátor vol­tam előterjeszteni; azoknak, a birtokaira vo­natkozik ez, akik 1867 előtt ittlakóként gene­rációkon keresztül birtokolták a földet és azokra a hivatásos gazdákra, akik belterjes gazdálkodást folytattak s akik ellen nemcsak, hogy nem lehet felhozni azt, hogy földjüket nem művelték meg kellőképpen, hanem ellen­kezőleg, mindenkor elismerésben részesültek földjük megművelése és az állattenyésztés te­rén is. Tisztelettel kérem módosító indítvá­nyom elfogadását. Elnök: Szólásra következikí Porubszky Géza jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Mindenek­előtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Vá­zsonyi János t. képviselőtársam felfogásával nem mindenben osztozom. (Br. Vay Miklós: Na végre!) Igenis, szükségesnek tartom, hogy egy birtokminimum, egy ilyen határ felállít­tassék, azonban anélkül a megkülönböztetés nélkül, hogy kinek mi a foglalkozása vagy a vallása. Elmennék akár addig is, hogy 10 hold le­gyen ez a minimum, ha ez mindenkire áll, mert semilyen akadályt nem akarok ez ele gördíteni, a kormányt nagyon szívesen támo­gatom, hogy a magyar földmívesosztályt, kü­lönösen a földnélküli osztályt a lehetőség leg­messzebbmenő határáig földhöz juttassa. Lel­kes Örömmel és szeretettel támogatom ezt a munkáját, csak egyetlenegyet kérek: erre az áldozatra ennek az országnak minden fia, val­lásra és foglalkozásra való tekintet nélkül kö­telezve legyen. Egy ilyen reformot szentté, magasztossá csak ez tehet, minden egyéb be­szennyezi. Ha kiválogatunk az ország polgárai közül egyeseket vallásuk szerint és ezektől mindent elveszünk, vagy aránytalanul többet veszünk el tőlük, mint a többitől, akkor az egész re­formot diszkreditáljuk. Szomorú napok, szo­morú órák ezek. (Farkas István: Bevezetik a bolsevizmust a magyar törvényhozásba!) Az igazságügyminiszter úr az előbb proklamált itt egy igen veszedelmes, visszafordítható el­vet, amikor azt mondotta, hogy földhöz csak annak van joga, aki azt a verejtékével sze­! rezte, minthogy pedig a zsidók nem a verej­tékükkel szerezték, nekik nincs hozzá joguk. (Farkas István: Hát a tízezerholdasok, az egyházak verejtékükkel szerezték!) Hova ju­tunk, ha ez az elv megáll! Sajnálom, hogy ezt az általam igen nagyrabecsült igazságügy­miniszter úr mondotta. Nem örülök ennek, mert nem szeretem, hogy az ő nevéhez kap­csolódik majd ez a kijelentés, amelyet valami­kor talán a parlament működésének ebből az idejéből szerencsétlen emlékként márványba fognak foglalni azok, akik erre az elvre majd építeni fognak. (Farkas István: Ügy van!) Hol állunk meg, ha azt mondják, hogy a zsidó nem szerezte a földjét verejtékkel! Ez először is nem igaz, mert a zsidó munkás a verejtékével keresi kenyerét. A magántisztviselő ott gör­nyedt az íróasztala mellett és nehéz munkával szerzett egy kis földecskét. A zsidó orvos reg­geltől estig futkározva, nagy szolgálatokat téve a keresztény magyarságnak is, szerezte vagyonát. Akárhány kiváló professzor szerzett >. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. így ingatlanokat. Vagy például az a szegény zsidó ügyvéd, mérnök és a többi, de nem is utolsó sorban zsidó köztisztviselő, aki tisztes­seggei szolgált és összegyűjtött megéruemeit fizetéséből — ami szintén verejtékes kereset — annyit, hogy azon birtokot szerezhetett. Nem tudom, mi jogon lehet ezekre azt mon­dani, hogy nem a verejtékükkel szerezték a földet. He ha ez az elv kimondatott, akkor azok, akiknek ez érdekük, akik majd az agitá­s ciójukban ezt íeihasznaiják, azt szegezhetik szembe a nagybirtokos osztállyal, a kozépbir­tokos osztállyal, az egyhazakkai is, hogy: ti sem szereztétek verejtékkel azokat a földeket. Sőt tovább mehetnek, annál is inkább, mert a nagybirtokososztáiy tagjai közül igen sokan — ismerjük a történelemből ezeket az eseteket — éppen a haza ellen tett szolgála­taikért kapták meg nagybirtokukat. JNem ismerem el jogcímnek, hogy ezen az alapon hozzá lehessen nyúlni a földhöz, mert időmúlás, elbirtoklás, amnézis, mindezekért nem lehetnek felelősek az utódok, hanem csak egyetlen szemt elv alapján nyúlhatunk hozzá: mindenki lairányosan, egyenlően járuljon hozzá ahhoz az áldozathoz, hoigy az|t a legszebb re­formot, amely felől már dönteni kellett volna. inegvalóisithassuk, hogy tudniillik a magyar földmivesosztályt minél nagyobb mértékűén földhöz jut|tas,suk. Ebihez segédkezet nyújtunk, de nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy elkezd­jünk arról beszedni, hogy ki szterezte a földet verejtékkel, hogy kinek mi a vallása és hogy a magyar földnek lelke van, hogy tehát en­nek a külön lelkiségnek az, alapján ilyen vagy amolyan vallású magyar emberek földbirtoká­hoz hozzá akarunk nyúlni. Igen, a földnek lelke van, az Isten lelke van benne, mert a mindenható Isten terem­tette a földet éppúgy, mint ahogyan a levegőt és a vizeiket, tehát egyedül az Isten mond­hatná meg, hogy kinek akarná azt a földet adni; nem mondhatják meg ezt azonban az emberek, mert Isten mindenki számaira terem­tette a földet, minden ember számára, akit az ő képére alkotott. Két jeles pápának, a Rerum Nőivarúm, és a Quad rages im o Anno kezdetű encíklilkák szerzőinek is ez a helyes állásfog­lalása. Utóvégre is, ha a .magyar föld lelkisé­géről beszélünk, akkor talán az angolok is be­szélhetnének a fold külön lelkiségéről, hiszen ott is nagy tradíció» folyamaitok közepette szállott át a föld nemzedékről nemzedékre, szállottak át az ezerévesnél régibb birtokok is, és talán, sőjt egész bizonyosan, nagyon nagyra vannak azzal, hogy van külön angol lélek. Hát ott mi az álláspont? Ott nem ilyen üres frázisokkal intézik el ezeket a kérdése­ket, hanem a szerint íítélik meg a föld értékét, ahogyan az Isten által adott javakat tényleg értékelni kell ég nemi hánynak fittveit, a;z égnek. Itt van előttem a vitában már említett John Situart Mill egyik híres beszéde, amelyet az Exeter Hallban 1873 március 18 án tartott és amelyben a következőket mondta a földről (olvassa); »Mi azt véljük, hogy a föld, —amely kifejezés alatt odaéntjük a bányáikat és a föld összes nyersanyagát — a többihez nem hason­lítható neme a tulajdonnak. Egyes emberek jogai olyan valamire, amit nem ők készítettek vagy segítettek készíteni, teljes különböző dolog attól a jogtól, amely mindenkire saját munkája és áldozatai árán hárul, vagy olya-

Next

/
Thumbnails
Contents