Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

rosszabb helyzetbe kerülnének a valóságos zsi­dóknál, mert a valóságos zsidóknak meg lesz az érdekképviselete és védelme a többi zsidó­nál, de mi történik ezekkel a szerencsétlen ki­taszítottakkal, akiket a zsidóság sem fog vál­lalni, különösen ha a terhükre lesznek. Én arra az elvi álláspontra helyezkedem, hogy pro futuro meg kell nehezíteni, nem bá­nom: meg kell akadályozni az ilyen vérkeve­redéseket, de a múltra vonatkozólag nem le­het a íelvérűek kitaszításának álláspontjára helyezkedni. (Müller Antal: Helyes! — Ras­say Károly: Akkor ne szavazza meg a tör­vényjavaslatot! — Müller Antal: Én megsza­vazom! — Rassay Károly: De <ne helye­selje!) Ha pedig fajbiológiai alapra helyez­kedünk, ha a t. Ház többsége arra az állás­pontra helyezkedik, hogy a fajbiológiának ér­vényt kell szerezni, akkor én magam is arra az álláspontra helyezkedem, hogy ám szerez­zünk annak végérvényt maradéktalanul és szerezzünk érvényt ennek az elvnek hetedizig­len. (Helyeslés a baloldalon ós a szélsőbalolda­lon. — Rassay Károly: Kezdjük a politikusok­nál! Nem lehet a kereskedősegédeknél kez­deni, hanem a politikusoknál kell kezdeni! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ne legyenek anti­szemita vezérek! — Peyer Károly: De Marton felesége is zsidó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Van még egy csomó!) Peyer képviselő urat kérem, tessék csendben ma­radni! Eckhardt Tibor: Minden, de minden túlzás megbosszulja magát a magánéletben is, a köz­életben is és ez a i'ajbiológiai bumeráng na­gyon sok közéleti embernek a fejét fogja még bezúzni, ha letérve a tisztességes magyar alapról, & ifajimithológia álláspontjára, helyez­kedünk. (Úgy van! úgy van! balfelől.) Mert méltóztassék tudomásul venni: az ember nem­csak húsból és vérből áll, az embernek lelke is van és ezt némelyek látszólag elfelejtik. Azok a meglévő emberek embertársaink, pol­gártársaink, keresztény magyar emberek, akik a leikükön keresztül élik át azt az egész tra­gédiát, amit egy ilyen embertelen törvény­javaslat velük szemben jelent. Ök lelkileg nem éreznek közösséget a zsidósággal és most mi taszítjuk ki őket oda, akkor, amikor a való­ban zsidókat sem tudjuk teljes egészében ki­szorítani, mert többen vannak, mintsem hogy ezt az ország kára és pusztulása nélkül meg lehetne cselekedni. Magyar ember ilyen tör­vényjavaslatot nem szövegezhetett meg és nem szavazhat meg, (Ügy van! a baloldalon.) és ezekkel a rendelkezésekkel szemben a leg­élesebben fogok szembeszállni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nagyon helyes! Nem magyarok azok, akik ezt megszavazzák! Nem is magyarok csinálták! — Elnök csenget.) T. Ház! Montesquieu a törvények szelle­méről írott kitűnő könyvében azt írja vala­hol, hogy ha a néger datolyára éhezik, kivágja a pálmafát. Hát, kérem szépen, ez a félvé­rekre vonatkozó rendelkezés nagyon néger­módszerrel készült: a datolyára éhes néger ki akarja vágni a pálmafát. Csak egy különös munkabeosztás van itt: Imrédy Béla vágta a fát és Meesér András ette folyton a datolyát. (Derültség és taps a baloldalon és a középen. — Drozdy Győző: Imrédy nem volt néger! — (Horváth Zoltán: Zsidó!) Én nem tudom ezeket a négermetódusokat a magamévá tenni és azokkal szemben a leghatározottabban tilta­kozom. De, t. Ház, van ennek a törvényjavaslat­nak egy olyan rendelkezése, amelyet, meggyő­ződésem szerint, még a négerek sem szavaz­nának meg (Derültség a bal- és a szélsőbalol­dalon.) és ez a javaslatnak az a rendelkezése, amely keresztény családokon belül kikeresi a zsidószármazásút és azt külön degradálja, azt külön minősíti, valósággal felbontván a csa­ládi élet egységét. A zsidótörvény szempont­jából nem az egyén, hanem a család keresztény vagy zsidó volta a vizsgálandó. A család az egység, a családon épül fel a nemzet és nem lehet felbontani a családokat, nem lehet apá r kat, nagyapákat vagy nagymamákat indexre tenni és akkor azt kívánni, hogy a gyermekek tiszteljék a szülőket, (Úgy van! a baloldalon.) hogy a gyermekek vagy unokák tegyenek ele­get a tízparancsolat követelményeinek, amikor hivatalosan, közjogi és rettenetes gazdasági következményekkel járóan egyes családok va­lósággal megdecimáltatnak s a családfő vagy valamelyik idősebb tagja a családnak kivétet­vén a családból, zsidónak minősíttetik. A csa­lád az egység, a családon belül nem lehet kü­lönbségeket tenni; vagy zsidó egy család, vagy keresztény egy család, és a keresztény csalá­dokban hagyják békében azokat, akik esetleg zsidószármazásúak lehetnek. Ahol a lemenők, ahol a gyermekek a jelen törvényjavaslat sze­rint keresztényeknek minősülnek, ott a fel­menőt nem lehet zsidónak deklarálni; (Rassay Károly: Ügy van!) addig ne méltóztassék csa­ládvédelemről beszélni, addig ne méltóztassék keresztény erkölcsről beszélni, amíg ennek a követelménynek a törvényjavaslat nem tesz eleget. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak ke­resztény erkölcsről ne, nem keresztény erkölcs, pogány erkölcs ez!) T. Ház! Ha így marad, nem tudnám meg­szavazni a javaslatnak azt a részét sem, amely a világháború idején a frontokon létrejött bajtársi egységet robbantja fel- (Ugy van! bal­felöl) Nem hiszem, hogy ma már túlságosan nagy számról volna szó, mert hiszen több, mint húsz esztendő telt el azóta és a frontokon kö­telességüket tisztességgel végzett magyar ka­tonák és tisztek — sajnos — éppen a fronton teljesített kötelességük során még korábban szoktak elhalni, mint a többiek. Nem tudom, számszerűleg mit jelenthet ez a kérdés, de nem tartom lehetségesnek és nem tartom megenged­hetőnek azt, hogy azok a tűzharcosok, akik iga­zoltan megtették hazájukkal szemben a köte­lességüket, azok a hadiözvegyek vagy azok a hadirokkanták, (Bródy Ernő: Hadiárvák!) akik ilyenformán teljesítették kötelességüket hazá­jukkal szemben, egy szűk százalék keretébe szoríttassanak ibe és esetleg kívül maradjanak olyanok, akiknek tminden joguk és igényük meg volna arra, hogy belekerüljenek. Olyan nagy dolog lenne-e ezeket a frontharcosokat és egyéb hadigondozottakat kihalási listára tenni és megvárni, míg az élet, illetőleg a halál ter­mészetes rendje szerint helyreáll az a 6 száza­lékos numerus clausus, amelynek fenntartását különben magam is helyesnek tartom? Ha ez a törvényjavaslat íigy megy keresztül, könnyen bekövetkőzhetik az az eset, amely már a hadi­kölcsön jegyzőkkel szemben bekövetkezett, ami­kor a nemzet piramidális hálátlansága (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és a tételes tör­vényben biztosított jogok semmibevétele követ­keztében a nemzet védőképessége a jövő szem­pontjából súlyosan aláaknáztatik, mert egy nemzet csak akkor várhat és követelhet a leg­messzebbmenő áldozatot ifiáitól, ha ezekkel a 44 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents