Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Àz országgyűlés "képviselőházának 38ù. kell engedni, illetőleg azon túl nem kell érvényesülni engedni. Ennek a szakasznak az előadó úr által beterjesztett szövege nem szolgálja ezt a célt. Tudniillik az ipar, kereskedelem stb. megoszlása és az iparosok, kereskedők arányszáma helyenként, városonként, községenként egészen különböző és egészen különböző a zsidóság arányszáma is az ország különböző helyein. Végeredményben az országos arányszámban ugyanez a szám, jön ki, de a gyakorlati élet szempontjából helyesebb volna, ha a t. Ház elfogadná a következő módosításomat (olvassa): »Ipar gyakorlására zsidónak iparigazulványt, illetőleg engedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben (városban) a zsidóknak kiadott iparigazolványok és iparengedélyek együttes száma nem csökkent a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek számának azon százalékára, amely megfelel a község összes lakosai és a község zsidó lakosai arányszámának«. Ez azt jelenti, hogy ha egy községben tíz százalék zsidó van, ott tíz százalék erejéig lehessen nekik igazolványt adni, ahol csak 4 százalék, ott 4 százalék erejéig. Ez legalább igazságosabb és méltányosabb intézkedés, mert egyenlő elbánást biztosít az ország minden községében és városában. Indítványom a továbbiakban a következőket mondja (olvassa): »A jelen szakasz rendel kezesei nem gátolják azt, hogy az iparos halála után az ipar házastársa által, illetőleg a kiskorú gyermekek vagy unokák javára, az utóbbiak nagykorúvá válásáig folytattassek és ily folytatás esetén ezek részére nagykorúságukban is kiállítandó az iparigazolvány, ha annak egyéb feltételei fennforognak. A zsidó iparos házastársára, törvényes leszármazóira, vagy ezek házastársára életében is, halála esetére is átruházhatja iparjogát, feltéve, hogy az illető hozzátartozó az ipar gyakorlásához szükséges egyéb előfeltételekkel rendelkezik és ha ilykép az iparjogosítványok száma nem szaporíttatik.« Ennek az indítványnak indokolása benne van abban, amit Payr Hugó és Rupert Rezső képviselőtársaim elmondottak. Nem akarok e tekintetben ismétlésekbe bocsátkozni, csak még egyet óhajtok megjegyezni. (Bródy Ernő: Halljuk! Halljuk!) Ennek az egész törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán, ennek a túloldalon természetesen minden részletében elhatározott és elfogadott törvényavaslatnak tárgyalásánál (Gr. Festetics Domonkos: Egyhangúlag! — Meizler Károly: Csupa enyhítés volt!) bizonyos platónikus jelentősége van csupán annak, hogy ellenzéki oldalról indítványok nyújtatnak be. (Zaj,) Ennek az egész javaslatnak tárgyalásában olyan komolytalan hang, olyan frivolitás, olyan a magyar törvényhozáshoz méltatlan magaviselet tanusítta tik, (Gr. Festetics Domonkos: Ugyan! — Br. Vay Miklós: Ezt már kikérjük magunknak!) amely magaviseletet alátámasztja az a kritika, amelyet a javaslatot képviselő miniszter úr is gyakran alkalmaz az ellenzéki felszólalásokra. (Gr. Festetics Domonkos: Szellemileg lepipálja őket!) Ennek következtében ennél a szakasznál történt felszólalásomat méltóztassék utolsónak tekinteni, (Helyeslés jobbfelől) mert ahol a komoly és tisztességes hang lehetetlen, ahol az urak nem veszik észre, hogy itt nemcsak az ő kedvenc, hogy úgy mondjam világnézeti ideájukról van szó, hanem itt százezrek életéről és az egész magyar életről van szó, (Elütése 1939 március 2U-án, csütörtökön. 529 lenmondások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Egypár nagyzsidó százezreiről!) ott az önökhöz intézett objektív és tárgyilagos, magyar meggyőződésből fakadó szavak falrahányt borsó. Ehhez a javaslathoz tehát a továbbiakban nem kívánok hozzászólni. (Gr. Festetics Domonkos: Ne védd a zsidókat! — Rajniss Ferenc: Négyen-öten beszélnek, ez az egész ellenzék!) Tisztességes hangon itt nem lehet beszelni,! (Gr. Festetics Domonkos: Apponyi, Bródy, Vázsonyi és Payr! Mindig ez a négy! Senki más nem beszél!) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőházi A magam borsóját szintén felhányom a falra (Gr. Apponyi György: Hányd! (Kifelé megy a teremből.) — Felkiáltások a jobboldalon: Tessék ittmaradni! Miért nem marad itt?) és fenntartom a 14. §-hoz tett módosító indítványomat. Mindenekelőtt válaszolni kívánok Antal"aT lamtítkár úrnak az előző szakasznál tett arra a megjegyzésére, hogy hosszadalmasan, 12 pontban tudná felsorolni, melyek azok a helyek, ahol a zsidóság még továbbra is elhelyezkedhetik. , , i Az államtitkár úr azt mondotta, hogy nem kívánja a Ház türelmét ezzel igénybevenni. A magam részéről nagyon hálás lennék, ha ezzel megismertetne bennünket, mert eddig csak a mindenegyes foglalkozási ágból, hivatásból való kizárást láttuk és tapasztaltuk. Nagyon hálásak lennénk, ha az államtitkár úr szíves lenne ennek az ellenkezőjét bizonyítani. (Kéthly Anna: Hogyne! Búvár még lehet!) Ez a szakasz is egy munkaterületnek, foglalkoj zási ágnak, hivatásnak a megszüntetését jelenti. A vita tulajdonképpen elméleti síkon mozog, mert gyakorlatilag az iparengedélyek kiállítása zsidóvallású magyarok számára már egy esztendő óta szünetel, azóta nem lehetséges a zsidóvallású magyaroknak iparengedélyhez jutniok. Attól a pillanattól kezdve, amikor Darányi Kálmán akkori miniszterelnök úr benyújtotta az első számú zsidótörvényt, iparengedélyt zsidóvallású magyar ember az ország területén nem tudott elnyerni. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) A kereskedelemügyi minisztériumba benyújtott iparengedély iránti kérelmek elbírálás után visszaküldettek, elutasító határozattal, a belügyminisztérium nem is válaszolt, elfektette az iratokat. (Malasits Géza: Ma is ott fekszenek!) Ezek mind a mai napig elintézést nem nyertek, de azt, hogy hogyan fognak elintézést nyerni, a törvényjavaslat már előre megmondja. Gyakorlatilag ez esztendők óta így megy már, úgyhogy talán helyes az a megállapításom, 'hogy a szakasz vitája inkább elméleti síkon mozog. Mondom, gyakorlatilag az a helyzet, hogy egy esztendő óta nem lehet iparengedélyt elnyernie annak, aki zsidóvallású magyar. T. Ház! A magam részéről ugyanúgy, mint Rupert Rezső és Apponyi György t. képviselőtársaim, a szakasz törlését indítványoztam. Tudom, hogy ennek az indítványomnak tisztán és kizárólag elméleti lehetősége van és hogy csak demonstratíw jellegű, éppen ezért csatlakozom Apponyi György t. képviselőtársam fejtegetéséhez, aki azt mondotta, hogy az egyes községekben kiadható iparigazolványok számát nem az országos arányszám, hanem a zsidóságnak az illető község összlakosságához viszonyítottan jelentkező arányszáma szerint