Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
478 Az országgyűlés képviselőházának 385, mert tény az, hogy az újságírásnál is a tehetség a fontos (ügy van! a szélsőbaloldalon!) és a tehetség nem bír meg semmi néven nevezendő korlátozást. Aki rosszat ír, aki megfeledkezik magáról, aki a sajtón keresztül destruál vagy bármilyen bűncselekményt követ el, azt tessék bíróság elé állítani, tessék bezárni, tessék felakasztani, ha olyan nagy vétket követett el, de émt nem tartom megfelelőnek, hogy így osztályozzunk, ilyen gátakat szabjunk a sajtószabadságnak. Éppen ezért a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — vitéz Patacsi Dénes szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni 1 ? (vitéz Patacsi Dénes: A házszabályok 151. §-a^ alapján kívánok szólni.) A szót a képviselő úrnak megadom. vitéz Patacsi Dénes: r T. Ház! Mivel a szakaszhoz négy képviselőtársam hozzászólt, a házszabályok 151. §-ára való hivatkozással (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudjuk már!) tisztelettel indítványozom, hogy a Ház à szakasz vitáját zárja be. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A" zupásőrmester szerepe! — Fábián Béla: Ejnye, Dénes, Dénes! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szalay, úgylátszik, már kifáradt. — Zaj.) Elnök: Mivel Patacsi képviselő úr indítványa házszabályszerű, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az indítványt elfogadni 1 ? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadta, ennélfogva á vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! Őszintén megvallom, csodálkozom rajta, hogy Dinnyés képviselőtársam is úgy állítjla be a kérdést, minthai a tehetséges újságíró csak zsidó volna. (Zaj és ellenmondások half elől. — Bródy Ernő: Ez nem áll! — Dinynyés Lajos: Ezt nem mondottam, miniszter úr! Visszautasítom, ilyet -, nem mondtam! — Bródy Ernő: Nem vallás szerint megy a tehetség!) T. képviselőtársam azt mondottam, hogy kifogásolja ezt a százalékos megállapítást, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Természetes!) kifogásolja a zsidók kizárását a vezetésből és foglalkozott a zsidó tehetségekkel. Ezt könynyen úgy lehet magyarázni és ennek az a látszata, mintha t. képviselőtársam szerint a keresztény magyar társadalomnak nem lenne megfelelő és elegendő tehetsége. (Folytonos zaj és ellenmondások balfelől. — Dinnyés Lajos: Ezt nem mondottam!) Ezt a felfogást nem fogadom el, sőt határozottan visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Meggyőződésem az, hogy akkor is bőségesen akadna tehetség, ha kizárólag keresztények írnák a lapokat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebből a szempontból tehát ne méltóztassék a szakaszt támadni. (Dinnyés Lajos: Ezt nem mondottam!) Egyébként nagyon természetes, ha azt kívánjuk, hogy Magyarországon a magyar sajtó magyar és keresztény legyen. (Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: Tisztességes legyen!) Ezt akarja biztosítani ez a szakasz s ezért kérem annak változatlan elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Farkas István: Az igazságügyminiszter bebizonyította, hogy tehetségtelen! —'• Zaj. — Farkas István: A korrupciót folytatta a kormány eddig is a sajtóban, ezentúl még jobban korrumpálja!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakaszhoz Drozdy Győző képviselő úr terjesztett elő módosító indítványt. ülése 1939 mójrcius 22-én, szerdán. Kérdem, méltóztatnak-e a 10. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az említett indítvánnyal 1 ? (Igen!) A Ház a 10. §-t eredeti szövegében fogadja el. Következik a 11. §. Kérem a jegyző urat a szakasz szövegének felolvasására. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa a 11. §-t). Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Vázsonyi János ! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! A 10. §-nál nem szólalhattam fel, mert a képviselőház dupla munkarendje ezt lehetetlenné tette, egyidejűleg itt az ülésteremben és a mentelmi bizottságban nem tudván megjelenni. így miután összefüggésben van ez a szakasz az előző szakasszal, ezért úgy a művészetre és színházra, mint a sajtóra vonatkozó észrevételeimet is ennél a szakasznál mondom el. A 11. § a színházak vezetéséből zárja ki a zsidókat ugyan^ úgy, amint az előző szakasz a sajtóból rekeszti ki őket. Ha Falk Miksa ma élne, akkor még mindig jó lenne Erzsébet királyné nevelőjének vagy tanárjának, de a magyar újságírásban nem játszhatna vezető szerepet. Ez másokra is vonatkozik, csak ezt a kikapott esetet mondom el a sajtóval kapcsolatban, miután ez a szakasz nem a sajtóról, hanem a színházakról szól. Ugyanezt a teljes és tökéletes kizárást viszi véghe a színházak vezetésére vonatkoztatva a 11. §, mint a sajtó területén a 10.^ §.. Én ehhez a 11. §-hoz azt a módosító indítványt adtam be, hogy elsősorban is a szakasz törlését kérem, természetszerűleg a magam felfogásának kifejezést adva, amennyiben azonban ez a törlési indítványom nem fogadtatnék el, akkor kérem az első bekezdés végére pótlólag annak a szövegnek felvételét, hogy: »Csak 6% arányban az országos arányszámot tekintetbe véve.« Végül pedig kérem a szakasz harmadik bekezdésének törlését Az igazságügyminiszter úr az előző szakaszoknál kifejtette azt hogy az országos arányszám a közjegyzőknél s a közhivatali pályáknál nem állapítható meg, éppen ezen fogadtuk el a kereskedelmi pályáknál a 12 százalékot. Hát nem tudom, hogy mennyiben közhivatal a színházak vezetése es mennyiben inkább köztisztséget jelent, mint a hozzáértésnek úgy a művészeti, mint a vállalkozási hozzáértésnek elsősorban való honorálását. Ha ez a törvényjavaslat ebben a formájában togadtatik el, ha ez a szakasz ilyen formában fogadtatnék el, akkor ez azt jelenti, hogy csak néhány nevet említsek meg az élők kozul, például Bárdos Artúr, akinek rendezői képessege világhírű, Heltai Jenő, aki a magyar írodalomnak egyik büszkesége, Hevesi Sándor, aki a Nemzeti Színháznak volt igazgatója, dr. Janovics Jenő, aki a kolozsvári Nemzeti Szni; háznak volt igazgatója és a magyar «emzep érzésnek Erdélyben való fejlesztője. Job Daniel, aki közismert kitűnő színikritikus es hozzáértő, ezek mind nem lehetnek többé színigazgatók, nem lehetnek többé művészeti vezetők. Ez a szakasz visszamenőleg belerúg a holtakba is, feldúlja a síri nyugalmát Faludi Gábornak és Sebestyén Gézának egyaránt, akik magyar színházat játszottak, akik^ magyar kultúrát terjesztettek, magyar írókat felfedeztek, nemcsak zsidó, hanem keresztény írókat, portálták azokat, világhírnévre bocsa-