Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

. Az országgyűlés képviselőházának 380. az illetékes helybeli mezőgazdasági viszonyokkal ismerős és az ezekben a kérdésekben járatos vármegyei mezőgazdasági bizottság útján, amely alkalmas az elfogulatlan és tárgyilagos mérlegelésre. T. Képviselőház! Ugyanitt szeretnék még reflektálni Antal államtitkár úrnak arra a megjegyzésére, amelyet ugyancsak egy felszólalásommal kapcsolatban közbeszólás formájában tett és amely szerint ha a zsidók egyéb pályákról ki is szoríttatnak, de házat építhetnek és abból megélhetnek. Méltóztattak azonban az előző szakaszban olvasni, hogy zsidók 600 négyszögölnél nagyobb házhelyet nem szerezhetnek és ennél kisebbet is csak akkor, ha helyhatósági bizonyítvánnyal igazolják, hogy más ingatlanuk nincsen. Mindkét szakasz, tehát az előző és a tárgyalás alatt álló szakasa, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak, megszorítását jelenti a zsidók kereseti lehetőségeinek, de ettől eltekintve — s ezt számtalanszor fogom még hangsúlyozni — károsodását okozhatja a keresztény magyar társadalomnak is, azáltal, hogy le fogja nyomni a földárakat, el fogja értékteleníteni a földet és miután a keresztény társadalomnak nagyobb földterületek vannak birtokában, mint a zsidók kezén, ezért ebből a szakaszból is a keresztényeknek lehet káruk. T. Képviselőház! Kérem, méltóztassék ezeket a szempontokat ennek a szakasznak megszavazásánál figyelembe venni, és kérem az igazságügyminiszter urat, hogy legalább a kért csekély módosítást vegye be ebbe a szakaszba és tegye lehetővé a helyi viszonyokat és érdekeket ismerő vármegyei hatóságok hozzászólását abban a kérdésben, hogv vájjon egv jól vezetett és magasfokú termelést produkáló, zsidó kézen lévő mezőgazdasági birtok milyen mó don. mikor és milyen mértékig váltandó meg. Elnök: T. Ház! Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Képviselőház! A törvényjavaslat 16. §-ánál két okból vagyok bátor felszólalni. Az első az, hogy a törvényjavaslat jelenlegi szövegezését nem egészen tudom megérteni, tudniillik a szakasz 1. bekezdése azt mondja, hogy ezt a rendelkezést arra a mezőgazdasági ingatlanra is alkalmazni kell, amelyet zsidó az 1937. évi december hó 31. napja után másvalakire átruház. E bekezdés utojsó sorai ezt mondják (olvassa): »... nem zsidóra átruházott ingatlan tekintetében csak az átruházásától számított 3 év alatt van helye«. Nyilvánvaló tehát a javaslat szövegéből, hogy ez az egész intézkedés arra az esetre vonatkozik, ha zsidótól nem zsidó szerez ingatlant, mert ha zsidó szerez, akkor tulajdonképpen erre az egész bekezdésre nincs is szükségemért hiszen generális szabály az, hogy zsidótól a korlátozásokra tekintet nélkül el lehet venni az ingatlant, tehát egészen indifferens, hogy az illető 1937 december 31. előtt

% vagy pedig után ruházta-e át egy másik zsidóra az ingatlanát. Ha tehát, zsidóra gondolunk, akkor a bekezdés felesleges, ha ellenben nem zsidóra gondolunk, az esetben pedig nem értem ennek a bekezdésülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 537 nek az intencióját. Az igazságügyminiszter úr ugyanis méltóztatott mondani, hogy mindazokat a módosításokat, amelyek általában a törvenyjavaslat szelleméhez hozzásimulnak, a lehetőség szerint honorálja. Ez a bekezdés igénytel en véleményem szerint szembenáll a törvényjavaslat intenciójával. A javaslat intenciója az, hogy a zsidókézen levő ingatlanok kerüljenek át keresztény kézbe. Már most, ha 1937 december 31.-e után valamelyik zsidó látván és tudván azt, hogy egy törvény készül, amelynek értelmében ingatlanait igénybe lehet majd venni és megelőzve ennek a törvénynek érvényre emelkedését, már saját akaratából keresztényeknek továbbadja ingatlanát, tehát mielőtt köteles volna eleget tenni e törvényjavaslat intenciójának, vagyis a zsidó ingatlan keresztény kézbe kerül, — ez a helyzet — abban az esetben keresztény ember most abba a kellemetlen helyzetbe jut, hogy a törvényjavaslat 16. §-a szerint a zsidótól megvásárolt ingatlanra vonatkozólag is áll az a súlyos megszorítás, hogy azt az ingatlant korlátozás nélkül igénybe lehet venni. Hogy félreértés ne származzék a dologiból, az utolsó bekezdés még külön is kihangsúlyozza, hogy ha pedig keresztényre ruháztatik át az ingatlan, akkor hároim esztendő alatt lehet'azt az ingatlant igénybe venni. Ez kétféle szempontból veszedelmes. Veszedelmes azért, mert az, aki ilyen ingatlant szerzett, három esztendeig nem nyugodt, mert három esztendőn keresztül, mint Damokles-kardja függ a feje fölött az a lehetőség, hogy ennek a törvényhelynek alapján a zsidótól megvásárolt, de immár keresztény kézben lévő ingatlanát az állam földbirtokpoHtikai célra igénybe v«w;í. (Meí»1«r Károl^: Csak színiesres az eladás!) Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogv a termelés folyamatosságának meglehetősen árt az, ha valaki három esztendeig nem mer ágy foglalkozni azzal az ingatlannal, mint az, aki biztos abban, hogy az ingatlan az övé. Ez kétségkívül befolyásolja a termelés folyamatát, már pedig elsőrangú gazdasási érdek, hogy az ingatlanokból a józan gazdálkodás h P tárán belül, minél több termést hozzunk ki. (Meizler Károly: Színleges!) Méltóztatik Meizler képviselőtársamnak azt mondani, hogy színlesres. Ha színleges- akkor nagyon egyszerű a dolog. Tudniillik akkor ezt a bekezdést nem úgy kell szövegezni, hogy ez a törvény vonatkozik mindazon élők között történt jogügyletre, ahol zsidó 1937 december 31. után eladott ingatlant, hanem egyszerűen két mondattal el lehet intézni úgy, »hogy amennyiben pedig zsidó színlegesen ruházott át keresztényre ingatlant, ez az átruházás ^ a törvény szempontjából érvénytelennek tekintetik. Ez egészen világos, egyszerű dolog és valamennyien rögtön tisztában leszünk azzal, hogy a törvényjavaslat odairányul, és ezért azt a lehetőséget akarja megfogni, amelyet most Meizler t. képviselőtársam felvetett, azt az esetet, ha valaki színlegesen vásárol meg zsidótól birtokot; ha tehát meg akarja kerülni ennek' a törvénynek szabályait, abban az esetj ben ez a színleges adás-vétel érvénytelenné válik, illetőleg az állam az ilyen ingatlant igénybe veheti. Azt hiszem, hogv az igazságügvniiniszter úr ezúttal nem fog elzárkózni attól, hogy megfelelő módosítást eszközöljön, mert hiszen két78*