Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

496 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. tése adja azt a néhány fillért, amit ezek a munkások kereshetnek, különben pedig semmiféle alapfizetésük nincs. Ezzel szemben a magánkikötőknél 35 fillér várakozási díjat térítenek meg, így legalább a létminimumot elérik, hiszen 4 pengő körül van a napi keresetük. Ha ezt a szabadkikötőben nem lehet keresztülvinni, akkor a nemzet munkástagjai ellen vét a szabadkikötő vezetősége. Ezek családos emberek, akiknek most 1'20 P-ből kell hetenkint megéiniök, de a legjobban, keresőknél sem megy többre a kereset 13'60 P-nél az előbbi adatok szerint. Itt van a kezemben egy kérvény, a miniszter úrhoz címezve, — átadom — amelyet 135 munkás írt alá, akik igen nyugodt, kérő hangon fordulnak kegyelmes urukhoz és azt kérik, állapítsa meg a kegyelmes úr a kikötőbeli rakodómunkások részére a minimális munkabéreket és azután fizessék meg nekik ezeket a béreket. Ezek a türelmes, derék magyarok nem lázadoznak, nem tüntetnek, (Mojzes János: Véletlenül sincs köztük idegen nevű!) mind ragaszkodással, szolgálatkészséggel, türelmes hangon kérik a miniszter urat, hogyha a 7—8 órai munkaidejüket meg is hagyja, ezt a várakozási díjat akkor is téríttesse meg a vállalattal, amikor hibájukon kívül munkát semmi módon, nem kaphatnak, azonkívül pedig, amikor a munkájuk bieáll, amikor sürgős a kirakás, vagy berakás, órabérek címén fizessék meg teljesítményük szolid ellenértékét. Nines itt semmiféle agresszivitás, követelés, ami a türelmetlen, mondhatnám, a joggal türelmetlenkedő muinkásmentalitást jellemezné. Ezt a kérést tisztelettel és azzal a kérelemmel nyújtom át a miniszter úrnak, legyen szíves ezeket a derék, munkás, dolgozni vágyó magyarokat atyai szeretetében részesíteni és ha kell, még egy ilyen nagytekintélyű vállalattal szemben is, mint amilyen a szabadki kötő, méltóztassék szigort tanúsítani és min den körülmények között keresztülvinni, hogyha a vezérigazgatók — ; mondhatnám — korlátlanul kaphatnak fizetést, akkor ezek az apró kis munkások, akik a magyar nemzet gerincét jelentik, — amit mindnyájan elismerünk — meg kell, hogy kapják azt a néhány fillért, amivel esaláduk jobb létét biztosíthatják. Tisztelettel várom a miniszter úr válaszát. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! A legkisebb munkabérek megállapításával kapcsolatosan az illetékes bizottságok a múlt év december hónapjában foglalkoztak a kikötői rakodómunkások bérének megállapításával. A bizottságok javaslatait januárban hagytam jóvá. Ezeknek a javaslatoknak a szabadkikötőre vonatkozó alkalmazása azért szenvedett néhány heti késedelmet, mert ez állami üzem lévén, ezeket a többletmunkabéreket — 65.000 pengő túlkiadásról van szó — be kellett illeszteni az állami költségvetésbe. Ez is megtörtént. A jövőben tehát ezek a munkások ugyanazokat a munkabéreket fogják kapni, amelyeket a többi, velük konkurráló szabad üzemben lévő munkások kapnak. Azt hiszem, ezzel sikerült képviselőtársam kérését is teljesíteni. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszouválasz joga megilleti. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! A miniszter úrnak interpellációimra adott válaszából látom, hogy megadta azt, amit a munkások kértek; nincs jogom és okom rá, hogy egy szóval is ellenmondjak. Elismerem, hogy ez így van és ezt köszönöm is, de igen röviden továbbmenőleg is ismertetnem kell munkásviszonyainkat. Bizonyára tudomása van a miniszter úrnak arról, hogy a győri cérna- és kesztyükötőgyár abból a iélkészáruból, amelyet egy francia vállalat hoz be, napszámos-munkásokkal megmunkáltatva, kitűnő kesztyűket és harisnyákat szállít ki. Franciaországból érdemes tehát Magyarországra hozni a félkészárut, hogy itt az olcsó magyar munkással megmunkáltassák. A borsót érdemes Németországból ide- és visszahajókáztatni, hogy itt a magyar munkások megszemelve és kézzel válogatva feldolgozzák, hasonlóképpen Szófiából is. Kérem tehát a miniszter urat, hogy terjessze ki intézkedéseit ilyen vonatkozásban is és kellő hatékonysággal ezekre a munkásokra is vonatkoztassa azt a nagyszerű kijelentését, amelyet megtett. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Béldi Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a biztosító magánvállalatok életbiztosítási díjtartalékainak aggályos kihelyezési módjai tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, 1. hogy azon bérház ingatlanok értéke és jövedelmezősége, amelyekbe az életbiztosítási díjtartalékok egy része befektettetett, az utóbbi időkben oly nagy mértékben csökkent, hogy ez a vállalatok teljesítő képességét károsan befolyásolhatja; 2. hogy egyes biztosító magánvállalatok, visszaélve a felügyelő hatóság türelmességével, törvényellenesen növelték díjtartalékaik bérházakba fektetett hányadát; 3. hogy ezen ingatlanokat hivatalosan 1933ban értékelték utoljára és azóta ezek értékében erős visszaesés mutatkozik 1 Hajlandó-e a miniszter úr ezen visszásságokat, amelyek újabb biztosítási botrányokhoz vezethetnek, a biztosító közönségnek, de magának a biztosítási ügynek érdekében is haladéktalanul orvosolni és az életbiztosítási • díjtartalékok kihelyezését megnyugtató módon biztosítani?«. ;.,,.. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! Amikor interpellációmat bejegyeztem, az a botránysorozat lebegett a szemem előtt, amely a Phönix összeomlása óta a biztosítási fronton lezajlott. Ezeknek a biztosítási összeomlásoknak fő oka természetszerűleg a díjtartalékhiány volt. Ezt pedig, a könnyelmű üzletvitel mellett, részben azok az aggályos díjtartalék-kihelyezések okozták, amelyek egy régi rendelet értelmében történtek, amely rendelet az akkori idők követelményeihez képest rendelkezett a díjtartalékok kihelyezéséről. Az életbiztosítási díjtartalékok kihelyezéséről egy miniszterelnökségi rendelet rendelkezik, amely az 1923 : VIII. te. alapján adatott ki. Azóta azonban 16 esztendő múlt el és ez alatt a 16 esztendő alatt sok minden tor-