Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

528 Àz országgyűlés képviselőházának 386. Ián nem érvényesek az iparigazolványok. (Gr. Festetics Domonkos: Majd lesznek!) Most revizió alatt vaninaik. (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) Mondják, száz és száz panasz jön hozzánk, hogy önkényesen elvonják tőlük azokat a kereskedelmi kereseti lehetőségeket, amelyek az idegen állam uralma alatt nekik megvoltak. Ezt is aggályosnak tartom. A kormánynak etekintetben is fel kell lépnie, mert nem hiszem, hogy a törvénynek az volna az intenciója, hogy ott bárkinek a szerzett jogai érintessenek. Annakidején a cseh rádió mindig azzal rágalmazott bennünket, hogy ha visszatérnek a mi régi területeink, akkor az ottani lakosságnak félnie kell s hogy szerzett jogalikat nem' respektáljuk. A magyar rádió és a magyar kormány, nagyon helyesen, visszautasította ezt a rágalmat azzal, hogy senkinek a bajaszála sem( görbülhet meg, hogy senkinek a szerzett jogait nem érintjük. Amikor a felvidéki törvényt tárgyaltuk, magam is módosítást nyújtottam be arranézve, miondassék ki, hogy a kormányfelhatalmazás nem terjedhet ki arra, hogy a szerzett jogokat érinthesse. Akkor ezt az indítványomalt azzal az indokolással mellőzték, hogy nincs rá szükség-, innert hiszen a kormánynak úgy sincs szándékában a felhatalmazással úgy élni, hogy ott szerzett jogokat elkobozzon. Kérem a t. kormányt, hogy amikor itt az iparigazolványok kérdéséről van szíó, legyen gondja arra, hogy ami hiba ott esetleg történt, ami jogi tévedés történt, ami önkényes kedés történt, azt reparálja, mert hogy a Felvidéknek is zavartalan legyen a gazdasági élete,^ az, — még egyszer ismétlem — elsősorban érdekli a magyar mezőgazdaságot. Senkinek ebben az országban, még az iparosamk magának, a kereskedőnek magának sincs olyan nagy szüksége az iparra és kereskedelemre, mint elsősorban a mezőgazdaságnak, hogy a mi (mezőgazdaságunk is boldoguljon, rentábilis legyen, hogy az ország adópénzánek nagy része ne menjen el arra, hogy mesterségesen kell az exportot fenntartani éspedig exportprémiumok áldozásával. Ehhez a szakaszhoz két indítványt nyújtottam ibe. Az első indítványom szerint kérem ennek a szakasznak a törlését. Ezenkívül kérem a 2. bekezdés torlését, amely szerzett jogokat sért. Ennek helyébe kérem a következő új 2. bekezdés beiktatását (olvassa)'. »Az első bekezdés rendelkezése nem érinti az iparosok feleségének, illetve özvegyének, másodsorban gyermekeinek azt a jogát, hogy férjük, illetve atyjuk iparát, kereskedését, egyéb vállalkozását tovább folytassák, ha ez az iparos (kereskedő) halála folytán, vagy egyéb okból megszűnnék.« Payr Hugó t. képviselőtársam is beszélt erről a kérdésről, elmondta az argumentumokat e mellett a módosítás mellett. Csakugyan embertelen, képtelen állapot és a magyar nemzetgazdaságnak is igen súlyos kára cs sérelme az, hogy régóta, talán 150^—160 éve is fennálló és külföldön is ismert ilyen cégek megzsünjenek. ha a cég eddigi főnöke, iparigazolványos jogosítottja meghal. Még arra sem nyújt módot ez a szakasz, hogy a felesig vagy gyermek tovább folytathassa az üzemet, abban az esetben, ha nem hal meg az iparos, mert lia meghal, akkor az ipartörvény alapján még van bizonyos lehetősége az üzem folytatásának, de érheti baleset, szerencsétlenség, munies e 1939 március 23-án, csütörtökön. kaképtelenné lehet, nem tud az üzletével tovább foglalkozni, akkor kénytelen feladni az üzemét, azt a céget, amely — mondom — esetleg vílagnirü lenét és ezzel a magyar nemzetgazdaságot is súlyos kár éri. Hiszen itt még az a kisegítő modus vivendi sincs meg, hogy beállíthassa társnak a feleségét, a fiát vagy a leányát, mert a 17. § ezt lehetetlenné teszi. A 17. $ szerint egészen kis kivételről lehet szó... Eu«ük: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. (Gr. Festetics Domonkos: Leülni! .Leülni!) j Rupert Rezső: Befejezem besz -demnt. A szakasz elleni további érvelésképpen hivatkozom mindarra, amit már Payr Hugó képviselőtársam is elmondott. Kérem indítványaim elfogadását, mert a szakaszt így nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Apponyi György! Gr. Apponyi György: T. Ház! Elsősorban természetesen csatlakozom Kupert Rezső képviselőtársamnak ahhoz az indítványához, amelyben a szakasz törlését kéri. Magától értetődik ez az állásfoglalásom, mert én a gazdasági élet terén is egyáltalában azt tekintem nemzeti érdeknek és magyar érdeknek is, hogy érvényesüljön a szabadverseny törvénye, érvényesüljön az az egyctien egészséges törvénye a gazdasági életnek, hogy a legügyesebb, a legrátermettebb, a legalaposabb, a legbecsületesebb boldogulhasson, (tíajniss Ferenc közbeszól.) A képviselő urat kérem, tessék majd akkor felszólalni, amikor Ön kerül sorra. (Bródy Ernő: Ne vegye el az időt! — Br. Vay Miklós: Szabadverseny a kartelekkel!) Elnök ár kérem, talán méltóztassék Vay képviselő úrnak megadni a szót. Azonkívül én nem osztozom a t. túloldalnak abban az úgylátszik, alacsony ab brendűségi komplexumában, hogy az ilyen javaslatokkal arról ad bizonyságot, hogy a keresztény magyar fajtát alaesonyabbrendűnek tekinti a zsidónál, (Gr. Festetics Domonkos: Ugyan kérem!) mert ha nem ez volna a felfogása, akkor nem félne, (Gr. Festetics Domonkos: A Lipót városban talán alacsonyabbrendűek vagyunk de az országban nem!) nem érezné magát kényszerítve arra, hogy ilyen intézkedésekkel zárja el a szabadversenytől azokat, akiknek üzleti, gazdasági ügyességük és rátermetségük van, (Gr. Festetics Domonkos: Beszéljünk inkább arról, hogy Goldberger már megint valutát vitt ki az országból!) de akik átlagban semmiben sem képviselnek magasabbrendű ^ szellemi színvonalat, mint a magyarság. (Rajniss Ferenc: Rátermettség a kamatra!) Rajniss képviselő úr, én az ön felfogását ismerem és ön nem fog engem ugratni a további sületlen közbeszólásaival. T. Ház! Én becsülöm annyira a magyar keresztény népet és a magyar keresztény iparost, hogy egyenlő feltételek mellett éppúgy fog tudni boldogulni, mint az a más vallású, vagy ha úgy tetszik, más fajú iparos, ellenben minthogy tudom, hogy ez az elvi állásfoglalásom a törvényjavaslatnak általánosságban történt elfogadásával már túlhaladott álláspont, iparkodom a törvényjavaslatnak ahhoz a bevallott intenciójához alkalmazkodni, amely szerint a gazdasági életben, a közéletben és az élet minden megnyilvánulásának terén a zsidóságnak az arányszámának megfelelő érvényesülését