Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

532 Az országgyűlés képviselőházának 386 Kérdem, méltóztatnak-e a 14. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az. előterjesztett módosító indítványokkal? (igen!) A Ház a 14. §-t eredeti szövegében fogadja el. T. Ház! Vázsonyi János képviselő úr a klO'tür alkalmazását kérő indítvány feletti szavazás közben a határozatképesség megállapítását kérte, hivatkozással a házszabályok 128. §-ára. Minthogy a képviselő úr indítványa nem volt házszab ályszerű, mert nem a kérdés feltevése előtt terjesztetett elő, ezért az indítványt, amelynél a hivatkozás is téves volt, nem vehettem figyelembe. A 128. § 2. bekezdése ugyanis a tanácskozó- és határozóképesség felől intézkedik, míg azt, hogy mikor kérhető a határozóképesség megállapítása, a 158. § határozza meg. (Gr. Festetics Domonkos: Meg kell tanulni a házszabályokat!) , Következik a 15. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (felolvassa a 15 J-t K Elnök: Szólásra következik? .„ .-.- Porubszky Géza jegyző: Apponyi György gróf! , ; Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. . Rupert Rezső: T. Képviselőház! Bár az eddigiekből nyilván látható, hogy mindazok az érvek, amelyeket erről az oldalról felhozunk, nem találnak megértésre és hiábavaló a fáradozásunk, mégis méltóztassék megengedni, hogy a továbbiakban is felszólaljunk, mert előzetesen módosító indítványokat nyújtottunk be írásban, kötelességünk tehát, hogy ezek mellett az indítványok mellett megálljunk, másrészt pedig az ilyen kérdésekben a votumokat különfélekép szokták értékelni. Vannak olyan votumok. amelyek ponderálriak. vannak olyanok, amelyek numeráinak. Kétféle szempontból lehet tehát többsége egy javaslatnak, egyrészt a ponderáns votumok szemoontjából, másrészt uedig csak a numerans votumok szempontjából. Mi igyekszünk a nonderáns votumokat képviselni. Azt hisszük, hogy a mi érdemleges felszólalásaink a ponderáns votumok és ezzel akarjuk biztosítani ennek a javaslatnak azt a többségét, amelyet ponderaneiának nevezünk. Hogy önök azután nagy numerusukkal^ leszavazzák a legszerényebb módosító indítványainkat is, arról nem tehetünk. Ennél a szakasznál mindenekelőtt ^előre védekeznem kell az államtitkár úrnak későbbi felszólalása ellen, nehogy megint olyan érveléssel találjuk magunkat szemben, amely érvelés mindig olyan kiindulási pontokra támaszkodik, amely kiindulási pontok velünk kapcsolatba nem hozhatók. Az előbb is félreértette a t. államtitkár úr az én felszólalásomat. En nem szólottam általában a felvidéki szellemről. Nem. is ismerek Felvidéket. Én — ahogyan méltóztatnak álláspontomat ismerni — kezdettől fogva azok közé tartozom, akik követeljük azt, hogy válogatás nélkül mindenki, aki itt van, összeforrott és az úgynevezett felvidék, amelyet Felvidéknek hívnak, nem is felvidék, mert hiszen a Csallóközt, Komáromot hogyan számíthassuk mi a Felvidékhez? A felvidéki szellemmel azért sincs dolgom, mert ott éppen olyan jó magyar emberek laknak, mint itt. Ott tisztán arról van szó, ha már külön felvidéki szeilemülése 1939 március 23-án, csütörtökön. ről beszélünk, hogy van egy pártszellem is, amelyet mi nem tekintünk azonosnak a felvidék szellemével. (Megay Meissner Károly: De nem ezt mondotta!) Ellenben a hozzánk érkező sokszáz panaszból ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Azt látjuk, hogy ott van más felvidéki szellem is, olyan szellem is van, amely nem szereti pártolni a Bata-féle koncentrációt, ennek az idegen vállalatnak áthozatalát ide, hogy versenyt támasszon éppen a Felvidéken az ottani keresztény kisapirosságnak és kiskereskedelemnek. Ez volt az értelme az én szavaimnak. Ennél a szakasznál azonban megint találkozom olyan érveléssel, mint a többi szakaszok során, hogy vannak igenis olyan speciális jogi intézkedések, amelyek alapul szolgálhatnak arra, ami ebben a szakaszban van. Ebben a szakaszban ugyanis a zsidóktól elveszik az ingatlanszerzés jogát, tehát a magánjog egy területén a cselekvési kéoességet és a jogképességet. Ez megint beleütközik az egyetemes jogelvekbe, beleütközik a magánjog szerzésének szentségébe, a tulajdonjog szentségének tiszteletébe. Azt fogja mondani meging a t. államtitkár úr, hogy ez nem kivételes intézkedés, hiszen a 33-as bizottsági törvény szerint ilyenek már megtörténtek, hogy különös szabályozások, korlátozások vétettek foganatba a tulajdonnal szemben, tehát megtörténhetik ilyen más területen is. Hát történhetnek korlátozások, de csak akkor, ha azok a korlátozások egyetemes jellegűek. Történhetnek ilyenek a 33-as bizottság rendszerében is, hogy hoznak korlátozó rendeleteket, de azok a korlátozó rendeletek kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak és nem különböztetnek vallás, vagy foglalkozás szerint. Ugyanígy volt a tisztviselői törvényeknél is, a tisztviselői fizetések redukálásánál is, ami ellen mi innen tiltakoztunk, viszont azok a korlátozások szintén egyetemes jellegűek voltak, mindenkire válogatás nélkül vonatkoztak, azok tehát nem sértették meg a jognak, a közjognak, vagy pedig a magánjognak az alapfogalmait. Itt is így vagyunk ennél a zsidó tulajdonszerzési korlátozásnál. Ha ez egyetemes jellegű lenne, ha kimondanánk mindenkire, bizonyos, a földmívesosztály felett álló foglalkozások szempontjából, hogy ezek nem bírnak cselekvési képességgel a földtulajdon-szerzés területén, akkor ez egyetemes intézkedés, ebbe bele lehet nyugodni, vagyis, ha az lenne a vége, hogy földet csakis földműves szerezhet, akkor ez egy egyetemes, általános rendelkezés, ebbe bele lehet nyugodni. Ennek megvan az eddigi küzdelmi, történelmi alapja, múltja is, errenézve megvannak a doktrínák, megvannak a történelmi példák, mert hiszen az angol közéletben messzire vissza lehet vehetni ezeket, de ha csak 1873-ig megyek is vissza, általános elvként hirdette még John Stuart Mill is, hogy a földszerzés ne illessen meg mást, csak a szegényeket. Ez álláspont, ez egyetemes álláspont, ez mindenkire kiterjed, de kiválogatni vallás szerint polgárokat és így fosztani meg őket a magánjogi képességtől és cselekvőképességtől, ez már nem megy, erre már nem lehet argumentumul felhozni azt, amit a t. igazságügyi államtitkár úr felhozott, mert az már rabuliszti'ka. Egyébként ezt a szakaszt veszedelmesnek tartom, ez a katasztrófának a kodifikálása mindenkivel szemben. Ugyanis 'ha ma megengedjük azt, hogy az állampolgárok közül kizár-