Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

502 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. nie telekszabályozási kötelezettségének és ami­kor a delikvens kijelenti, hogy kérem, tessék velem rendelkezni, akkor a következő mondat­ban közlik vele, hogy ez a telekszabályozási kötelezettség 5—10—15 ezer pengő lefizetését je­lenti. Erre természetesen az áldozat megrémül, ijedten kapkod. Miért? Azért, mert miből fi­zessen ekkora összeget, amikor erre a kiadásra elkészülve nem volt. Erre megmutatják neki a 15. § (3) bekezdését, hogy ezen az alapon kell neki fizetnie. Az egyik meghajol a törvény előtt és fizet, a másik azonban, miután nincs pénze, szalad, elmegy a telekkönyvi irattárba és ott néhány napi böngészés után megálla­pítja, hogy a telkével szembenlévő telekrészt ingyen kapta a főváros. (Mózes Sándor: Tehát nem fizet!) Boldo ( gan szalad vissza a Közmun­kák Tanácsához és kéri a tekintetes tanácsot, miután tévedett, ne követeljen tőle sem sem­mit a szemben lévő telekért. A tekianács azon­ban nem jön zavarba, mert erre is megvan a maga felelete, éspedig azt mondja, hogy ahhoz semmi köze, hogy ő azt a telket ingyen kapta, mert abból a fél hasznot nem húzhat, ha a város történetesen ingyen kapta is az utat. Megmagyarázzák azután neki, hogy a vá­rosrendezésnél azért kapta ingyen azt a telket, mert megengedték neki, hogy néhány emeletet ráhúzhasson, va,gy pedig, hogy parcellázhas­son. A fél megpróbál hivatkozni arra a tör­vényre, amelynek alapján tőle az ezreket kö­vetelik. Tisztelettel magyarázni kezdi, hogy abban nincs arról szó, hogy ilyen vagy olyan fiktív áldozatokat, vagy nagylelkű gesztusokat kell megfizetnie, hanem neki csak azt az ösz­szeget kell megfizetnie, amelyet a város a na­gyobb területet leadó ingatlan tulajdonosának készpénzben már kifizetett. Megpróbálja azt is megmagyarázni, hogy a törvényből kétségte­lenül azt lehet kiolvasni, hogy a pénzt kézről­kézre adó város ebből a ténykedéséből semmi­féle hasznot sem húzhat és ebből származható előnye csak az, hogy ingyen jutott úthoz, de semmi egyéb. Az érvek topognak: körben-körben, míg az áldozat kifárad, vagy odavágja a pénzt, vagy perel. A perléssel azonban nem 'ér semmit sera, mert a perléshez nincs jogcíme, mert írásbeli határozatot -nem kap. Következnek a tanács­ülések, 4—5—6 egyimásután, ami időben néhány hónapot jelent. Az áldozat sürgeti a határoza­tot, hangsúlyozza, hogy nekd^most már mindj egy, hogy az érdemiben elutasító vagy helytadó lesz, csak hozzanak már határozatot. A sok rimánkodás után a mélyen t. Közmunkata­nács végre meghozza szóbeli határozatát: úgy határozott, hogy nem (határoz. Nem mehet te­hát a fél sehová sem, az épület pedig áll, nem lehet használni, mert nines használati enge­dély. A mélyen t. tanács nemi adja meg a használati engedélyt és ez a találmánya 10.000 pengős áldozatot jelent a félnek. A tanács egy szerűen ki jelen ti, hogy nem határoz. Ráér, mondja, a flegmatikus emberek nyugalmával. Mélyen t. Ház! Miért nem határoz a Köz­munkatanács? Nem lázért, mintha nem tudná eldönteni a jogkérdést, dehogy, hanem azért, mert a határozat ellen jogorvoslattal lehetne élni, a jogorvoslati fórumok pedig megállapí­tanák, hogy az igen t. Közmunkatanács hatá­rozata és gyakorlata törvényellenes^ és ami a fő, talán egyetlen döntő körülmény: nem kapna a tanács egy fillért sem. T. Ház? Állítom tehát, hogy a Közmunka­tanács tudatában van annak, hogy gyakorlata törvényellenes és tudatosan zsarolja a telektu­lajdonosokat, a városrendezési törvény szent nevében. Már pedig nem lehet eltűrni, hogy Budapest építési életét, a -munkaalkalmak te­remtését a Közmunkatanács hatalma alapján zsarolásig menő manőverekre használja fel. Kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, aki jelenleg nincs itt, hogy ezt a szégyenteljes gyakorlatot szüntesse meg. Elnök: Az interpelláció kiadatik az illeté­kes miniszter úrnak. Következik Mózes Sándor képviselő úr in­terpellációja a földművelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Inter­pelláció am. kir. földmlívelésügyi miniszter úr­hoz a hajósi parcellázás és a miskei részes­földesek kitelepítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kalocsai érseki uradalom Hajóson a mintegy 320 kat. hold területű Fácános erdőt kiirtotta, az egész területet felparcelláztatta, a parcellázott területet pedig 1 olyan magas vétel­áron juttatta az igénylő kisembereknek, amely nincs arányban a környék m ingatlan áraival? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a vízállásos és csak rétnek megfelelő 30—40 fElérés áron értékesíthető telkeket 1 pengő 30 fillértől 1 pengő 70 filléres négyszögölenkénti áron értékesítették és ezen kívül az igénylőket külön ötszázalékos felmérési és ügyvédi költ­séggel és a vételárhátralékikal kapcsolatosan felveendő kölcsönnel újabb, mintegy ötszáza­lékos költséggel terhelték meg? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a közoktatás­ügyi miniszterrel egyetértve a vételi ajánlatot felülvizsgálni és olyan intézkedéseket tenni, hoarv azok a kisemberek, akik a fenti költsé­gekre való tekintettel a vételtől elállni kíván­nak, a vételi szerződéstől elállhassanak és a netán adott vételárelőlegeket visszakaphas­sák? 4. Van-e tudomása a iföldmívelésügyi mi­niszter úrnak arról, hogy a kalocsai érseki uradalom mintegy 200 miskei részföldest 2 holdnyi ingatlanukról kitelepített? 5. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, bogy ezek a munkások, akik 15 év óta használ­ták a földet, azt visszakaphassák?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! Ha végigjárunk az országban azokon a helyeken, ahol az 1920-as földhirtokreform során kisemberek földhöz jutottak, mindenütt hallunk azokról a pana­szokról, amelyek a régi földbirtokreformmal vannak kapcsolatban. Legelsősorban panaszol­ják, hogy azokat az ingatlanokat, amelyeket a régi földbirtokreform-törvény alapján kaptak, a lakott helyektől rendszerint nagyon távol kanták, azok nagyrészben terméketlenek, vagy ha mégis termékeny és a lakott területekhez közelebbfekvő ingatlanokihoz jutottak, abban az esetben olyan árakat kellett megfizetniük az igénylőknek, amely árak egyáltalán nincse­nek arányban a környék ingatlanáraival. Pa­naszkodnak továbbá arról is, hogy ezeket az árakat ma sem tudják megfizetni. f Ma tehát, amikor arról van szó. hogy egy újabb flöld­birtokreform során újból földhöz fogjuk jut­tatni a szorgalmas, dolgos magyar népnek egyes megfelelő egyéneit, a korraányhatósá-

Next

/
Thumbnails
Contents