Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

526 Az országgyűlés képviselőházának 08 Elnük: Farkas István képviselő urat kérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól. Payr Hugó!... az elemi iskola elvégzése után 10 esztendeig kell még az illetőnek tanulnia, hogy mindent pontosan időre elvégezzen, minden tanulmányát elvégezze s a mestervizsgát sikerrel letegye. Akkor, 10 esztendő után, legjobb esetben tehát húsz-, huszonegyéves korában számíthat arra, hogy önálló-'

1 sítsa magát. Ehhez természetesen pénz is kell, azonkívül az a . szerenesés konstelláció, hogy valamely városrészben vagy községben még több önálló iparosra van szükség. Miután erre nincs mindig remény, tehát tulajdonképpen fizikai munkásnak akarjuk küldeni a zsidókat, ezzel a szakasszal azonban éhben is meg méltóztatnak őket akadályozni. T. Ház! En eat őszintén szólva nem értem és ezért kérem a t. államtitkár urat, hogy méltóztassék ennél a szakasznál legalább egy 20%-os kivételezést tenni; méltóztassék itt legalább azt a bizonyos arányszámot engedélyezni számukra, hogy egyáltalában reményük legyen az iparral foglalkozni kívánó zsidóknak arra, hogy valamikor önállósíthassák magukat. Neim olyan gyönyörűség és nem olyan könnyű annak a zsidónak az élete, aki ipari pályára akar menni. Van egy zsidó barátom, (Felkiáltások jabbfelől: Van több is!) egy igen intelligens és kulturált ember, aki érettségizett fiát ipari pályára akarta küldeni. Azt hiszem, ez ellen nem lehet kifogásuk t. képviselőtársaimnak. (Felkiáltások jobbfelol: Nincs!) Elküldte érettségizett fiát egy gyárba tanoncnak, abban a gyárban azonban azt a fiút a tanoncok kimarták maguk közül, felheccelt és felizgatott tanoncok a legbrutálisabban és. legcsúnyábban bántalmazták, véresre verték, fűrésszel behasítottak a kezébe és (mindenképpen megakadályozták, hogy ipari képzettséget szerezzen ma- gának. Engedelmet kérek, amikor ilyen atmoszféráiban ilyen esetek lehetségesek, akkor nem tudom megérteni, hogy ettől az atmoszfératói eltekintve, miért akarják teljesen elzárni ^ a zsidóktól ezt az utat. ezt az életlehetőséget is(vitéz Hertelendy Miklós: Hogy ne érje őket baleset!) • ' Nagyon súlyos igazságtalanságot tartalmaz ennek a szakasznak első bekezdése, amely azt mondja, hogy ipar gyakorlására zsidóknak iparigazolványt vagy iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, araiig az illető községben bizonyos arányszámot el nem értek. Engedelmet kérek, nem tudom megérteni, — megint csupa talány előtt állok — hogy miért nem ad a törvényjavaslat és a törvényhozás módot és alkalmat arra, hogy ha valaki ipart folytat és önálló mester, akkor ugyanazt az ipart fia is folytathassa. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Angliát a tradíció tette naggyá és hogy csak olyan országban lehet az iparban, a tudományban, a modern társadalmi élet minden ágazatában nagyot alkotni, nagy eredményeket elérni, ahol a gyermekek folytatják apáik mesterségét, ahol átveszik a tradíciót, ahol beletanulnak gyermekkorukban annak az ágazatnak, az iparnak vagy tudománynak lelkiségébe, hogy ezt a közkeletű szót használjam, ahol megismerik lentről, alulról kezdve annak a szakmának minden csinját-hinját. T. Képviselőház! Hogy lehet megakadályozni tehát azt, hogy az apa üzletét átvegyék a gyermekek? Vannak vállalatok, amelyeknek ütése 1939 március 23-án, csütörtökön. alapításához iparigazolványra van szükség — akár kereskedelmi, akár ipari vállalatok — és amelyekbe ma- nem léphet be a fiú a megöregedett apja helyébe. En ennél képtelenebb dolgot nem tudok elképzelni. (Gr. Apponyi György: Ahány szakasz, annyi képtelenség!) Lehetetlenség, hogy ha valaki virágzó vállalatot létesített száz esztendővel ezelőtt s ez a vállalat itt van közöttünk, kenyeret és munkát ad száz és száz keresztény munkásnak, hivatalnoknak, tisztviselőnek, sőt a törvényjavaslat rendelkezése szerint a jövőben még többnek fog munkát adni, ha tud, és ha a szülők megöregednek, elfáradnak, vagy talán nem tudnak a mai idők rohanó tempójához alkalmazkodni s be akarják venni az üzístbe gyermeküket, aki ott tanult, ott dolgozott, aki ismeri az üzletet, ismeri annak a szakmának — mint mondottam — minden ágazatát, akkor a kereskedelemügyi miniszter úr nem hajlandó iparigazolványt engedélyezni vagy kiadni és nem léphet be a gyermek abba az üzletbe, saját családjának saját üzletébe nem lehet bevenni. En nem tudom, mit céloznak ezzel. Azt méltóztatnak elérni akarni, hogy az ilyen esetekben a szülő oszlassa fel üzletét, szűntesse be, likvidálja azt az üzletet, mert a fia úgysem tud oda bejönni. Ez a cél? Ezrével tudatosan az utcára kidobni embereket, munkásokat és hivatalnokokat? Hát miből fogják önök az adót beszedni, miből fogják az állami és városi tisztviselőket fizetni, miből fogják a magyar kultúréletet fenntartani, miből akarják t. képviselőtársaim Magyarországot egyáltalában fenntartani, naggyá, erőssé és hatalmassá tenni? Miből akarják egy leállított és lecsökkentett ipar mellett hadseregünket modernné, erőssé, hatalmassá fejleszteni? Hiszen valószínűleg nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy egy nem iparosított állam hadserege csak ágyútöltelék; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha a hadsereg mögött nem áll az országban egy olyan erős ipar, amely a hadsereg szükségleteit el tudja látni, ki tudja etégíeni, amely a hadianyagokat odahaza elő tudja teremteni, akkor annak a hadseregnek minden fia csak ágyútöltelék lesz idegen érdekek szolgálatában, mert azt előre fogják kergetni, előre fogják küldeni, de HZ ci- hadsereg Önálló politikát képviselni nem tud, egy állam önállóságát, függetlenségét megvédeni nem tudja. Amikor az ipar terén a legegyszerűbb, a legkisebb iparosnak is éppen úgy meggátolják az életlehetőségét, mint ahogy a nagyipari vállalatok életlehetőségeit is meg akarják szüntetni, akkor én kénytelen vagyok, nem emberi érzésből, hanem a magyar nemzet jól felfogott érdekében tiltakozni és belekiáltani az ország közvéleményébe, ezerszer és ezerszer hangsúlyozni azt, hogy milyen veszedelmeket rejt magában ennek a törvénynek szerencsétlen szövegezése, szerencsétlen intenciója és még szerenccsétleneb megalkotása. Ezt a szakaszt sem fogadom el, amivel, azt hiszem, nem mondok újat. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Mindenben osztozom Payr Hugó előttem felszólalt t. képviselőtársam felszólalásában. Csakugyan ennél a szakasznál is, mint más szakasznál, elsősorban arról van szó, hogy a keresztény magyar