Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-386
f Az országgyűlés képviselőházának 386. uak embereket vallásuk szerint a földszerzés lehetőségéből, megvonják tőlük ezt a magánjogot és cselekvőképességet, akkor holnap sor kerülhet más kategóriára, más vallásúakra, vagy f sor kerülhet egyes kiragadott foglalkozási ágakhoz tartozókra. El lehet indítani a veszedelmet, de félni kell, aggódni kell amiatt, hogy mi lesz ennek a vége. Attól félek, hogy a mai rendszer helyett jön egy másik rendszer, egy felforgató rendszer és annak már nem is kell új jogszabályokat alkotni, az már egyszerűen az önök által alkotott jogszabályokra hivatkozva mindent megtehet más felekezetek, vagy minden foglalkozási ág ellen, amely nem tetszik neki, mindent megtehet ezeknek a jogszabályoknak alapján, amit akar. Nem szabad tehát a magánjoghoz, a tulajdonjog szentségéhez olyan könnyű kézzel hozzányúlni. Méltóztassék megengedni, hogy ebben a tekintetben hivatkozzam XIII. Leó pápának a »Rerum No var um« című enciklikájára, amely mit mond a magántulajdonra nézve, mert hiszen a magántulajdonba vágó kardinális jogokat vesz el ez a javaslat a zsidó állampolgároktól. Mit mond tehát a pápa erre; nézve? (Olvassa): »A magántulajdonhoz való jogot a természettől nyerte az ember. Ez az egyik főpont, amelyben lényegesen különbözik az ember az állattól. Az állatnak egyik ösztöne az önfenntartási ösztön, a másik a fajfenntartási ösztön. Mindkét ösztön közelfekvő dolgok felhasználásával éri el célját. Ezen körén az állati cselekvés nem megy túl, mert az állat cselekvését csupán érzéklése mozgatja és csak azok a dolgok, amelyeket érzékeivel felfog. Ami az embert megnemesíti és emberig méltóságára emeli, az az értelme, vagyis a lélek; ez teszi az embert emberré és ez az, ami őt lényegesen és teljesen megkülönbözteti az állattól. És éppen azért, mivel hogy egyedül az embernek adatott az állatok között az ész adománya, kell, hogy az embernek jogában álljon, hogy a dolgokat ne csak ideiglenes és pillanatnyi használatra bírja, mint ahogy azokat más élő lények bírják, hanem állandó és tartós birtoklásban«. Ez tehát azt jelenti, hogy meg is szerezhesse ezeknek jogos birtokát, tulajdonát és ne kívánjunk el mástól semmit. Az enciklika azután kiemeli, mint isteni forrást, ennek az érvelésnek alapjául, amikor azt mondja, hogy (Olvassa): »Ugyanezt az elvet erősítik meg és biztosítják a polgári törvények^ amelyek, amennyiben igazságosak, csak anynyiban a természet törvényéből merítik kötelező erejüket. De az isteni törvény is szentesíti az emberi törvényt, mondván: Ne kívánd a felebarátod feleségét, sem házát, sem földjei sem szolgáját, sem szolgálóját, sem ökrét, sem szamarát, sem semmit, ami az övé«. Amikor ezt olvasom, nem tudom, hogy mi, akik keresztény nemzeti alapon állunk és tárgyalunk, akik ebből az alapból kiindulva hozzuk ki egymásután a jogszabályokat, miféle keresztény alapon állunk, amikor a zsidóságnak a magánjoghoz való jogát is elkobozzuk a nélkül, hogy egyetemes érvényű, egyetemes jellegű szabályokat hoznánk. Abban ugyanis egyek vagyunk mindannyian, hogy legyen korlát a földtulajdonban bizonyos mértéken túl. Igenis, a magyar földműves nép érdekében vigyük keresztül az igazságos, hasznos és józan földreformot és ebiben a tekintetben kötelezzük a földtulajdonosokat arra, hogy akármilyen áldozatokiba is 'kerül, bocsássák a magyar földműves nép rendelkezésére a józan, ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 533 okos és tisztességes földreformhoz szükséges földmennyiséget, de ez az, intézkedés egyetemes legyen, ez vonatkozzék mindenkire és akkor kimondhatjuk, ha bizonyos határokat már megvontunk, hogy ezeken a határokon túl pedig ne legyen másnak földszerzési joga, mint csak azoknak, akikre nézve ezt Stuart Mill is hirdeti, tehát a földimíveseknek, vagyis azoknak a szegény embereknek, akik a maguk keze munkájával művelik azt a földet. Addig, amíg ezt egyetemes elvvé nem avatjuk, ezt az áldozatot nem tarthatjuk nagyszerűnek, ellenben nagyszerű áldozatnak tarthatjuk abban n pillanatban, mihelvt ez egyetemes érdekű, egyetemes jellegű. Különben is csak ekkor érhetjük el a oéft. Az ugyanis, hogy a zsidóság kezén 400 ezer hold van, édesi kevés, csak mézesímadzasrnak a szájon való keresztülhúzása aih.hoz a földmennvisÓR'hez viszonyítva, amenynyire a körülbelül kétmillió főnyi néoessésret számláló földimíves népességnek, a föIdmíve-Rnroletárságnak szüksége van. Ez a szükséglethez kénest édes-kevés, csak az étvágy felkeltésére lehet alkalmas, de kielégítésre semmiképpen sem. Tehát méltánytalannak, szükségtelennek és károsnak tartom azt, hogy a t. kormány arra a veszélyes útra lép. amely veszélyes úton haladva, azután mindenkinek jövendő magánjogát, tulajdona szentségét érinti. Annak ugvanis, ami ebben a szakaszban van. hosry firvár-. bánya-, ipar- vagy fürdőtelep létesítése, kibővítése vagy fenntartása céljára szerezhetnek ingatlant a zsidók, nincsen gvakorlati értéke, mert hiszen ezek nem kapnak iparigazolványt, vagy hatósági jogosítványt, èz léhát megint egy üres jog, amelyet gyakorlatilag érvényesíteni nem lehet. Benne van a javaslatban az, hogv a zsidók flOO négvszögölet szerezhetnek házhely céljára, ba nincsen más hasonló területük vagy báznk. Ez megint ,esa,k a nemzetga'zdasá 0 ' szabad futásának korlátozása, amely elsősorban a keresztényekre nézve lesz káros, mégpedig azért, mert az építkezéseket ez is rneeint visszataszítja. Nem építkeznek majd, holott nem volna baj. ha annak a zsidónak van 10—15 telke és azokra 10—15 palotát építtetne. Adn '. 'sten. hogv e'zt megtegye és megtehesse, mert ezzel 40—50 foglalkozási ásrat segítene. De azért is veszedelmes és egyenesen a magyar nép érdekeibe ütköző rendelkezés, intézkedés ez. mert hiszen a magyar nép földjének értékét, árnívóját rombolja le. Ez a szakasz ugyanis azt mondja, hogy árverésen, vagy pedig árverés jellegű magáneladás körén kívül zsidó nem szerezhet ingatlant. Ahhoz is azonban, hogy árverésen vagy magánkézből való árverés jellegű eladás útján ingatlant szerezzen, hatósági engedély kell. Tehát már hatósági engedély kell ahhoz is, hogy elmehessen az árverésre. A hatóság ezt az engedélyt egyszerűen nem adja meg és akkor ^már nincs neki engedélye, akkor már a zsidó vevő nem jelenhetik meg azon az árverésen, pedig csak egy fontos annak a keresztény gazdának, aki bajba jutott, akinek a földje árverésre kerül, vagy pedig ha szükség nélkül, más okból kerül árverésre, például egy tulajdonközösség felbomlása esetében, vagy pedig ha árverésre kerül azért, mert egy kiskorú vagyonának az értékesítéséről van szó, akkor mindig csak egyetlen egy fontos, az, hogy annak a földnek
