Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én

} szerdán. 475 az előadó úr és én voltunk bátrak előterjeszteni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 9. §-nái az igazságügyminiszter úr és az előadó úr, továbbá Shvoy Kálmán, Vázsonyi János, Apponyi György gróf, Rupert Rezső képviselő urak terjesztettek elő módosító indítványokat. Kérdem először, méltóztatnak-e a 9. %-t a bizottság áj megszövegezésében elfogadni, szemben az előterjesztett indítványokkal? (Nem!) Ha nem, kérdem, méltóztatnak-e a paragrafust a miniszter úr és az előadó úr beszúrásaival kiegészítve elfogadni, szemben a többi módosító indítvánnyal? (Igen!) Ha igen, akkor határozatilag kimondom, hogy a Ház a 9. §-t a miniszter úr és az előadó úr módosításaival kiegészítve fogadta el. Következik a 10. §. Kérem annak felolva SílSÉit» Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa al0.§-t). Elnök: Szólásra jelentkezett? Csikvándi Ernő jegyző: Drozdy Győző! Elnök: Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Ház! A 10. § szerint időszaki lapoknál munkatársakat csakis a törvényjavaslatban megállapított és másutt, felsorolt számarány szerint lehet a zsidók közül alkalmazni. Felmerül azonban itt a következő kérdés. Vannak olyan időszaki lapok, amelyeknél egy vagy két munkatárs rendesen a szerkesztő vagy pedig a lapkiadó hozzátartozója, minthogy családjához tartozó egyéneket is kénytelen az illető abban a kicsi vállalatban alkalmazni. Véleményem szerint semmiféle szerepet nem játszhat az, ha ezek a kis hetilapok, ezek az egy vagy két személlyel dolgozó üzemek régi alkalmazottaikat megtarthatják. Hiszen a magyar újságírói kart általánosságban nem lehet megvádolni azzal, hogy nemzetellenes tendenciákkal dolgoznék. Láttuk a múltból, hogy mindig, minden ajkalommal, amikor ez az ország vagy ennek érdekei veszélyben forogtak, a nemzet kivétel nélkül számíthatott a magyar újságírói karra és ha árulókat keresünk, ha olyanokat keresünk, akik a nemzet érdekei ellen vétettek, az újságírók között találunk ilyeneket a legkisebb százalékban. Legyen szabad felemlítenem a komimunizmus idejét, amikor a társadalom legtöbb osztálya megdermedve nézte az akkori állapotokat: a magyar újságírói karban jelentkeztek legelőször azok, akik nyíltan szembe mertek fordulni a véres uralommal. A mai nehéz időkben és a háború utáni időkben is a magyar újságírói kar vallásra, felekezetre való tekintet nélkül nagyszerűen teljesítette hazafias kötelességét. Érthetetlen tehát, hogy még az olyan kicsi időszaki lapoknál is, ahol — amint mondottam — csak egy-két ember szerepel, a szerkesztőcserét és a munkatársak cseréjét keresztül akarják vinni. Éppen ezért én azt indítványozom, hogy a szakasz első bekezdéséhez, amely arról intézkedik, hogy csak a törvényjavaslatnak megfelelő számarányban legyenek alkalmazhatók zsidó újságírók, pótlólag vegyük fel azt a mellékmondatot, hogy (olvassa): »kivéve .azokat, akik a törvény életbelépéseikor időszaki lap állandó munkaviszonyban álló szerkesztői. vagy munkatársai.« Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Megay Károly! Elnök; Megay Károly képviselő úr nincs itt. Töröltetik:. Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Dinnyés Lajos! Elnök: Dinnyés Lajos képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Rassay Károly! Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó, Rassay Károly: T. Ház! Csak rövid néhány percre kívánom igénybe venni a t. Ház türelmét. Nem fogom tölteni az időt azzal, hogy argumentáljak, érveket hozzak fel ennek a rendelkezésnek az igazságtalansága mellett, két körülményre azonban rá kívánok mutatni, inkább csak a jövő számára, azért, hogy a Naplóban helyet foglaljon. Az egyik az, hogy éppen az ujságírótársadalommal szemben nemcsak egy igazságtalan rendelkezés van a törvényjavaslatban, amely megfelel a más foglalkozási ágaknál alkalmazott rendelkezésnek, hanem itt egy különös játék is folyik, amelynek célja, hogy a törvényjavaslat rendelkezésein messze túlmenően vétessék el azoknak az embereiknek a kenyere, akik esetleg egész életüket ezen a pályán töltötték el. Amint méltóztatnak tudni, az 1938 : XV. te, elrendelte az ujságírókamara felállítását. Az 1938 : XV v te. megállapította azt is, hogy ebbe a kamarába az itt diszkriminált egyének 20 százalék erejéig vétessenek fel és a 20 százaitokon felül is helyet foglaljanak azok, akik mint tűzharcosok, vagy egy bizonyos időpontig megkeresztelkedett egyének nem esnek az 1938 : XV. te. rendelkezései alá. Más foglalkozási ágakban a kamarákat megalakították. Más kamarákban a kamara már meglévő tagjait a törvény rendelkezései nem érintették. Az ujságí róka marat még ma sem alakították meg, kifejezetten azzal a célzattal, hogy ennek következtében ne kelljen az 1938 : XV. tc.-nek, tehát egy élő törvénvnék a rendelkezéseit végrehajtani, A legváltozatosabb trükkökkel és amerikázással. vagy ha ligy tetszik, szálbötázzsal búzzák ki az időt, hogy ez a kamara meg^ ne alakuljon és várnak, amíg maid a törvényhozás hozza az új törvényt, amelynek szigorúbb rendelkezéseit akarják életbeléptetni. T. Ház! Én azt hiszem, hogy egy ilyen eljárás méltatlan a magyar törvényhozáshoz és a magvar kormányzathoz. (Bródy Ernő: Ügy van!) Ha egyszer az 1938:XV. te. megállapította, hoar a kamarát milyen keretekben, milyen feltételek mellett kell megalakítani, akkor a kormánynak — bocsánatot kérek, hogy átveszem azokat a kifejezéseket, amplyeket ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál a másik oldalról hangoztattak — kutyakötelessége azt a törvényt végrehajtani (Bródy Ernő: Ügy van!) és kötelessége igenis a törvény intencióinak eleget tenni akkor is, ha az a korlátozások tekintetében nem megy olyan meszsze, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. Teljesen méltatlan és a törvényhozáshoz és a kormányzathoz nem illő játék, ami ezen a tereli folyik. (Bródy Ernő: Ügy van!) Ez az egyik, amit el akartam mondani. A másik ennek a rendelkezésnek a teljes végrehajthatatlansága. Azt hiszem, olyanok^ csinálták ezt a szakaszt, akik életükben meg szerkesztőségben helyet nem foglaltak, (Egy hang a baloldalon: Valószínű!) akiknek fogalmuk