Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
474 Az országgyűlés képviselőházinak 385. kamara zsidó tagjainak száma a fent említett 6 százalék alá még nem is csökkent.« Nem elég a 3 százalék. Méltóztassék ezen a területen teljesen szabaddá tenni az utat. Sérelmes a helyettes ügyvédekre, valamint ügyvédjelöltekre vonatkozó rész is. Ezek szegények elindultak ezen a pályán, nincsenek is sokan, mert a numerus clausus intézménye gondoskodott róla, hogy ne legyenek sokan. Milyen emberi kegyetlenség, milyen erőpazarlás és a magyar kultúrának is milyen veszteség ezeket az embereket egyszerűen megsemmisíteni már előre azzal, hogy e pályákon nincs számukra hely, vagy csak igen korlátolt mértékben. Legalább is az volna méltányos, az volna a legprimitívebb igazság, hogy akik már ügyvédjelöltek, ügyvédhelyettesek, akik ráléptek erre a pályára, hadd mehessenek tovább, hadd legyen itt szabad útjuk. Kifogásolom azt is, hogy a kamarák tisztikarát és választmányát is bizonyos százalékrendszer szerint kell összeállítani. Ez az önkormányzat elyébe ütközik. Méltóztassék rábízni azokra a kamarákra, hogy milyen százalékarányban, milyen tisztikart, milyen választmányt választanak. Végre is ne legyünk pápábbak a pápánál. Ami nekik jó, legyen nekünk is jó, akkor őket sérelem nem éri, akárhogyan állították össze azt a tisztikart. Van itt még egy utolsó bekezdés, amelyre előre provideálni nem lehetett és ennélfogva nem is lehetett módosító indítványt tenni, hogy a kormányt felhatalmazzák, hogy a művészeti kamarák felállításáról is gondoskodjék. Ez csak további összeszorítása a magyar életnek, a gazdasági és kulturális életnek is. Arról gondoskodjék az igen tisztelt kormány, hogy minél több művészünk legyen, (Bródy Ernő: Nem lehet államilag előállítani!) akik azután ennek az országnak hírnevet, dicsőséget szerezzenek, ne pedig művészeti kamarák felállításával terheljék meg az érdekel. tekét és az állam költségvetését, mert így egy szép napon azt kezdjük látni, hogy nincsenek művészeink, mert a művészek hazája széles e világ, eltűnnek a magyar földről és másutt boldogulnak (Gr. Festetics Domonkos: Lesz magyar művész!) aminthogy, sajnos, a viszonyok eddig is kevéssé tették lehetővé, hogy művészeink itthon maradjanak. Ha kinézünk a nagy világba, mindenütt azt látjuk, hogy a magyar művészek milyen elsőrangú helyet foglalnak el a világ művészetében és hogy milyen dicsőséget szereznek az országnak. .Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék megfontolni és elfogadni az én indítványomat. Elnök: vitéz Szalay László képviselő úr szót kért. vitéz Szalay László: T. Ház! A házszabályok 151. §-a alapján kérem, méltóztassék a vitát bezárni. (Meizler Károly: Nekünk nem szabad hozzászólnunk 1 ?) Elnök: Minthogy vitéz Szalay László képviselő úr a vita bezárását indítványozta, a házszabályok 151. §-a alapján felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a vita bezárására vonatkozó indítványt elfogadni? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja. (Meizler Károly: Ezt tudomásul vesszük!) A vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: T. Ház! Felszólalásomban a vita néhány momentumára kívánok kitérni. Shvoy Kálmán t. képviselőtársam törölni kívánja a szakasznak ülése 19 ÊÙ március 22-én, szerdán. azt a részét, amely kimondja, hogy a 2. § első bekezdésében meghatározott kedvezményezett személyek, tekintet nélkül arra, hogy 6 százalékra lecsökkent-e a zsidók száma, a kamara tagjai közé 3 százalék erejéig felvehetők. Azt hiszem, a t. képviselőtársam először is téved ennek az indítványnak előterjesztésénél, azért, mert ennek a rendelkezésnek a törlésével nem éri el azt a célt, hogy nagyobb számban vétessenek fel zsidók. De másrészt rá kell mutatnom arra is, hogy nincs gyakorlati jelentősége a t. képviselőtársam indítványának, mert hiszen azok a hadiérdemesek, akikről ő szólott, már régen benne vannak ezekben a kamarákban, ennek folytán azok felvételénél ilyen kivételes intézkedést tenni gyakorlatilag is szükségtelen. Nem fogadom el tehát képviselőtársamnak ezt az indítványát. (Rassay Károly: Mi van az ujságírókamarával?) Vázsonyi János t. képviselőtársam azt mondta, hogy rövidesen több orvosra, több mérnökre lesz szükség és ennek folytán kár ilyen korlátozásokat tenni a kamarákba való felvétel tekintetében. Azt hiszem, nem akarta ezzel at. képviselőtársam azt mondani, hogy ha szükség lesz több orvosra és több mérnökre, a keresztény magyar társadalom nem tudná őket magából kitermelni. Ha szükség lesz több orvosra és mérnökre, ha lehetőség lesz többnek az elhelyezésére, a keresztény magyar társadalom bőségesen ki fogja termelni magából, hiszen nagyon sok tehetséges ifjú azért nem mehet ezekre a pályákra, mert nincs elhelyezkedési lehetőség. (Bródy Ernő: Mindenkinek szabad mennie!) Rupert Reaső t. képviselőtársam a szabad sajtóról beszélt és azt hangoztatta, hogy az itt Magyarországon nincs meg. Én már más alkalommal is megkértem a képviselőtársamat és rámutattam arra, hogy az ilyen kijelentésekkel nem használ az országnak és hogy kár ilyen kijelentéseket tenni akkor, amikor az ilyen kijelentések nem fedik a való helyzetet. Nálunk szabad sajtó van és ha kifogás van a sajtó ellen, az csak az, hogy a sajtó sokszor nem ír igazat. (Bródy Ernő: Minden oldalon.) Az igazat mindig és mindenkinek meg szabad írnia Magyarországon, (Bródy Ernő: Mert ha nem, akkor becsukják!) senkit sem érhet azért semmiféle hátrány, mert az igazságot megírta. De sajnos, mindezideig nem sikerült valóra váltani azt az alapvető és elemi szabályt, amelyre pedig olyan nagyon sokszor hivatkoznak éppen a baloldali t. képviselőtársaim és amelyet Deák Ferenc állított fel, hogy az igazságot tessék megírni. (Bródy Ernő: Ott van a törvény!) Még Apponyi igen t. képviselőtársamnak kell válaszolnom, aki azt mondta, hogy igazságtalan dolog, hogy a sajtónál, ahol eddig nem volt kamara, már most érvényesül a 6 százalékos zártszám. Ha valahol, akkor ezeknél a kamaráknál, a sajtókamaránál, a filmművészeti és színészeti kamaránál feltétlenül szükséges, hogy minél előbb érvényesüljön a zártszám és érvényesüljenek a törvény rendelkezései, mert hiszen a sajtó, a film és a színművészet azok a kultúrtényezők, amelyek a legnagyobb hatással vannak a tömegek lelkületére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a legsürgősebb tehát, hogy ezekben a tiszta magyar szellemet biztosítsuk. Kérem elutasítani az előterjesztett indítványokat és a javaslatot eredeti szövegében fogadni el azokkal a módosításokkal, amelyeket
