Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. fiaival szemben azután a hálának és a köszönetnek legalább a minimális adóját képes is és akarja is leróni. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! A Felvidék részéről felszólalt Gürtler t. képviselőtársam itt azt mondta, hogy a Felvidéken roppant elenyésző csekély számban vallották magukat az ottani zsidók magyaroknak. Azt hiszem, hogy ez az állítása, ha igaz, rendkívül megkönnyíti annak az elvnek az érvényesítését, hogy neim szabad a Felvidéket különválasztani a zsidótörvény szempontjából sem a többi Magyarországtól; (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nemcsak, hogy nem szabad, de nem is lehet. Egy országon belül, ahol nincsenek vámhatárok, ahol a Felvidékről az ország többi részébe való költözködés semmiféle vízumhoz vagy útlevélhez kötve nincs, nem lehet ilyen megkülönböztetéseket csinálni. Én ahelyett. hogy rendeleti felhatalmazást adnék a Felvidékkel kapcsolatban a kormánynak, egyszerűen annak az elvnek leszögezésére szorítkoznék, hogy a Felvidéken azok a zsidók, akik húsz éven keresztül magyaroknak vallották magukat akkor, amikor magyarnak lenni csak áldozatot jelentett, egyenjogú magyar állampolgárok, a többi pedig a zsidóság klaszszifikáeióna alá eisik az általános szabályok szerint. ÍRassay Károly; És mi lesz a keresztényekkel, akik szlovákoknak vallották magukat húsz éven keresztül?) Ennek didaktikus hatása is volna, ennek az elvnek példaadó jelentősébe lenne más területek és más korszakok számára is. Szívesen látnám a törvényben egy ilven elvnek a. statuálását. De egyéni kedvezményeknek, miniszteriális önkény szerint való adományozását nem tartom megengedhetőnek. (Fábián Béla: Jó kijárási lehetőségeket ad jó honoráriumért! — Farkas István: Meg kell szüntetni a külön minisztériumot! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Csinálják mee a választói névjegyzékeket, az az első! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Van a zsidókérdésnek egy olyan része is azonban, amelynek szabályozása szerintem a törvényben rendkívül hiányosan történik (Úgy van! a baloldalon.) és itt, azt hiszem, bizonyos mértékig a volt miniszterelnök úr naffykaüitalista beidegzettsége játszott szerepei (Derültség a szélsőbaloldalon.) amikor nem nyúlt hozzá azokhoz a hatalmi pozioiókhoz, amelyek pedig ebben az országiban a kérdés lényegét jelentik. Ugyanis a zsidókérdésnek — amint beszédem elején mondottam — két része van. Az egyik az, hogy túlsokan vannak a zsidók, a másik pedig az, hogy túl hatalmasak. Főleg a gazdasági élet bizonyos ágazataiban a tulajdonjog erejénél fogva monopolizálják a magyar gazdasági életnek ieren fontos terrénumait. (Úgy van! a baloldalon.) Effy részvénytársaságnak, egy vállalatnak nem a gépírónő és nem a vigée az, fujra. A vállalat ura a részvénytöbbség tulajdonosa és nem tudom keresztény gazdaságpolitikának minősíteni azt a politikát, amely a keresztényt bekényszeríti — mondjuk — zsidó-cselédnek, a zsidó hatalmi pozícióját azonban semmiféle formában nem érinti. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ebben az országban a centrális problémai a, nemzeti vagyon és jövedelem helytelen mee-oszlásának a korrektúrája (Ügy van! ÜQV \mn! '— Tavs balfelől. — Kun Béla: A bankkapitalisták! — Peyer Károly: Nem zsidó kérdési van itt. hanem a jövedelemmegoszlás kérdésbe és a kérdésnek éppen ez az ta része, ülése 1939 február 28-án, kedden. 45 amelyhez a törvényjavaslat egyáltalán nem nyúl hozzá. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A törvényjavaslat hajlandó felbontani a keresztény családot, felbontja a bajtársi egységet, az eredeti javaslat hajlandó volt felbontani a nemzet közjogi egységét, de a részvénytársaságok anonim részvénytömegéhez kisujjal sem hajlandó hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Pedig, ha valaha aktuális volt, akkor ma aktuális ez a kérdés: a keresztény tőkének a zsidó monopóliumok helyére való behelyettesítése. Ma a zsidóságban is megvan ehhez a hajlandóság. A zsidóság értelmes rétegei belátják, hogy nekik szükségük van a keresztény nagytőkével és a keresztény társadalommal való — legalábbis — társulásra. Belátják, hogy hatalmuknak azt a kizárólagosságát, amelyet eddig a gazdasági élet bizonyos ágaiban gyakoroltak, a jövőben nem gyakorolhatják. En ebben az egész törvényjavaslatban a 19. §-on kívül még utalást sem találtam errenézve. Ez a 19 § a miniszteri rendeletekkel való kormányzás önkényére nyújt ugyan lehetőséget, egy keresztény szellemű megoldás elvi alapjai azonban a javaslatban nem találhatók meg. T. Ház! Én arra az álláspontra helyezkedem, amely az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Romániáig mindenütt megvan. Részvénytársasági formát csak olyan vállalatnak lehet engedélyezni, amelynél a részvénytöbbség magyar kézben van. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés balfelől.) Erre a rendeletre nemcsak a zsidó, hanem általában az idegen tőke térfoglalásával kapcsolatban is (Ügy van! Úgy van! Taps balfelől.) feltétlenül szükség van. (Peyer Károly: Xlgy van! Most vásárolják a németek a részvényeket!) Ha földet lehet igénybe venni, akkor részvényt is lehet igénybe venni. (Ügy van! balfelől.) A részvényes lelkileg kevésbé van hozzákapcsolva ahhoz az anonim részvényhez, mint ahogyan a föld tulajdonosa hozzá van nőve ahhoz a földhöz. Most van itt az alkalom, amikor a keresztény nagybirtokostársadalom, helyet engedve földjein a magyar parasztnak, a maga keresztény tőkéjét beviheti a nagyvállalatokba és részvénytársaságokba, amikor a keresztény nagybirtokostársadalomnak áldozat nélkül lehetne megoldania a maga problémáit, sőt helyes megszervezés mellett nagyobb gyarapodásra, nagyobb hatalomra és több jövedelemre is téve szert. Talán valamivel több munkára is, de nem ártana, ha a nagybirtokostársadalom az ipar és kereskedelem problémáit is meg akarná ismerni. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! Beszédem végére érve, még egy kis türelmet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Szabad kérnem tíz perc meghosszabbítást? (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: T. Ház! Én eddig ezzel az egész súlyos problémával kizárólag mint magyar problémával foglalkoztam. De ne méltóztassanak elfelejteni, ennek a problémának rendkívül súlyos nemzetközi kihatásai is vannak. (Gr. Sigray Antal: De mennyire!) Méltóztassanak megengedni, hogy figyelmükbe idézzem Chamberlain angol miniszterelnök úrnak az angol alsóházban tartott beszámolóját Mussolini olasz miniszterelnök úrral folytatott