Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. ülése 1939 március èê-ân, csütörtökön. Uí nok imjunkáinak és áldozatainak eredményén, i akik önként adták azt neki.« Azt mondta erre a földre, amelyet Isten adott és mindenkinek adotlt (olvassa): »Mi azt kivánjuk, hogy a földek tartassanak fenn a szegények saamára es a kárpótlás adassék a gazdagnak, kárpótlás azért, amit eddigi jogaiJs tényleg értek neki, ami nagy résziben elenyészően csekély értékű.« Az angol földreformerek tudniillik azon az állásponton vannak, hogy a földnek az az értéke, amely a forgalomban adódik, nem egyenértéke valójában a földnek, abból a szempontból, hogy ha a birtokostól elveszik, azt kelljen érte fizetnie a szegény népnek. AZ angol reformerek szerint a löld nagyobb érteke a földjáradéki érték. Azt mondjak, hogy a földet értékké a társadalom közelsége és jelenléte teszi, tehát amely értéknövekedés ily módon áll be, az legyen a közösségé, íöldjaradékadóban vétessék el és a tulajdonosnak, akitől a szegények részére el akarják venni a földet, meg pedig a száz és ezer éven át birtokolt földeket is, azoknak csak az a valódi érték, az a semmi fizettessék meg úgyszólván, amit érne a földjük a nélkül, hogy társadalom élne ott vagy a közelben, amely azt értékké teszi. Azt mondja Stuart Mill — és ez az angol földreformerek álláspontja, — hogy (olvassa): »A földet birtokolni, nem foglalja magában a jogot azon értéknövekedéshez amit a föld a közboldogság haladása által már folytonosan szerez. Azt állítjuk, hogy az érték ezen önmagától való növekvése jogosan elvétethetik a közönség részére egy különös adó által. Ez a két főpontja programmunknak, először, hogy ezután semmi ürügy alatt se mehessen át magánbirtokba a föld, másodszor az, hogy a földbirtok megadóztassák azon célból, hogy természetes értéknövekvése a birtokosok helyett az Összes társadalomra menjen át, a birtokosok tetszésére hagyatván a földbirtokot annak jelenlegi pénzértéke árán elhagyni.« Az angol, aki szintén büszke lehetne, nem hány tehát fittyet az égnek, nem sajátítja ki Isten szerepét és az Isten által egyedül gyakorolható jogot nem vindikálja magának a tekintetben, hogy meghatározza, hogy az Isten képére teremtett emberek közül kié legyen a föld, egyet kivéve, hogy az legyen a dolgozó szegényeké. T. Képviselőház! Pedig ott is századokra megy vissza a földbirtoklás tradíciója és talán az angolt sem lehet kevésbbé hazafinak, kevésbbé vallásosnak és kevésbbé kereszténynek tekinteni, mint amilyenek mi vagyunk. Hagyjunk békét tehát az Istennek, ne keljünk harcra és emberi gőggel ne szegüljünk szembe vele, hogy mimagunk, mintha mi alkottuk volna, teremtettük volna, hoztuk volna létre azt a földet, úgy bánjunk vele tetszés szerint, igazságtalanul, az emberi nem vagy a magyarság egyes rétegeit sújtva. T. Ház! Nincs erkölcsi alapja annak és csakugyan igaza van Dulin t. képviselőtársamnak és másoknak is, akik ezt felemlítették, hogy micsoda anomália, micsoda igazságtalanság, mennyire nem a magyar lelkiségre vall az, hogy míg az idegenek birtokminimuma 300 holdig terjed, tehát a Haynau-család és más hozzájuk hasonlók, akik a Bach-korszak alatt jöttek ide be és szereztek érdemeket a nemzettel szemben tett szolgálataikkal, ezek megtarthatják a birtokukat, megtarthatják a keresztény részvénytársaságok is, amelyek szintén nem izzadtak érte, de kiválasztjuk a zsidókat, mert ez ma könnyű és ezzel talán mint — nem tudom — bizonyos politikai kortesfogással hatni tudunk a népre. T. Képviselőház! Ne lépjünk erre a veszedelmes útra, mert az ilyen doktrinával megindítjuk a lavinát és majd a közép birtokosok is felébredhetnek; arra, hogy ennek az agitációnak, ennek az eldobott kőnek mik lesznek az ártalmas következményei, okozott sebei. T. Képviselőház! Ha például az a zsidó — például a köztisztviselőkről szólok, akikre nézve az 1920-ban hozott törvény lehetővé tette a földszerzést — megszerezte a földet, vagy az a kisiparos verejtékes munkájával összehozott .annyit, hogy földet vehessen, ha az a kiskereskedő, mérnök, orvos, magántisztviselő, munkás földet szerzett, akkor ne nyúljunk ehhez irgalmatlan, kemény, kegyetlen, igazságtalan kézzel azért, mert nem tudóan, talán bizonyos pillanatnyi sikereket el tudunk érni. Mindenesetre magunkra vonjuk annak gyanúját, hogy mindez csak azért történik, hogy ennek a szemfényvesztésnek segítségével a földreform nagy kérdését, a nagyobb reform kérdését valahogy mellékútra tereljük. T. Képviselőház! Nagyon kérem még az utolsó pillanatban is a t. kormányt, méltóztassék legalább a minimum kérdésében intézkedni válogatás nélkül. Ha egyszer a külföldire nézve 300 holdat méltóztatnak megállapítani, akkor méltóztassék a hazai, hű magyar zsidóságra nézve is ezt az értékhatárt elfogadni és ezen^ csak akkor méltóztassék változtatni, ha az értékhatárt mindenkivel szemben lejjebb szállítják T. Képviselőház! Még az ellenséges megszálló hatalmak is respektálni szokták a birtokminimumot. (Gr. Pálffy-Daun József: De nem a gyakorlatban!) Az mindegy. (Gr. PálffyDaun József: Nem mindegy!) Sajnos, ha a mi megszállott területen maradt véreinkre nézve nem gyakorolják ezt az elvet és nem adják meg a birtokminimumot, azt elég rosszul teszik, de t mi azért nem igazolhatjuk ezt a képviselőtársam által jogosan kifogásolt viszszaélést azzal, hogy mi is így cselekszünk. Miért legitimáljuk ezt? Mi is nemzet vagyunk és egyedüli erőnk a mi igazságunk; nekünk az Örök eszmények ellen, az emberi jóság és igazság parancsai ellen nem szabad vétenünk, mert ha azután össze akarnak bennünket roppantani nagyobb hatalmak, akkor semmi jogcímünk nem lesz a védekezésre. Csak az igazság, a jóság menthet meg bennünket, legyünk tehát igazságosak és jók. Kérem a szakasz törlését azért is, amiért Klein Antal képviselőtársam kérte, hogy tudniillik a téma nem ebbe a javaslatba való: vigyük ezt át a földreform keretébe és ott oldjuk meg ezt a kérdést igazságosan. Nem fogadom el a szakaszt. (Gr. Pálffy-Daun József szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (Gr. Pálffy-Daun József: A házszabályok 151. §-a alapján!) A szót a képviselő úrnak megadóan. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! Miután a szakaszhoz már négy képviselőtársam hozzászólt, a házszabályok 151. §-a értelmében indítványozom, hogy a vitát bezárni méltóztassanak. (Felkiáltások jobbfelől: A túloldalon is ezt akarják!) Elnök: Gr. Pálffy-Daun képviselő úr indítványa házszabályszerű. Felteszem tehát a kér-