Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. az idegen, aki keresztülutazik Magyarországon és lát a kelenföldi vagy ferencvárosi pályaudvaron 3—4 teherkocsit, benne férfiakat és nőket, fiatalembereket és leányokat összezsúfolva, akik napokon át utaznak azokban a kocsikban. Mit fog gondolni az országról? Ha már nem sajnálják a munkásokat, akik Így kénytelenek utazni, legalább erre a szempontra legyenek tekintettel és ne tűrjék azt, hogy a jövőben becsületes munkás embereket barom módjára szállítsanak teherkocsikban. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Schmidt Lajos képviselő

1 úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. 'Kérem annak felolvasását. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról: 1. hogy a Budapest Székesfőváros Közmunkák Tanácsa az 1937:

VI. törvénycikk 15. §-a alapján oly területek után vet ki útmegváltási összeget a szemben levő telektulajdonosokra, amely területek ingyen jutottak út céljára a székesfőváros tulajdonába; holott az idézett törvény 15. §-ának harmadik bekezdése szerint a szemben levő telektulajdonos csak azt az összeget tartozik befizetni a város pénztárába, melyet az fizetett ki a telek tulajdonosának; 2. hogy az így törvényellenesen kivetett összeget a Közmunkák Tanácsa a következő eljárással hajtja be: a) a szembelevő telekre telekszabályozási kötelezettséget állapít meg; b) az építési engedélyihez csak úgy járul hozzá, ha a telektulajdonos kötelezettséget vállal, hogy a telekszabályozási kötelezettségnek eleget tett. Ekkor azonban még szó sincs útmegváltásról; c) amikor az építtető ingatlantulajdonos a már készen levő épületre a használati engedélyt kéri, felhívják, hogy a telekszabályozási kötelezettségének tegyen eleget és ekkor derül ki,, hogy az egy hatalmas összeg lefizetését jelenti; d) az ingatlantulajdonos hiába mutatja ki, hogy a kivetés törvényellenes és hiába kéri, hogy a tanács hozzon a kérdésben bármilyen érdemi határozatot, mellyel szemben használt jogorvoslatok — végső fokon a közigazgatási ibíróság — tisztázni fogja a jogvitát, a tanács éppen azért, mert nem meri bírói elbírálás alá bocsátani a törvényesnek mondott gyakorlatát, egyszerűen nem hoz határozatot és így a fél sem kaphatja meg a már készen álló épületre a használati engedélyt. Nem marad) tehát más hátra, mint az, hogy kifizeti a törvényellenesen kivetett és az előadottak szerint még törvényellenesebben kikényszerített összeget. 3. Mit szándékozik tenni a belügyminiszter úr a Közmunkák Tanácsa gyakorlatának megszüntetésére?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Schmidt Lajos: T. Ház! Budapest székesfőváros területén semmiféle ingatlan felett nem rendelkezem, sem házam nincs, sem pedig építeni nem szándékozom. (Dulin Jenő: Elég baj az!) Ezt azért voltam bátor előrebocsátani, hogy interpellációm tárgyában való teljes érdektelenségemet dokumentáljam, (vitéz Herte" lendy Miklós: Látszik, hogy rendes kormánypárti képviselő voltál'! — Derültség.) ülése 1939 március 22-^én, szerdán. 501 Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak f a tárgyalás komolyságát megőrizni. Schmidt Lajos: Interpellációm előterjesztésének egyedüli célja az, hogy a munkaalkalmakat tőlem telhetőleg előmozdítsam, különösen most, amikor gazdasági pangás észlelhető. Miután a Közmunkák Tanácsának egyes intézkedései, ténykedései olyanok, amelyek az építtetőket elrettentik attól a gondolattól, hogy építtessenek, ezért fel akarom hívni az igen t. Ház figyelmét, különösen pedig a belügyminiszter úrét ezekre az intézkedésekre. Itt két esetet fogok felhozni, amelyekből kifolyólag az a reményem, hogy talán orvoslást fogunk találni ebben az ügyben. A városrendezésnői szóló 1937:

VI. te. úgy rendelkezik, hogy a telektulajdonos út céljaira köteles átengedni megtérítés nélkül, tehát ingyen, telekterületének egyharmadát. Mégis a törvény 15. §-a abban az esetben, ha valamely telekből nagyobb terület hasíttatnék ki út céljaira, mint a vele szemben levő telekből, akkor ennek a telekkülönbözetnek a felét köteles a város az illető ingatlantulajdonosnak megfizetni; viszont ezt az összeget, vagyis azt, amit a város a nagyobb területet leadó ingatlan tulajdonosának megfizet, tartozik a szemben lévő telek tulajdonosa a város pénztárába befizetni. Vagyis ebben az utóbbi esetben a törvény elgondolása az, hogy az egymással szemben lévő telektulajdonosok egyenlő arányban járuljanak hozzá az útnyitáshoz, illetőleg útszélesítéshez akkor, ha csak az egyik oldalról követelhetik a területleadást és ilyenkor a város, — hogy úgy mondjam — csak a közvetítő hű kéz szerepét tölti be azzal, hogy a saját zsebéből fizeti ki a terület különbözetét az ingatlan tulajdonosának, azonban behajtja ezt a szomszéd tulajdonostól. (Mózes Sándor: Ügylátszik, egyszerű polgári perről van szó!) Benne van hallgatólagosan a törvénynek ezekben a rendelkezéseiben az is, hogy az egész útszélesítési ügy területi lebonyolításánál a várost egy fillér haszon sem illeti meg, mégis a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kitalálta a módját annak, hogyan lehet ebből a világos, maga után semmi kétséget nem hagyó törvényhelyből ügyes manővrírozással, a törvény intencióival homlokegyenest ellenkező gyakorlat létesítésével busás haszonra, bevételre szert tenni. Olyan területek után, amelyeket a főváros évekkel ezelőtt, még a törvény életbelépte előtt út céljaira ingyenesen kapott a telektulajdonosoktól, megállapítja, hogy a szemben lévő telek tulajdonosa köteles az ingyenesen kapott terület felének az értékét neki készpénzben kifizetni. Nyíltan követelni ugyan nem meri, mert tisztában van azzal, hogy mint törvénytelen követelést egyetlen telektulajdonostól _ sem tudja behajtani, hanem szépen kivárja az előbb-utóbb bekövetkező alkalmat, azaz a telken történő építkezést. Addig a törvénytelen igényt egyszerűen beöltözteti egy tetszetős es mindenki által tisztelettel fogadott fogalomba, a telekszabályozás fogalmába. Amikor az ingatlantulajdonos megkéri az építkezési engedélyt, egy papirlapot tesznek eléje, amelyben az illető kötelezettséget vállal aziránt, hogy telekszabályozási kötelezettségének eleget fog tenni. Minthogy az ilyen szép és mindenki szamára elfogadható kötelezettséget nem utasítja vissza, az áldozat a papirt aláírja telepíti a házat és kéri a használati engedélyt Ekkor i hozzák tudomására, hogy előbb eleget kell ten^