Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. kel itt helyt tudott állani? Valóban egyéb szerepet nem szán neki ez a magyar törvényhozás, mint azt, hogy menjen cipőfűzőt árulni? Rá kell mutatnom még arra is, hogy ez a szakasz a kivételek előtt ismét lezárja a kaput, mert irányító, vezető befolyása azoknak sem lehet, akiknek az érdemeiről a 2. szakasz kivételezési pontjában olyan gyönyörű szólamokat mondtak el. Vájjon mire volt jó akkor az egész 2. szakasz^ tárgyalása, ha minden szakasznál egymásután sorozatosan kimondja a törvény, hogy ezekre nem vonatkozik? A szakasz 2. bekezdése, amely azt mondja, hogy zsidó^ nem lehet felelős szerkesztő vagy szellerm ir.uiynak a megszabója, vagy egyébként irányító befolyást gyakorló, azt a hitet kelti, hogy az alkalmazott újságíró önmaga szabja meg egy lap irányát Emlékeztetem t képviselőtársaimat arra, hogy néhány évvel ezelőtt a Népszövetségnél hatalmas és széleskörű tanácskozások folytak arról, hogy bizonyos érdekképviseleteknek, bizonyos érdekcsoportoknak és testületeknek a sajtóra gyakorolt irányító befolyását hogyan lehetne ellensúlyozni. Ezek a tanácskozások sem abban az irányban folytak, hogy ezt az irányító befolyást azzal kell megszűntetni, hogy az egyes rovatvezetők, felelős szerkesztők vagy kiadók vallását kell megállapítani. Az az irányító befolyás, amelyet a nagytőke vagy amilyet egyes idegen érdekeltségek valamely lap belső életére gyakorolnak, nem szűntethető meg azzal, ha kimondjuk azt, hogy ez vagy az a vallásit ember ennek vagy annak a rovatnak az ellátására alkalmatlan. Ha bosszabb időm volna, bemutatbatnám a kénviselőház előtt részletesen és idézetekkel alátámasztva annak az irányító befolyásnak a hatását és következményeit, amely nem zsidó újságírókon keresetül érvényesül a magyar sajtó egyes orgánumaiban. Amikor tehát itt a valláshoz, a felekezethez kötik az irányító befolyás megszüntetését, akkor éppen arra az oldalra és azokra az egyénekre nem néznek, akiknek az irányító befolyása bizonyos sajtóorgánumokra, a magyar életre, álmagyar szabadságra és a magyar függetlenségre a legveszedelmesebb következményekkel járhat. Végül még arra is rá kell mutatnom, hogy e szakasz utolsó bekezdése a miniszterelnök számára egy felhatalmazást ad olyan értelemben, hogy a nem magyar nyelvű időszaki lapokra nézve a jelen szakasz rendelkezései alól kivételt tehet. Ez a felhatalmazás a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy egvetlen egy zsidó vallású újságíró más újságnál, szerkesztőségben helyet nem kaphat, mert ha & sajtókamara tagjait nézzük és a sajtókamarába felvehető zsidó újságírók számát tekintjük, látjuk, hogy •ezt a számot szinte teljes egészében igénybe veszik azok a kivételek, amelyeket a miniszterelnök engedélyezett, lígy. hogy más újság számára nem is teszik lehetővé, hogy régi, érdemes, nagyértékű, tehetséges zsidó munkatársának helyet adjon a szerkesztőségében. Én ennek a szakasznak teljes törlését követelem épnen annak a sajtószabadságnak nevében, amelyet a miniszter úr mint ^meglévőt állít be a magyar törvényhozás előtt, amelvről azonban kénytelen vagyok Rupert képviselőtársammal egybehangzóan megállapítani, hnsry nincs, nem létezik és aki azt állítja, hogy Magyarországon sajtószabadság van. az legalább is vak vagv süket. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó: Dinnyés Lajos. Dinnyés Lajos: T. Ház! Pár éves politikai szereplésem alatt azt láttam, hogy rövidebb vagy hosszabb idő után — inkább hosszabb idő után — kormányok jöttek, kormányok mentek, és ha különböző politikai nézeteket és felfogásokat vallottak is, egyben mindenkor megegyeztek: a sajtó tömjénezésében és dicséretében. Emlékezzünk vissza Bethlen István, Gömbös Gyula kormányára, de a mostani kormány illusztris tagjaitól sem hallottunk soha mást, midőn a sajtóval foglalkoztak, mint azt, hogy ismételten leszögezték, hogy a magyar sajtó feladata magaslatán áll, a magyar sajtó önzetlenül és természetszerűleg mindenkor minden ízében magyar volt. T. Ház! Ezzel szemben mit látunk? Azt látjuk, hogy egyszerre mint Deus ex machina, előjött a sajtótörvény. Megszavaztunk egy sajtótörvényt, amely felállította a sajtókamarát. Mindenki ennek a sajtókamarának felállításától várta a sajtóban, a sajtódzsungelben, — ahogy a túloldalon ki szokták fejezni —• uralkodó lehetetlen állapotoknak megszűnését. Ezzel szemben mit látunk? Azt látjuk, hogy megszüntettek egyes lapokat, összevonták egyes lapokat, külön árjásították a lapokat, ellenben a túloldalon leszögezik, hogy továbbra is tart a bizonytalanság. Tart a bizonytalanság az egész vonalon, mert a sajtókamara még mindig nem mondta meg, hogy ki a tagja, (ki nem a tagja. Máris hozunk azonban egy új törvényt, amelynek alapján előállhat az a helyzet, hogy valakit felvesznek a sajtókamara tagjává, de ennek a törvénynek alapján csak egyszerű munkatárs lehet a lapnál. T. Ház! Teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársaimmal a 10.^-ban foglalt irtó rendelkezésnek elítélésében •GS ctZ R,Z ellen való tiltakozásban. Ez a szakasz ugyanis kimondja, hogy a 2. §. első bekezdésében megjelölt személyekre is alkalmazandó ez a szakasz. Ha az az álláspont és mentalitás, — amit a miniszter úr itt többszöri felszólalásában kifejtett, hogy ez a törvény bizdnyos pótlásra szorul, csodálkozom azon, hogy nem vették bele, hogy nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója zsidó és zsidóbérenc, mert az egész törvény intencióját abban látom,; hogy ezáltal akarják elnémítani még azt a bizonyos gyenge ellenzéki kritikát is, amely ma a sajtóban megjelenik. Lehetetlennek tartom azt, hogy a törvény elhatározza azt, hogy nem lehet valaki felelős szerkesztő, de titkos tanácsos lehet. Lehetetlen állapot az, hogy azokat a kiváló újságírókat, akik nemzethűségüket beigazolták nemcsak lapjukon és írásaikon keresztül, hanem miként itt többször elmondották, — a kommün alatt is életük kockáztatásával szembenálltak a kommünnel, egyszerűen állásvesztésre ítéljük és a törvény nem gondoskodik arról, hogy mi történjék velük. Ettől függetlenül a kormánynak a sajtó megrendszabályozására különböző eszközök állnak rendelkezésére. Idejött például a kormány a kivételes hatalomról szóló rendelettel, amelynek létjogosultságát mi tagadjuk és ezen az alapon lapokat tilt be, nem is várja meg, hogy az ügyész eljárjon, hanem egyszerűen kormányhatalommal betilt lapokat. Ez a törvényjavaslat semmiképpen nem éri el a célját, ezért ezt nem tartom megfelelőnek és alkalmasnak a kérdés eldöntésére,