Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-373
Az országgyűlés képviselőházának 373. úgynevezett zsidóüldözés, vagy a zsidókérdés megoldása címén? Legyünk logikusak és elsősorban . védekezzünk az ellen az idegen beáramlás ellen, amelyről az előadói jelentés is nagyon helyesen megemlékezik, amely ellen azonban a javaslatban nincsenek komoly preventív intézkedések. A második dolog, amit meg kellett volna csinálni, legalább mielőtt evvel a második zsidótörvénv.iavaslattal idejöttek, az, hogy egy pontos zsidókatasztert kellett volna készíteni. Legalább az első zsidótörvény megszavazása után és a második zsidótörvény javaslatának h éteri esztése előtt lett volna idlő arra, hogy az országban pontosan összeírás s anak a zsidó egyének, illetve családok, — mert később el fogom mondani, hogy én egységnek ebben a vonatkozásban csak a családot tarthatom — mondom, hoarv összeirassanak mindazok a családok, amelyek zsidóknak minősülnek és összeirassanak mindazok a tárgyi szempontok és adatok, amelyek ennek a kérdésnek az elbírálását, ihord'erejének foglalkozási ágankint való lemérését lehetővé teszik. Nagyon sok felesleges vita. nagyon sok légüres térben mozgó és sajnos, minden tárgyi alapot kényszerűleg nélkülözői izgalom lenne elkerülhető, ha itt egy pontos zsidókataszter alapján tárgyilagos képet ttuldnánk magunknak alkotni arról, hogy az előttünk fekvői törvényjavaslatnak mi a jelentősége in concreto az, egyes foglalkozási ágakban. T. Ház! Ez már azért is szükséges, mert hiszen a zsidó-törvényjavaslatnak rendelkezései alapján olyan igazolási kényszerek fognak szakadni nemcsak a zsidóságra, hanem kataszter hiányában mindenkire egész Magyarországon, (Ügy van! Ügy van!) amelyeknek megfelelni úgyszólván lehetetlenség. (Ügy van! Ügy van!) Egy nagymamának kikutatása is nagyon nehéz (Élénk derültség. — Zaj a baloldalon.) és milyen könnyű ezen fennakadni! (Peyer Károly: Pláne, hia az ember nem imoaid igazat előzőleg!) Már most tessék elképzelni, hogy az egész országon végig mindenkinek el kell végeznie azt a családkutatást, amely például tévedések esetén egészen a büntetőjogig menő konzekvenciákkal járhat. Itt olyan közkötelezettségekkel állunk szemben, amely elől a kormánynak nem lehet és nem szabad kitérnie. Tessék azt a zsidókatasztert sürgősen megcsinálni. Tessék azt a bizonyos népszámlálási munkát elvégeztetni, amelyre nemcsak a zsidókérdés megítélése szempontjából, hanem a keresztény társadalom zaklatásának elkerülése szempontjából is feltétlenül szükség van. Tessék ezeket a számokat a nyilvánosság elé hozni, amelyek a kérdés konkrét megítélését lehetővé teszik, mert végrehajtható törvényre van szükség. Elég volt a frázisokból és a handabandából, elég volt az üldöző kijelentésekből és komolytalan intézkedésekből. Amit megszavazunk, azt végre kell hajtani, tudnunk kell tehát, mi az, amit tényleg végre is lehet hajtani. A kataszter megcsinálása tehát elkerülhetetlenül szükséges. Ezt azért is szükségesnek tartom, mert hiszen a törvény meglehetősen összekavarva, a faji és asszimilációs problémát nem választva világosan egymástól külön, lényegében mégis az asszimiláció alapjára helyezkedik. Legalább is amennyire ezt a törvényt meg lehet érteni, én ezt így értem. Ha pedig az asszimiláció alapjára helyezkedik a törvény, akkor meg kell állapítani azokat a tárgyi ismérveket, ülése 1939 febniár 28-án, kedden. 41 amelyeknek fennforgása esetén az asszimiláltságot legalább is mint egy prezumciót előlegezni lehet. Feltétlenül szükség van olyan zsidókataszterre, amelyben az országba való bevándorlás időpontja hivatalosan meg van állapítva. A bevándorlási időpontnak nézetem szerint az asszimiláció szempontjából, ha talán nem kizárólagos, de mégis csak lényeges értéke és jelentősége van. (Peyer Károiy: Asváboknál is!) És azonkívül meg kell állapítani azt is, hogy az illető zsidó-család, amely a kataszterbe felvétetik, minek minősül. És itt az igen t. előttem szólott Gürtler képviselőtársamnak megint csak általánosító kijelentéseivel szemben kénytelen vagyok azt az — azt hiszem — megcáfolhatatlan véleményemet kifejezésre juttatni, amelynek negligálása nagyon sok szellemi zűrzavarnak vált már okozójává: a zsidóság faj-e, felekezet-e, vagy nemzetiség-e. Van olyan család, ahol mind a három, mert egy Galíciából bejött, ki nem keresztelkedett, jiddisch nyelvet beszélő zsidó: faj is, felekezet is, nemzetiség is. Az asszimilált, de ki nem keresztelkedett zsidó: faj is és felekezet is. A kikeresztelkedett és asszimilált zsidó pedig csak fajilag különbözik a magyar társadalomtól, miután a magyarság és az itt élő egyéb nemzetiségek nem sémi fajúak, hanem egyéb fajokhoz tartoznak. Ebben a tekintetben tehát, hogy asszimiláltnak minősíthető-e egy zsidószármazású család, vagy sem, ismernünk kell azt, hogy csak faj-e, vagy faj és felekezet, vagy faj, felekezet és nemzetiség együttesen és ebből a szempontból kell ennek a családnak további sorsát ebben az országban bizonyos mértékben figyelemmel kísérni. T. Ház! Én emlékszem arra, hogy 14 évvel ezelőtt erről a kérdésről itt a Házban néhai Sándor Pál t. képviselőtársammal vitatkoztam és én már akkor felállítottam ezt a követelést, hogy hajlandó vagyok a zsidókérdésben disztingválni, hogy hajlandó vagyok zsidókat, mint egyenrangú jó^ polgártársaimat akceptálni, de valahol állítsuk fel már azt a cezúrát. Meg kell állapítanom, hogy a hazai zsidóságnak sokszor igen tiszteletreméltó vezetői igenis hibásak abban, hogy ők a maguk körén belül ezt a választófalat soha fel nem állították. Ma talán keresztény oldalról történik egy káros és felesleges általánosítás, de meg kell állapítanom, hogy erre a zsidóság adta meg az okot, mert nekik lett volna elsősorban kötelességük, de érdekük is, hogy a saját körükön belül felállítsák a cezúrát és azt mondják, te galiciáner vagy, én pedig magyar ember vagyok és te közted és én köztem van egy válaszfal, amely a magyar hazához való hűségben és nemzetiségben jelentkezik. (Ügy van! balfelöl.) Ha ez a múltban megtörtént volna, ma nagyon sok súlyos és veszélyes hibát és tévedést játszi könnyedséggel lehetne kiküszöbölni. T. Ház! Ennek a két mulasztásnak feltárása után, tudniillik a bevándorlási tilalom és a zsidókataszter hiánya után méltóztassanak megengedni, hogy pozitíve kifejtsem azokat az elvi szempontokat, amelyeket én a zsidókérdés megoldása során alkalmazva szeretnék látni. Mindenekelőtt utalok arra, amit különben a törvény 3. §-a is tartalmaz, de talán nem elég világosan, hogy az 1914 óta bevándorolt zsidóságot ki kell szorítani az országból, mert ebben az országban kétféle tekintetben is
