Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. nép érdekeit is súlyosan sérti az a rendelkezés, amelyet ez a javaslat tartalmaz. Legfőképpen igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy erős ipar nélkül, és hozzátehetem, kereskedelem nélkül is, független ország nem lehet, jólétben lévő ország különösen nem, hiszen már számtalanszor elhangzott itt az, hogy az ország adóterhét is körülbelül kétharmad részben a magyar ipar és kereskedelem viseli. Mi lesz, ha az ipar elsenyved, ha kiesik a magyar életből? A szükségleteket mégis fedezni kell és áthárul majd a rengeteg teher a mezőgazdaságra, amely már most is nehezen, lihegve él, pedig, ha meg méltóztatnának fogadni azt az érvemet, ha figyelembe vennék azt a szempontomat, amelyet az általános vitában is hangoztattam, hogy elsősorban a magyar mezőgazdaság érdeke az, hogy minél erősebb iparunk legyen, akkor nemcsak korlátozni, szűkíteni, csökkenteni kellene ezt az ipart, hanem kétszeresére vagy háromszorosára emelni, hogy mentül több munkaalkalmunk legyen, minél nagyobb fogyasztópiacunk legyen. Ha ugyanis nekünk nagyiparunk, még nagyobb iparunk és nagyobb kereskedelmünk is lenne, el tudnók látni ennek az országnak a szükségletét anélkül, hogy kívülről iparcikkeket kelljen importálnunk. Ezzel nagy belső fogyasztópiacot is hozhatnánk létre és ezzel a mezőgazdaságnak is a hóna alá nyúlnánk, mert nem kellene mezőgazdaságunkat idegen exportérdekek kényére-kedvére odavetni. Majd rá fognak jönni arra a szörnyű rövidlátásra, hogy a mezőgazdák is sajátmaguk ellen vétettek, amikor ilyen rendelkezésekkel mindent megtettek arranézve, hogy, a magyar ipar területe minél inkább elsorvadjon. Ezt a szakaszt nem sugallhatja más, mint a Batalelkiség. Bata-lelkiséget hoztak ide a Felvidékről. (Meizler Károly: Ki hozta? — MegayMeissner Károly: Ki hozta? — Nagy zaj. ~~ Megay-Meissner Károly: Ki hozta ezt a lelkiséget?) Ezt a lelkiséget hozták a Felvidékről, a t. felvidéki miniszter úr is, (Meizler Károly: Hallatlan! — Zaj a jobboldalon. — MegayMeissner Károly: Disznóság ilyent mondani!) akinek a rezsimé alatt megtörtént az, hogy az idegen Bata-gyár elveszi a felvidéki kisiparosok elől a munkát. Ez a Bata-szellem, ez a Bata-lelkiség megy tovább, mert ez a szakasz is csak arra alkalmas, hogy a magyar iparosok elől hódítsa el a területet. Ha mi a keresztény magyar iparosságon segíteni akarunk, akkor elsősorban az ilyen Bata-dolgokat nem szabad megengednünk. (Zaj.) Ha a kisiparosokon és a kiskereskedőkön bogíteni akarunk, akkor meg (kell szüntetnünk ezeket a koncentrációkat, amelyek elveszik az élet-területet (

a magyar keresztény kisiparos és kiskereskedő elől is, nemcsak a zsidók elől. Méltóztassék megnézni, zsidó és nemzsidó koncentrációk egyre keletkeznek, tovább terjednek, lassankint az egész magyar kiskereskedelmet és kisipart kiirtják, kiirtják a keresztényt is. Gondolok a különféle áruházakra, <Gr. Festetics Domonkos: Eddig a zsidókat védte! Ilyen gyorsan revideál?) gondolok azonkívül a Hangyára, valamint a különböző községi és állami üzemekre is. Ezek mind elveszik a magyar kisember, a (keresztény kisember, a keresztény kiskereskedő és kisiparos elől is a lehetőségeket, amenyiben ezeket már olyan versenyre kényszerítik, amelyben alul KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 'ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 527 kell niaraídniok, de különösen lehetetlenné teszik az elhódított téren azt, hogy a keresztény Kereskedők és a keresztény -~ jelentékenyen növekedhess^—vagy egyáltalában nöiyekedihessék. Pedig az önök miniszterelnöke hirdeti azt, hogy égetően fontos ebben az országban minél több független kisexisztencia keletkezése! Annak tehát, aki a keresztény magyar kisiparosságon és kiskereskedői osztályon segíteni akar, aki ezek számát sokasítani, szaporítani akarja, annak első dolga az kellene, hogy legyen, hogy a Bata-renldszert, a Batasziszetemát letörje. (Gr. Festetics Domonkos: idáig a zsidókat védte, most egyszerre a keresztényeket védi! Ezt nem értem! — Gr. Apponyi György: Nem értesz, hozzá! — Gr. Festetics Domonkos: Ëii nem értek hozzá? Én nem a Lipótváros képviselője vagyok, én a magyar keresztény falut képviselem!) Ezek a keresztények elől is elveszik az életlehetőséget. Menjen ki képviselőtársam itt Budapesten az utcára, azokon a helyeiken, ahol új épületeket emeltek, mindenütt, egyre-másra azt látja, hogy kiadó boltok vannak- Kinek van kedve ilyen időkben építkezni, amikor nem lehet várni azt, hogy az ezekben az újonnan épített házakban lévő üzlethelyiségekhez íbérlőt kapjon? Ez visszahat az építőiparra is, visszahat a rengeteg keresztény építőmunkásra is, akik munkanélkül állanak. Minden stagnál, pusztul, szegényedünk és ezen az úton még most sem akarnak megállani? Méltóztatnak tudni, hogy az építőipar maga 40—50 ifioglalkioteási ágat érint és ha megáll az építkezésünk, azt 40—50 foglalkozási ág sinyli meg, nem utolsósorban megsínyli a mezőgazdaság is, mert a mezőgazdaság fogyasztó-közönségét irtják azok, akik arról akarnak gondoskodni, hogy a magyar ipar és kiskereskedelem területe minél inkább összeszűküljön. Ez lehet azdknak az erdekük, akik nem akarnak magyar ipart, pedig kétszer ekkora elkelne ezen a földön, hogy ne kelljen kifelé ajánlanunk olcsón mezőgazdasági terményeinket. Ezek a mezőgazdasáignak is megássák a sírját. A magyar mezlőlgazdaság nem termel olyan túlsókat, hogy nekünk olyan nagy kivitelre okunk, vagy szükségünk volna. Ha itt minden ember megehetne áz egész porcióját, amely kell neki, - Ibizony akkor export-gondunk nem volna, mert elfogyna itthon á mezőgazdaság minden termése és kapós lenne idebent ebben az országban. Mi voltaképpen azt visszük ki, amit megéhezünk a gyomrunkon, amit megspórolunk, ami miatt nyomorgunk. (Farkas István: Rosszul táplálkozunk!) Természetesen hizonyos mértékig szükség van kivitelre azért, hogy olyan árukat, vagy olyan anyagokat hozzanak be, amelyek 7nem állanak rendelkezésünkre, de sajnos, ennél sokkal ímesszebb megyünk és egy erőszaiolt mezőgazdasági export, egy prémiumos export forszirozásával minden nap óriási vérveszteség éri ezt az országot, amire mind nem lenne szükség, ha tmi itt engednénk egy hat almas iparit, egy hatalmas kereskedelmet kifejlődni. (Gr. Festetics Domonkos: Amely a valutákat kisibolja! Éppen erre van szükség! — Farkas István: Azért kell a valuta?) Az ipairigazolványok kérdésével van kapcsolatban az, hogy különösen már most, ennek a javaslatnak előrevetett árnyékaként, de még ezen is túlmenőleg, szomorú dolgokat látunk a visszatért Felvidéken, ahol egyálta77