Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

474 Az országgyűlés képviselőházinak 385. kamara zsidó tagjainak száma a fent említett 6 százalék alá még nem is csökkent.« Nem elég a 3 százalék. Méltóztassék ezen a területen tel­jesen szabaddá tenni az utat. Sérelmes a he­lyettes ügyvédekre, valamint ügyvédjelöltekre vonatkozó rész is. Ezek szegények elindultak ezen a pályán, nincsenek is sokan, mert a nu­merus clausus intézménye gondoskodott róla, hogy ne legyenek sokan. Milyen emberi ke­gyetlenség, milyen erőpazarlás és a magyar kultúrának is milyen veszteség ezeket az em­bereket egyszerűen megsemmisíteni már előre azzal, hogy e pályákon nincs számukra hely, vagy csak igen korlátolt mértékben. Legalább is az volna méltányos, az volna a legprimití­vebb igazság, hogy akik már ügyvédjelöltek, ügyvédhelyettesek, akik ráléptek erre a pá­lyára, hadd mehessenek tovább, hadd legyen itt szabad útjuk. Kifogásolom azt is, hogy a kamarák tiszti­karát és választmányát is bizonyos százalék­rendszer szerint kell összeállítani. Ez az ön­kormányzat elyébe ütközik. Méltóztassék rá­bízni azokra a kamarákra, hogy milyen száza­lékarányban, milyen tisztikart, milyen választ­mányt választanak. Végre is ne legyünk pá­pábbak a pápánál. Ami nekik jó, legyen ne­künk is jó, akkor őket sérelem nem éri, akár­hogyan állították össze azt a tisztikart. Van itt még egy utolsó bekezdés, amelyre előre provideálni nem lehetett és ennélfogva nem is lehetett módosító indítványt tenni, hogy a kormányt felhatalmazzák, hogy a művészeti kamarák felállításáról is gondoskodjék. Ez csak további összeszorítása a magyar életnek, a gazdasági és kulturális életnek is. Arról gondoskodjék az igen tisztelt kor­mány, hogy minél több művészünk legyen, (Bródy Ernő: Nem lehet államilag előállítani!) akik azután ennek az országnak hírnevet, di­csőséget szerezzenek, ne pedig művészeti ka­marák felállításával terheljék meg az érdekel­. tekét és az állam költségvetését, mert így egy szép napon azt kezdjük látni, hogy nincsenek művészeink, mert a művészek hazája széles e világ, eltűnnek a magyar földről és másutt boldogulnak (Gr. Festetics Domonkos: Lesz magyar művész!) aminthogy, sajnos, a viszo­nyok eddig is kevéssé tették lehetővé, hogy művészeink itthon maradjanak. Ha kinézünk a nagy világba, mindenütt azt látjuk, hogy a magyar művészek milyen elsőrangú helyet foglalnak el a világ művészetében és hogy mi­lyen dicsőséget szereznek az országnak. .Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék megfontolni és elfogadni az én indítványomat. Elnök: vitéz Szalay László képviselő úr szót kért. vitéz Szalay László: T. Ház! A házszabá­lyok 151. §-a alapján kérem, méltóztassék a vi­tát bezárni. (Meizler Károly: Nekünk nem sza­bad hozzászólnunk 1 ?) Elnök: Minthogy vitéz Szalay László kép­viselő úr a vita bezárását indítványozta, a ház­szabályok 151. §-a alapján felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a vita bezárására vonatkozó in­dítványt elfogadni? (Igen!) A Ház az indít­ványt elfogadja. (Meizler Károly: Ezt tudomá­sul vesszük!) A vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: T. Ház! Felszólalásomban a vita néhány mo­mentumára kívánok kitérni. Shvoy Kálmán t. képviselőtársam törölni kívánja a szakasznak ülése 19 ÊÙ március 22-én, szerdán. azt a részét, amely kimondja, hogy a 2. § első bekezdésében meghatározott kedvezményezett személyek, tekintet nélkül arra, hogy 6 száza­lékra lecsökkent-e a zsidók száma, a kamara tagjai közé 3 százalék erejéig felvehetők. Azt hiszem, a t. képviselőtársam először is téved ennek az indítványnak előterjesztésénél, azért, mert ennek a rendelkezésnek a törlésével nem éri el azt a célt, hogy nagyobb számban vétes­senek fel zsidók. De másrészt rá kell mutatnom arra is, hogy nincs gyakorlati jelentősége a t. képviselőtársam indítványának, mert hiszen azok a hadiérdemesek, akikről ő szólott, már régen benne vannak ezekben a kamarákban, ennek folytán azok felvételénél ilyen kivételes intézkedést tenni gyakorlatilag is szükségtelen. Nem fogadom el tehát képviselőtársamnak ezt az indítványát. (Rassay Károly: Mi van az uj­ságírókamarával?) Vázsonyi János t. képviselőtársam azt mondta, hogy rövidesen több orvosra, több mér­nökre lesz szükség és ennek folytán kár ilyen korlátozásokat tenni a kamarákba való felvétel tekintetében. Azt hiszem, nem akarta ezzel at. képviselőtársam azt mondani, hogy ha szükség lesz több orvosra és több mérnökre, a keresz­tény magyar társadalom nem tudná őket ma­gából kitermelni. Ha szükség lesz több orvosra és mérnökre, ha lehetőség lesz többnek az el­helyezésére, a keresztény magyar társadalom bőségesen ki fogja termelni magából, hiszen nagyon sok tehetséges ifjú azért nem mehet ezekre a pályákra, mert nincs elhelyezkedési le­hetőség. (Bródy Ernő: Mindenkinek szabad mennie!) Rupert Reaső t. képviselőtársam a szabad sajtóról beszélt és azt hangoztatta, hogy az itt Magyarországon nincs meg. Én már más alka­lommal is megkértem a képviselőtársamat és rámutattam arra, hogy az ilyen kijelentésekkel nem használ az országnak és hogy kár ilyen ki­jelentéseket tenni akkor, amikor az ilyen ki­jelentések nem fedik a való helyzetet. Nálunk szabad sajtó van és ha kifogás van a sajtó ellen, az csak az, hogy a sajtó sokszor nem ír igazat. (Bródy Ernő: Minden oldalon.) Az igazat min­dig és mindenkinek meg szabad írnia Magyar­országon, (Bródy Ernő: Mert ha nem, akkor becsukják!) senkit sem érhet azért semmiféle hátrány, mert az igazságot megírta. De sajnos, mindezideig nem sikerült valóra váltani azt az alapvető és elemi szabályt, amelyre pedig olyan nagyon sokszor hivatkoznak éppen a baloldali t. képviselőtársaim és amelyet Deák Ferenc állított fel, hogy az igazságot tessék megírni. (Bródy Ernő: Ott van a törvény!) Még Apponyi igen t. képviselőtársamnak kell válaszolnom, aki azt mondta, hogy igaz­ságtalan dolog, hogy a sajtónál, ahol eddig nem volt kamara, már most érvényesül a 6 százalékos zártszám. Ha valahol, akkor ezek­nél a kamaráknál, a sajtókamaránál, a film­művészeti és színészeti kamaránál feltétlenül szükséges, hogy minél előbb érvényesüljön a zártszám és érvényesüljenek a törvény rendel­kezései, mert hiszen a sajtó, a film és a szín­művészet azok a kultúrtényezők, amelyek a legnagyobb hatással vannak a tömegek lelkü­letére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a leg­sürgősebb tehát, hogy ezekben a tiszta magyar szellemet biztosítsuk. Kérem elutasítani az előterjesztett indítvá­nyokat és a javaslatot eredeti szövegében fo­gadni el azokkal a módosításokkal, amelyeket

Next

/
Thumbnails
Contents