Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

500 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. ezeket a kocsikat és a munkások naphosszat kénytelenek voltak abban a dögletes levegőben tartózkodva, emberi méltóságukban megalázva, jutni ©1 a munkahelyükre. Hogy ezt az interpellációt elmondom, anf nak egyik oka az, hogy sajnálom azokat a derék, jóravaló munkásembereket, akik kénytelenek naphosszat ilyen teherkocsikban utazni a munkahelyükre. De elmondom ezt az interpellációt azért is, mert valahogy ellenmondást látok az előbb vázolt helyzet és a között, amit újabban nemcsak egyszerű képviselőtársaim, hanem miniszter urak is hirdetnek minden alkalommal, amely csak adódik számukra. Hallunk beszélni arról, hogy meg kell teremteni Magyarországon a magyar testvériséget, meg kell teremteni Magyarországon az osztálynélküli államot, mi magyarok mind egyformák vagyunk, egyforma bánásmódhoz^ van mindannyiunknak joga és »le a marxistákkal, majd mi meg fogjuk valósítaná azt az ideális magyar államot. A hétfői lapokban csodálkozással olvasom ezeket a lelki kitöréseket^ és ezeket a gyönyörű szónoklatokat. Ha azután az ember a gyakorlatban nézi meg az ilyen szónoklatok eredményeit, akkor rájön arra, hogy Magyarországon még olyan dolgokat sem tesznek meg, amelyek minden civilizált országban természetesek, hogy pl. becsületesen dolgozó munkásembereket a munkahelyükre személyszállító kocsikban szállítsanak, hanem eltűrik èât, hogy becsületes munkásembereket — amint már bátor voltam említeni — háromként szállítják egyik helyről a másikra. Arra kérem a miniszter urat, hogy most, amikor a Felvidéket visszacsatolták és derék bonvédeink elfoglalták Rusziinszkót, ahonnan rengeteg munkásember vágyódik ide az Alföldre, — mert bár ott ugyancsak munkanélküliség van, ide azért az alföldi munkás nem emel kifogást az ellen, ha azok a szegények eljönnek ide — amikor tehát a munkásvándorlási az ország megnagyobbodása következtében nagyobb lesz, mint eddig volt, szakítson az eddigi rendszerrel és emelkedjék fel végre tényleg a magyar testvériséghez, ne tűrje azt, hogy becsületes munkásemhereket marhaszálllító kocsikban baromként szállítsanak. Elnök: A keresik edelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ebben a tárgyban a helyzet a következő. A munkahelyükre igyekvő mezőgazdasági munkások szállításánál a vasút a személyi díjszabás 50 százalékát nyújtja kedvezményként. Ezzel szemben a munkások kifejezetten azt kérik, hogy a szállítás ne személykocsikban, hanem teherkocsikban történjék azért, hogy magukkal vihessék szerszámaikat és a terjedelmesebb talyigákat, visszafelé pedig elhozhassák magukkal termény j ár and óságaikat. Itt tehát nem a vasútnak egyoldalú szempontjai érvényesülnek, (Ügy von! ügy vnnl joébfelől) hanem a munkások érdekei. .'Nem zárkózom el azonban azelől, hosyha kívánságaik a személykocsik mellett szólnának, akkor ezeket a kívánságokat a lehetőség szerint teljes mérteikben teljesítsem. Kérem válaszom, tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a' viszonválasz joga megilleti. Malasits Géza: T. Képviselőház! Azt kell mondanom, hogy az igen t. miniszter urat roszszul informálták, amikor azt mondták neki, hogy a munkások maguk kérik, hogy őket teherkocsikban szállítsák. Én százszámra kérdeztem meg munkásokat és mindannyian kijelentették, hogy megkérdezésük és hozzájárulásuk ellenére egyszerűen beterelték őket abba a kocsiba, berakták a szerszámaikat és vitték őket tovább. (Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Tessék hozzám jönni!) Itt nem, kubikos-munkásokról van szó, ezek nem talicskát szállítanak. Főképpen a dunántúli nagybirtokokra szállítják ezeket a munkásokat Mezőkövesdről, Endrődről és azokról a helyekről, ahol_ rengeteg sok munkásember él, akinek se földje, se háza, semmije nincs a két kezén és a munkaképességén kívül. Ezek elszegődnek nyáron főképpen a dunántúli gazdaságokba répaművelésre. Tudott dolog, hogy a répaműveléshez nem nagyon sok szerszám kell és amennyi szerszám kell, az egy harmadosztályú személyszállító kocsiban egészen kényelmesen elfér. De a munkások nem is kérnek ilyet, mert annyi kultúrérzékük nekik is van, ho'gy nem szívesen utaznak teherkocsiiban. Ami pedig azt illeti, hogy a terményeket hazaszállíthassák ősszel, ezzel kapcsolatiban meg kell mondanom, hogy itt is rosszul informálták a Máv. részéről a miniszter urat, mert a Magyar Államvasutak nem tűrik azt, hoigy ilyen kocsiban többet szállítsanak, mint amenynyi egyébként egy személykocsiba beférne. Tudok egy esetet is mondani. A múlt év őszén az egyik dunántúli gazdaságban megengedték a munkásoknak, hogy baromfit tartsanak. Amikor elkövetkezett az ősz és a munkások hazamentek, akkor jutott per koponya mindegyikre egy pár csirke. Ha én vagy bárki az urak közül harmadosztályú személykocsin utazunk, egy kosárban egy pár csirkét minden további nélkül és minden ráfizetés nélkül el vihetünk. Itt azonban az történt, hogy azok a munkások a csirkéket egy nagy ketrecbe tették be. Mondom egy személyre nem esett több, mint két csirke, de egy ketrecbe tették; a kalauz kifogásolta, meg akarta velük fizettetni és csak hosszas utánjárással és a munkások szegénységére való tekintettel engedte el a Máv. a büntetést. Ugyanígy vagyunk a munkások terményével is. A miniszter úr jóhiszeműleg azt mondta, hogy a munkások azért választják inkább a teherkocsit a személykocsik helyett, mert azon terményeiket haza tudják szállítani. Ez tévedés, mert ha a munkások csomagja több annál, mint amennyi egy személykocsiba belefér, a többletet megfizettetik velük Engedelmet kérek miniszter úr. én utána érdeklődtem, amikor Olaszországból munkásokat szállítottak Németországba és megtudtam, hogy III. osztályú rendes, kitakarított kocsikban szállították a munkásokat s azonkívül külön kocsiban volt a munkások szerszámja és csomagja. Az elmúlt nyáron magyar munkások Németországban is dolgoztak, akiket nemcsak hogy személyszállító kocsikon hoztak haza, hanem egyenesen gyorsvonattal Pullmann-kocsikban, negyedannyi kínlódással, mint amennyivel jár nálunk a munkások szállítása, ha Mezőkövesdről Kaposvárra kell szállítani őket az ottani uradalom birtokára. Arról van szó, hogy az a munkás megérdemel annyit, hogy ne szállítsák teherkocsiban. Kérem tehát a miniszter urat, akadályozza meg a jövőben azt, hogy munkásokat teherkocsiban szállítsanak. Mit szól az