Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március Îî4n

} ezerdán. 485 pont, amely megegyezik ezzel a törvényjavaslattal és az egész jogrendszerrel. Kérem a miniszter urat, hogy amennyiben honorálta anyagi kérdésekben múltkori kívánságomat a bizottságban, kegyeskedjék honorálni abban a kérdésben is, hogy legalább főiskolai pályákról ne küldjenek el minden százalékos arany figyelembevétele nélkül embereket, akik ma ott működnek. Ne tegyék lehetetlenné minden százalékos arány figyelembevétele nélkül, hogy zsidó valaha is patikus lehessen, mert itt megint nemcsak zsidóról van szó. Ismerek gyógyszerészcsaládot, amelynek tagjai sírva jöttek hozzám: Egy generáción át voltak gyógyszerészek, — a mostani gyógyszerésznek mar az öregapja kitért, de persze még zsidónak számít azért — és most elveszik a gyógyszertárt olyan családtól, amely négy generáción át gyógyszerész volt és amelynek egész csalácii vagyona ebben a gyógyszertárban fekszik. Néni látom be, miért kell éppen csak ezzel a foglalkozással szemben ilyen igazságtalanságot elkövetni. Ha a miniszter úr koncedálja legalább a 6 százalékos kedvezményt ezeknél is, mint minden más honorátior, főiskolai pályán lévőknél, más volna a helyzet. De amikor mindenkit meghagynak a pályáján, aki ma ott működik, csak éppen a gyógyszerészeket ütik el mindenféle százalékos engedmény nélkül jelenre és jövőre, ezt nem tartom semmiképpen sem igazságosnak. Ezért szólaltam fel a bizottságban, és konzekvensen felszólalok ma is és ha a miniszter úr kegyeskednék megszívlelni a kérést, azt gondolom, a törvényen ezáltal lényegében semmi változtatás • nem történnék, de az igazságtalanságot kiküszöbölnénk belőle. Elnök: Ki a következő szónok? Szeder János jegyző: Payr Hugó! Payr Hugó: T. Ház! Előttem szólott Nagy Emil képviselőtársam azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat csak a patikusokat küldi el pályájukról és csak a gyógyszerészek jövendő életlehetőségét szünteti meg. Attól félek, hogy Nagy Emil képviselőtársunk nem olvasta el ennek a törvényjavaslatnak egyéb szakaszait, mert ha elolvasta volna, meggyőződött volna arról, hogy egészen jelentéktelen és lényegtelen százalék életlehetőségének megtartása mellett a zsidóságnak 80, vagy 90 százaléka, amint ezt tegnap voltam bátor hangsúlyozni, az éhenhalásnak van kitéve és a törvényjavaslat rájuk nézve halálos ítéletet jelent. (Haám Artúr: Nem félek tőle! — Zaj.) Megengedem, hogy a képviselő úr nem fél tőle, mert önre nem vonatkozik. (Haám Artúr: Hála Istennek, nem vonatkozik rám!) Az nem érdem, csak véletlen dolga! Elnök: Szíveskedjenek a párbeszédtől tartózkodni. Payr képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék erre fordulva beszélni, mert különben nem hallom. Payr Hugó: Az igazságügyminiszter úr egyik tegnapi felszólalása során panaszkodott, hogy az ellenzéki felszólalások oly színben tüntetik fel ezt a törvényjavaslatot, mintha itt a zsidók ellen üldözési folyamat volna. (Zaj.) Egy idő óta szokva vagyok ahhoz, hogy a fogalmak értékelmélete eltolódott. Ma mást értünk ngyanazon fogalom alatt, vagy legalább is a társadalomnak egy része mást ért ugyanazon fogalom alatt... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szíveskedjék folytatni. Payr Hugó: ... mint amit az iskolában azzal a fogalommal kapcsolatban tanultunk. De én arra kérem az igazságügy miniszter urat, hogy ezt a felfogását revideálja. A törvényjavaslatnak ez a szakasza eléggé megmutatja azt, hogy itt a zsidóságnak vaióban szándékos és tudatos üldözése folyik. (Rupert Rezső: Es a keresztényeknek is!) Én nem perhorreszkálom ezt, végül is a Ház többsége valószínűleg tudja, hogy mit cselekszik és azért viseli a felelősséget saját lelkiismerete és választói előtt. (Gr. Festetics Domonkos: Ez a demokratikus álláspont! —Rupert Rezső: Nem tudják, hogy mit cselekszenek!) Azt mondani azonban, hogy ez nem üldözése a zsidóságnak, engedelmet kérek, ez csak úgy lehetséges, ha a fogalmak nem. azonosak, ha mi mást értünk az üldözés alatt és mást ért az igazságügyminiszter úr és a túloldal. Ismételten hangsúlyoztam már, hogy i$t nem zsidókérdésről, hanem kereszténykérdésről van szó. Itt arról van szó, hogy ez a javaslat ártani fog-e a keresztény lakosságú többségnek. (Haám Artúr: Nem árt! Tessék megkérdezni. Követelik! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Payr Hugó: El tudok képzelni olyat is, hogy bizonyos felizgatott és félrevezetett tömegek olyat követelnek, ami rájuk nézve káros. Én ezt el tudom képzelni, ez tehát nem bizonyíték. (Haám Artúr közbeszól.) Elnök: Haám Artúr képviselő urat kérem, szíveskedjék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. Payr Hugó: A kérdés az, hogy vájjon ez által a törvényjavaslat által és ennek következtébeni egyetlen darabi kenyérrel több tesz-e ebben az országban (Felkiáltások jobbfelől: Lesz!) és lesz-e egyetlenegy emberrel több... (Haám Artúr: Kalács lesz belőle, nem kenyér!)- Talán egyeseknek kalács lesz, akik kétezerpengős állásokba ülnek át, de a tömegek •— méltóztassék megnézni, — már most ^

s ezrével és ezrével kerülnek az utcára és ezrével és ezrével maradnak állás nélkül keresztény magyar állampolgárok. (Zaj. — Rupert Rezső: A kommunisták is kalácsot ígértek és mi lett belőle? Mindfen kommunizálás ezzel jár.) Elnök: Kérem Rupert képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Payr Hugó: Az eddigi vitatkozás, az eddigi szakaszok tárgyalása során meg méltóztattak talán győződni arról, hogy speciálisan a zsidóságra nézve az élettérnek mindig egyegy újabb és újabb szakaszát szűnteti meg mindenegyes paragrafus. Most az 5. § három vagy négy kereseti lehetőségtől fosztja meg a zsidóságot és ez azért fontos, mert az igen t. igazságügyminiszter úr még mindig adós a válasszal arra, hogy ha megvonjuk egy félmillió magyar állampolgártól a kenyérkereseti lehetőséget a különböző foglakozási ágakban, akkor hogyan képzeli el ő; miből, milyen lehetőség mellett, milyen foglalkozási ágakban fog elhelyezkedni a zsidóság, az a zsidóság, amely idáig többnyire intellektuális pályákon bizonyos eredményeket, bizonyos kultúrnívót ért el és bizonyos szakképzettségre tett szert, olyan szakképzettségre, amelynek hasznát idáig rajtuk kívül az ország is látta. Nagyon szeretném, ha az igazságügyminiszter úr válaszolna erre a kérdésre és megmondaná, hogyan képzeli el, hol fog elhelyezkedni az a zsidóság, amelyet ennek a törvényjavaslatnak különböző paragrafusaival mindig -más és más foglalkozási ágból szorítunk ki. Méltóztassanak megengedni, hogy mégegyszer hangsúlyozzam, — már számtalanszor