Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
Az országgyűlés képviselőházának 385. tották. (Farkas István: A zsidók csak zupásőrmesterek lehetnek? — Antal István: Ez a demokrácia? — Zaj.) Azt szokták mondani, hogy a zsidóság lefoglalja a színházakat, nem engedi, hogy más is^ érvényesülhessen. En már az első zsidótörvény r tárgyalásánál voltam bátor feltenni a kérdést: ki akadályozza meg a keresztény tökét abban, hogy akár a Király Színháznak több év óta, üresen álló épületét, akár a Fővárosi Operettszínháznak, újabban Művész Színháznak nevezett épületét, ahol valaha a Fővárosi Orfeum volt, bérbevegye, átvegye és ott színielőadásokat tartson? Senki ettől nem tartott vissza senkit, mégsem mozdult meg a keresztény tőke, mégsem teremtettek ott életet, mert ahogyan ebből a javaslatból, ebből az egész intézkedésből és ebből az irányzatbői kiderül, nem arról van szó, hogy itt valaki életet akar teremteni, nem arról van szó, hogy itt produkálni akar valamit, hanem meglévő produktumoknak megszüntetéséről, vagy ingyen való átvételéről van szó, ezért voltam bátor már az általános vita során ezt a törvényjavaslatot a felekezeti, vagy ha úgy tetszik, a faji kommunizmus alapkövének nevezni. Ehhez a szakaszhoz még egyetlen egy megjegyzést kívánnék fűzni és az az, hogy méltóztassék ismét figyelembe venni a 2. §-ban foglalt kivételeket, akikre ott kivételeket állapítottak meg, akikre azóta, a 2. § óta konzekvensei: minden szakaszban a megbélyegzettség bélyegét sütik rá. Méltóztassék legalább azok számára lehetővé tenni a részvételt és az érvényesülés lehetőségét, akik a 2. §-ban mint kivételek vannak felsorolva, akik tűzharcos, ellenforradalmári, vagy egyéb érdemekkel rendelkeznek, mert súlyosan bántó és a hazáért hozott áldozatokkal össze nem egyeztethető álláspont az. hogy a 2. § első bekezdésében említett személyek színházi és mozgóképvállalatokban az e paragrafusban körülírt tevékenységet ne végezhessék el. Ha egy rohamszázad, egy zászlón! i. sőt még nagyobb egység vezénylése i-í az ütközetben rábízható volt zsidóra, akkor színigazgatás, titkárság, mozgószínházvezetés és hasonló teendők is rábízhatok. Az általánosítás igazságtalanul bántó, a nemzeti szellem érvényesülése pedig ezek működésében kellően elleuőrizhető az eddig érvényben lévő rendelkezések, törvények és rendeletek értelmében, úgy, hogy az előzetes ki tulajdonképpen feleslege« is. T. Ház! Ennek a paragrafusnak törvénybpjk+atása a színházak és mozik életének megbénulását fogja jelenteni, ami nem lehet cél, hiszen a végcélia «nnek a politikának űgvis az. hos-y Budapestből egy visszafejlesztett tanyai falut és a kultúra lerombolásával tökéletes visszafejlődést teremtsen. Elnök: T. Ház! Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz kétrendbeli indítványt terjesztettem elő. Első indítványom akiként szól. hoa-v a szakasz töröltessék. Ez lenne a legokosabb dolog, mert hiszen ahhoz, hogy színházi vagy mozgókénszínházi életünk legyen, elsősorban wem az kívántatik, hogy kit engedünk igaze-atónak, rendezőnek, dramaturgnak, ügyvezetőKÉPVDSELŐHÁZI NAPLÓ XXII, ülése 1939 március 22-én, szerdán. 479 nek^ lenni, hanem hogy van-e hozzá publikum. Elsősorban talán arról méltóztatnának gondoskodni, hogy publikumuk legyen a színházaknak, mert ha publikumuk van, akkor nem kell félni semmiféle keresztény-zsidó versenytől, akkor a keresztlény és zsidó művészek, hozzáértő dramaturgok, színházi titkárok, mozgófényképelőállítók, művészek és művezetők boldogulhatnak egymás mellett is, egyik sem veszi el a másik kenyerét, mert ahogy látom, nem bővelkedünk olyan túlságosan művészekben, hogy valamennyire szükségünk ne lenne. Ha olyan helyes politikát követ a t. kormány, hogy ennek az országnak pénzügyeit, közgazdasági életét rendben tartja, sőt még ezek erejét fokozza is, akkor meg van oldva minden kérdés és akkor itt mindenkinek lesz helye, akkor itt mindenkinek bőven lesz kenyere, míg ellenkezőleg, ha ilyen törvényeket hozunk, mint a jelenlegi, amelyről már hozzáértő szakemberek, jeles közgazdászok is megállapították, az ország igen sok kiválósága kiimutatta, hogy súlyos gazdasági visszahatással jár törvénnyéválása, akkor még súlyosabb visszahatások fognak következni, ha a rendelkezések életibelépnek és mindjobban károsítják a magyar közgazdasági életet, amellett, hogy megkárosítják az országnak kultúráját. Mert ha azok közül a kevesek közül, akikkel rendelkezünk, sokakat az országiból kiűznek és idegenlben való boldogulásra kényszerítenek, semmit sem használunk. Az a szerencse. — hiszen az ember mindig az ország boldogulását nézi — hogy ezek az emberek odakint mindig a magyar ügyet fogják szolgálni- mindig Magyarországnak fogfnak hírt és dicsőséget szerezni és ez talán az önök munkáját, amellyel itt a tehetségeket nnsy.títják, némiképpen ellensúlyozni fogja. En különben nem tudom megérteni, hogyan lehetséges az, hogv félünk a jelesebb művészektől, általában a hozzáértő emberektől iákkor, ha azok zsidóik, a.mikor viszont azt látjuk, hogy külföldön a zsidó vallás^ magyar emberek is, mint kiváló művészek és írók az országnak mlilyen hírt és mennyi dicsőséget szereztek. világviszonylatban is jól megálltak és megállják a helyüket, mnnt néldánl a filmműjvészét terén Bíró Laios. Kord^ Sándor. Kertész Mihály, Vajda Ernő, hoírv csak néhányat említsek mes*. ÍJnrcsek Béla: Folytassa csak: Kunfi, Jászi Oszkár, stbO Ugy:-e nem tagad'ják meg azt önök sem. hogy ezek maevarok; önöknek is jólesik az, hop-y wsek a jeles magyar emberek odakinn vilácsikereket aratnak. Az önök törvénye szerint majd nem lesz lehetséges az. (Zaj.) hogy például valamelyik színházunknak csak dramaturgja, főrendezője. a szellemi irányításában résztvevő alkalmazottja legyen oéldául egy Beregi Oszkár, egy Rózsahegyi Kálmán, egy Kabos Gyula, egy Gál Gyula vagy egy új Varsányi Irén. Mindig csak néhány jelest sorolok fel, ne vegyék ezt rossz néven azok, akik a felsorolásból kimaradnak, de nincsen annyi időm, hogy egyéb mondanivalóm mellett negyedóra alatt mindenkit felsorolhassak. Nem tudom, mi kára volna a magyar színművészetnek abból, ha ezek továbbra is elfoglalhatnák színházainknál azokat a nozíciókat, azt a munkakört, irányítást, játszást, rendezést, amelyet eddig elfoglaltak (Zaj.), vagy elfoglalhatnák ezeket a helyeket hozzájuk hasonlók, akik jönnének még, ha önök ilyen törvényjavaslattal már 71