Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
476 Az országgyűlés képviselőházának 385, sines az újságszerkesztésről és az újságírásról. (Bródy Ernő: Sem a szellemi, sem a technikai kérdésekről!) Azt mondja ennek a szakasznak a második bekezdése, hogy (olvassa): »Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadóia, főszerkesztője, vagy bármily névvel megjelölt' olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gyakorol«. Bocsánatot kérek, aki lapot szerkeszt, az tudja, hogy egy ilyen általánosságban tartott megjelölésnek a világon semmi értelme nincs. Mit jelent az, hogy irányító befolyást gyakorol 1 A legegyszerűbb munkatárs is kaphat olyan beosztást, amelyben módja van neki a lap szellemi irányára befolyást gyakorolnia, mert hiszen egy lap mindennap újra születik meg. (Bródy Ernő: Ügy van!) A lap nem olyan, mint egy hivatal, ahol A-, meg B-osztály van és helyettes vezető van. Ott minden egyes munkatársnak igenis aktíve részt kell vennie napi munkájával a lap mindennapi megszületésében és egy rendőri riporter a szellemi irány tekintetében az ő riportjával esetleg mélyebben belenyúl a lap irányításába, mint az a segédszerkesztő, aki ott ül az asztalnál és tulajdonképpen csak technikai munkát végez. De minden mástól eltekintve, ki fogja megállapítani, hogy gyakorolt-e szellemi befolyást a® illető munkatárs a lap irányítására, igen, vagy nem! Melyik lesz az a hatóság, ki fogja ezt megállapítani azokkal a messzemenő büntetőjogi következményekkel is, amelyeket ez a törvényjavaslat kreáll Mindezekhoz hozzáfűzök egy harmadik megieg'vzést. T. Képviselőház! Ez a szakasz újra kimondja azt, hogy ezt a rendelkezést a 2. §. első Ifoeíkezdésében megjelölt személyekre is alkalmazni kell. Vagyis mit jelent ez? Nyilvánvalóan nem a titkos tanácsosokra kell alkalmazni, akik a 2. §-ban bennfoglaltatnak, nem is a keresztény egyházak lelkészeire, hanem a hadirokkantakra és azokra, akik a hadiszolgálat terén kitüntetésben és elismerésben részesültek. En. t. Ház, nem csodálkozom azon, nogy ez a rendelkezés benne van ebben a javaslatban. Amióta az igazságügy-miniszter úr tegnap felállította azt a halhatatlan tételt, — mert ez a kijelentése túl fogja élni a miniszter urat, — hogy a zsidó frontharcosoknak adott kedvezmények ugyanakkor a keresztény frontharcosok kontingentált érdekeit sértik, azóta én nem csodálkozom semmin sem. Ha az igazságügyminiszter úr kijelentése szerint a harcvonalban fekvő zsidó katonának a küzdelemben nem arra kell gondolnia, hogy életét, testi épségét a hazáért áldozza fel, hanem amellett arra is kell gondolnia hogy az illetékes kijelentés szerint ugyanakkor a mellette fekvő keresztény frontharcos érdekeit fogja saját hősiességével és áldozatkészségével csökkenteni, akkor igazán nem csodálkozom azon, hogy egy ilyen rendelkezés bevétetett a javaslatba. (Vitéz Hertelendy Mklós: Ott nem szoktak isem ezen, sem azon gondolkodni! — Bródy Ernő: Azért vagyunk itt! Azért volnánk itt! — Malasits Géza: Azt éreztük a háborúban, hogy maguk nem szoktak gondolkodni! A háborúban éreztük a saját bőrünkön!) T. Ház! Ez a szakasjz is, úgylátszik, a magyar lelkiség védelmét szolgálja, raert az a frontharcos újságíró, aki arany vitézségi kitüntetést kapott — mert ilyen is van, t. Ház, — veheti a sátorfáját és kivonulhat ebből az orülése 1939 március 22-én, szerdán. szagból, de ugyanakkor a magyar lelkiség védelme érdekében alkotott előző szakasz alapján az az 1914 előtt bevándorolt galíciai zsidó, aki bejött ide az országba, aki kikeresztelkedett és elvett egy az utcasarkon álló. egészségügyi lappal ellátott nőt, az ezzel a tényével keresztény lett s rá nem vonatkozik ez a szakasz, ez az illető lehet felelősszerkesztő, lehet főszerkesztő, ez a magyar lelkiséget fogja kifejezésre juttatni. Ez az ön törvénye, igazságügyminiszter úr! (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldaíon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Kéthly Anna. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A szakasz brutális hatását, amelyet az újságírókra fog gyakorolni, csak még^ megerősíti "és 'felfokozza az, amiről már az előttem szólók is beszéltek, hogy a sajtókamara, eddig még nem alakult meg. Hónapokon keresztül éreztük a sajtótörvény és a második számú zsidótörvény előrevetett árnyékát, de a legerőteljesebben éreztük ezen a területen, ahol — én sem tudok más aztót megbélyegzésül használni — elamerikázták ennek a kamarának a megalakítását csak azért, hogy mindazokat a sújtó rendelkezéseket, erkölcsi és gazdasági hatásokat, amelyeket ez a javaslat jelent, fokozottabb mértékben tudják alkalmazni a sajtó munkatársaira. Amikor egy élő törvénnyel _ való szembeszállásról, annak végre nem hajtásáról van szó. akkor valóban tetemre lehet hívni azokat, akik folyton a tekintélvről és a tekintélytiszteletről beszélnek. (Farkas István: Ügy van!) A törvény végre nemi hajtása, a törvényhez nem alkalmazkodás éppen olyan következményeikkel kell hogy járjon azokra, akiknek a kezébe le Van téve ennek a törvénynek az alkalmazása, mint azokra, akikre a törvény vonatkozóik. Ha kisembereik, egyszerű exisztenoiák valamiféle furfanggal kivonták volna magukat a törvény végrehajtása alól, akkor ebből már országos ISelzúdulás lett volna ellenük. Mivel azonban azok csinálták az exisztenciáknaik ezt a pusztítását, azok görgették toyábib ezt a követ, míg a második tfsidótörvényiavaslat meg nem született, akik a sajtónak bizonyos hóid'olathiányát < akartaik visszafizetni, akik ütni akartak a sajtón azért a magatartásért, amellyel a sajtónak egy része a nekik, szerintük kijáró hódolatot megadni nem akarta, mivel ezek vonták ki magukat a törvény végrehajtásának kötelezettsége alól, ezek felé ez semmiféle hátránnyal nem jár. Ez a szakasz szerzett jogokat von meg*, szerzett jogokat konfiskál, a saitó évtizedes mnnibásainaik szerzett jogait kobozza, el egész egyszerűen és anélkül, hogy a leghalványabb utalást is adná arra vonatkozólag, hogy azok az emberek, akik tisztességes és nagyértékű munkát végeztek a külöriféla szerkesztőségek ben. hová men jenek. m Ezeknél nem lehet sjzó átképzésről, mert vaj jön hova menjen, mire képezze át magát az, aki a szerkesztésben _ a maga munkáját elvégeztél? Azok, akik a .saitóval összeköttetésben vagyunk, a szerkesztőségek belső életét ismerjük, mindnyájan tudjuk, hogy a sajtó a legbiztosabb rosta. A tehetségtelenség, mint ahogy valaki momdotta, ott már reggelre kiderül, a tdhetségtelenséget nem lehet a különféle szamárlétrák fokai között éveken keresztül elrejteni. Aki tehát a sajtónál vállal élethivatást, annak számolnia kell azzal, hogy másnapra kiderül, hogy alkalmas-e arra, vagy sem. Mit kezdjen most már a sajtó munkása azokkal a nagyértékű kvalitásokkal, amelyek-
