Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

r . 40 Az országgyűlés képviselőházának 37, T. Ház! Teleki miniszterelnök úr bemutat­kozó beszédére rögtönözve adott válaszomban mindjárt rámutatattam arra, hogy teljesen osztom a miniszterelnök úrnak azt a felfogá­sát, hogy van zsidókérdés és ha van zsidó­kérdés, akkor azt meg is kell oldani, sőt teljes mértékben osztom azt a felfogását is, hogy bármilyen áldozatokba kerüljön is a megol­dás, ezt a kérdést jól, végérvényesen és tisztes­ségesen, egyszersmindenkorra meg kell oldani. Ha ugyanis szélesebb prespektivából vizsgá­lom a kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy nem tehetjük ki ezt a nemzetet annak, hogy minden két évtizedben egyszer a zsidókérdés miatt, vagy legalább is. főleg a zsidókérdésből kifolyólag forradalmi kockázatok zúduljanak erre az országra; 20 esztendővel ezelőtt azért, mert a zsidóság politikailag egy bizonyos kül­földi irányzatnak odaadván magát, ennek az országnak keresztény és tradicionális rendjét felborította, most pedig azért, mert a keresz­tény társadalomnak legalább is^ egy része megint külföldi irányzatok befolyása alatt is­mét a tradicionális Magyarországot borítaná fel, ez irányzatok forradalmi velleitásaival. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Nem le­het minden 20 esztendőben egyszerűen forrada­lomba zavarni ezt az országot csak azért, mert van egy zsidókérdés, amelynek konstruktiv és becsületes megoldására ez a nemzet mindmáig nem volt képes. Meg kell oldani ezt a kérdést tisztességesen és végérvényesen. Messzire kell menni ennek a megoldásnak során, de azután legyen csend, béke és nyugalom és el kell ta­posni a forradalmat ebben az országban, mert a forradalom a nemzet jövőjét teszi tönkre. Nem forradalomra, hanem tisztességes, kon­struktiv és végérvényes megoldásra van szük­ség és ezt vegye tudomásul a túloldalon és vegye tudomásul ezen az oldalon is mindenki, aki magyarnak és kereszténynek meri vallani magát ebben a Házban. (Élénk helyeslés.) Mert egyetértek teljesen Teleki Pál gróf miniszter­elnök úrral abban a vonatkozásban is, hogy magyarok kell, hogy legyünk és maradjunk Európában. (Élénk helyeslés.) Elfogadom általánosságban ezt a törvény­javaslatot annak ellenére, hogy bizonyos elvi kérdésekben is és bizonyos részletek tekinteté­ben is nagyon súlyos aggodalmaim vannak. Főleg azt kifogásolom elvileg ebben az egész törvényalkotásban, hogy nem disztingvál zsidó és zsidó között, azt kifogásolom, hogy általá­nosít, azt kifogásolom, hogy érdem és érdem­telenség között nem tesz különbséget, pedig méltóztatnak emlékezni, éppen az olasz tör­vény az Olaszországban aránytalanul köny­uyebb zsidókérdés megoldásánál, nagyon tisz­tességesen és olasz nemzeti szempontból na­gyon helyesen, felállítja azokat a, kategóriá­kat, amelyeket kivesz és pedig érdemek alap­ján vesz ki a zsidótörvény sújtó rendelkezései alól. En a helyett, hogy ennek a törvényjavas­latnak egyes rendelkezéseit bírálnám, — noiha nem az én kötelességem, mert innen a,z ellen­zéki padokról nem a konkrét megoldások pro­poriálása, banem a bírálat a kötelesség — egy­szerűbbnek tartom, ha pozitív formában el­mondom itt a t. Háznak azt, hogy miféle^ meg­oldást tartottam volna helyesnek és miféle el­veket applikáltam: volna én a javaslatba, ha történetesen reám bizatott volna. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ott kezdem, hogy eltiltanám jövőre nézve a zsidó bevándorlást. (Helyeslés.) ?. ülése 1939 február 28-án, kedden. \ Almikor a törvényjavaslatot, az indoko­1 lást, a jelentést, mindent átolvastam és kerestem, hol van éhben a törvényjavaslat­ban egy olyan fejezet, amely legalább pro futuro a zsidó bevándorlást megtiltja, egyene­sen nem akartam hinni a szemeimnek: ilyen fejezetet nem találtam benne. Pedig azt hi­szem, ebben nincs különbség köztünk, a zsidó­ságnak is az az érdeke, a keresztény társada­lomnak meg pláne az az érdeke, 'hogy újabb zsidó beszivárgás, amelyről annyit hallottunk a r múltban, ne legyen. De én azt látom a jelen­tésnek mindjárt az első oldalán, (hogy erre a zsidótörvényre azért van szükség, mert az Európában bekövetkezett különféle zsidótör­vényalkotások azt a veszélyt hozzák magukkal, hogy ezután most már nagyobb tömegekben fog a zsidóság magyar területre beszivárogni. SŐt tovább megy s utal az előadó úr jelenté­sének ötödik oldalán arra, hogy már az 1867. évi XVII. te. megalkotásakor a magyar tör­vényhozók legkiválóbbjai a zsidó bevándorlás megakadályozására irányuló erélyes intézkedé­seket sürgettek. En csak sajnálni tudom, hogy 1867-től mostanig nem történt ilyen intézkedés, mert valóban sokkal könnyebb és egyszerűbb volna ennek a kérdésnek fajvédő szellemben való megoldása is, ha időközben a galieiai be­vándorlás éppen a zsidóság legidegesebb és legasszimilálhatatlanabb tömegeit nem szállí­totta volna be ebbe az országba. (Ügy van-' Ügy van!) De ha 72 esztendő alatt ez a tör­vényhozás nem szánta rá magát arra, hogy ilyen korlátozó intézkedéseket tegyen, kérdem, mi az oka annak, hogy még most sincsen ilyen rendelkezés a törvényjavaslatban? (Makkai János előadó: A 3. §!) A 3. § nem tiltja a be­vándorlást, csak a 'honosítást nem engedi meg, már pedig teljesen más dolog a honosítást megszüntetni, vagy pedig a bevándorlást meg­tiltani. En nem tudom elképzelni, mi lehet az akadálya a bevándorlás tilalma kimondásának, mert igenis, ez az az elvi álláspont, — tehát az idegeneknek az országba való be nem eresz­tése, sőt tovább megyek, az idegen elemeknek az országból való kiszorítása — amelyet az egész világ megért. Az alienek, az idegenek beözönlése ellen az m egész világ* védekezik. Amerika védekezik a japán bevándorlás ellen, sőt — tovább me­gyek — mindenütt faji alapon történik a véde­kezés és ha a magyar törvény elsősorban erre az elvi alapra Ibelyezkedik, akkor az, ami kül­földön esetles: antiszemita megnyilvánulásnak, üldözésnek látszik, egyszerre érthetővé, vilá­gossá, meg-magyarázhatóvá és elfogadhatóvá válik. Én tehát! ott kezdeném az egész törvény­alkotást, hogy a jövőre nézve — és talán nem­csak a zsidókra, hanem általában az idege­nekre vonatkozólag (Helyeslés balfelől.) — az idee-eneknek ebbe az országba való bevándor­lását egy nagvon alacsony létszámmal meg­szabott, országonkint megállapítandó kvótához kötném úgy, ahogyan azt nálunk sokkal ha­talmasabb, nagyobb és boldogabb országok is mesrtették és megteszik, (Ügy van! balfelöl.) j mert akkor nem volna módi arra, ihogy az tör­' ténjék. ami ma is történik: személyesen lát­1 tam. hogy menekült külföldi zsidók mas'var •Î útleveleket kapnak «bben az országban (Moz­\ aás.) és amikor az ajtón dobjuk ki őket, vissza­! jönnek az ablakon. Kérdem, törvényalkotás az. j amelv elmulasztja az ilyen legegyszerűbb és I legtermészetesebb intézkedéseket és ugvanak : kor keresztény családok egységét is felbontja

Next

/
Thumbnails
Contents