Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 835. , Rupert Rezső: T. Ház! A szakaszhoz nekem is az az első indítványom, hogy töröltessék. (Farkas István: Az egész javaslat töröltessék!) Ha ez az indítványom nem fogadtatnék el, javaslom, hogy az első bekezdés harmadik mondata, amely a kivételezettek ellen irányul, továbbá a második bekezdés, amely a kivételezetteket 3%-ra szorítja és a harmadik bekezdés, amely az 'ügyvédhelyettesek ellen irányul — most már az ügyvédjelöltek ellen is — és végül a negyedik bekezdés, amely az ügyvédkamarai választmányra és tisztikarra nézve a numerus clausust vezeti be, töröltessék. A legáldásosabb, a legbölcsebb elintézés volna ennek az egész szakasznak a törlése. Nincs rá semmi szükség még a verseny szempontjából sem, mert hiszen ami például az ügyvédeket, mérnököket, orvosokat illeti, de másutt is mindenütt, ahol intellektuel pályán inozog valaki, eléggé szabályozva van most már a bevezetett numerus clausus által az utánpótlás problémája. A numerus clausus következtében a főiskolákon az utánpótlás kérdése úgyis el van intézve, ennélfogva automatikusan, magától következik, hogy 94%-ig a kereszténység érvényesül. Egészen felesleges vexatura tehát, ha ezt a szakaszt beiktatjuk. Különösen sérelmes pedig ez a sajtókamara, a színművészeti és filmművészeti kamara tagjainak szempontjából, akik voltaképen még nincsenek, míg az ügyvédi, orvosi, mérnöki kamaránál már vannak tagok és szerzett jogok. Őket hála Istennek, nem bántja ez a javaslat, de nem egyenlő elbánás az, hogy a sajtókamarába, a színművészeti és filmművészeti kamarába nem tudnak bejutni azok sem, akik már ezen a pályán vannak, akik ezen a pályán kívül már megélni sem tudnak. Egészen méltánytalan, hogy ezeket kezdettől fogva 6%-ra szorítjuk le a létszámban. Ezt azért sem tudom megérteni, mert nem tudom az összefüggést megállapítani a 9. §., a 10. §., de különösen a 17. §. között, amely megengedi, hogy hírlapírók, színművészek és filmművészek 12, illetőleg 15%-ig alkalmaztassanak. Már most hogyan lehetséges, hogy ezt a 12 vagy 15%-ot elérjük, ha itt viszont a kamarának csak 6%-ban lehetnek zsidók tagjai, nem kamarai tagok pedig nem lesznek alkalmazhatók? Legalább ezt az ellentmondást kellene kiegyenlíteni. Be egyébként ezek a rendelkezések, amelyek a kamarák zsidó vallású tagjaira vonatkoznak, ártani fognak a kamarák minden tagjának. Ott, aihol már hasonló intézkedéseket megvalósítottak, mint például Németországban, azt látjuk, hogy a keresztény ügyvédi kar is panaszkodik, hogy jelentékeny mértékben visszament klientélájuk nívója, mert gazdasági romlás következett be az ilyen intézkedések következtében. Igen természetes, hogy a nem elég erős közgazdasági élet talaján mindezek a foglalkozások elseny vednek, visszafejlődik a kereseti lehetőség, tehát nem használunk a keresztény elemnek, a keresztény tagoknak sem azzal, ha most itt megalkotjuk ezeket a rendelkezéseket. Az életre, a valóságra kellene nézni, a valóság pedig az lesz, hogy ezek a pályák mind elsorvadnak, amint ezt már sajnos, hetek és hónapok óta látjuk. Ott, ahol nagyobb tömegekről van szó, például az ügyvédi karban, az orvosoknál, úgy sem jelent úgyszólván semmit sem mindaz, amit az urak terveznek, mert ott a szerzett jogokban élők nagyszama ezt nem engedi érvényesülni. De ismétlem, gazdasági roonlás következik ülése Í9B9 március %2-ên,, ezerdán. 473 be és ez anyagilag visszahatással lesz ezekre a pályákra is. Ha csak a színházakat, a mozgóképszínházakat nézem, hogyan méltóztatik képzelni, hogy ezek virágozzanak és ott akár csak a keresztény tagok is megfelelő keresethez, anyagi előhala/dláshoz jussanak, ha a gazdasági élet a lábuk alatt összeomlik? Látjuk, hogy ma a színházak és a filmszínházak körében is erős a visszaesés. Nem jobb lenne az, ha megmaradna érintetlenül, erősen a mi gazdasági életünk, annak lüktetése, és akkor a keresztények mellett a zsidó művészek is hadd érvényesülnének. Itt úgyis elég numerus clausust biztosít különösen a sajtó, a színművészet és a (filmművészet területén az, bogy nincsen olyan rengeteg tehetséges emberünk, akiket ne tudnánk elhelyezni. Akárkinek bár mi a vallása, ha az istenáldotta magyar tehetség, érvényesüljön, hiszen ha nem érvényesül, akkor minden visszafejlődik, visszafejlődik a sajtó, a színészet és akkor à végén kárvallottként állhatunk mindnyájan: megcsináltuk ezeket aa intézkedéseket és látDuk, hogy még csak azoknak sem tudtunk használni, akiknek akartunk. Nem szabad leibecsülni, 'könnyelműen venni a sajtószabadság ügyét. Méltóztatnak most látni az Angliában folyó nagy ünnepségeket. Méltóztatik olvasni a lapokban a francia köztársasági elnök és az angol király pohárköszöntő jét: milyen elsőrngú hely jutotta sajtószabadság tiszteletének! Ha elvesztettük a szabad sajtót, akkor elvesztettünk mindent. Ma így mennek a idlolgok, ahogyan mennek, bekövetkezhetik a fordulat és akkor éppen azok ellen fordulhatnak vissza, ezek az intézkedéseik, akik most birtokban lévén azt hiszik, hogy mindezeknek kihatásai csak másokra fognak háramlani. A szabad sajtó nemzetközi szempontból is renidkívül folntos, fontos azért, mert ha egy ország alkotmánya szabad sajtót ismer intézményei között, akkor kívülről jövő káros befolyások sokkal kevésbbé érvényesülhetnek, mert az a külföldi hatalom nem követelheti azt, hogy bizonyos irányba hangolják, irányítsák a sajtót, mert azzal szemben könnyű sokszor a mi életünk védelmében visszafelelni azzal: Nem tehetünk róla, Magyarországon szabad sajtó van. És ez talán nagy biztosítéka még nemzetközi viszonylatban is függetlenségünknek és szabadságunknak. Különösen nehezményezem azonban egyebek között azt, hogy a 2. § alá esők itt sem részesülnek kedvezményben csak legfeljebb 3 százalék erejéig. Nem értem azt az ellenmondást e között a 3 százalék között és a között, hogy az (1) bekezdés megint felemlíti, hogy a kamarai tagfelvételeknél a zsidó tűzharcosok a többi zsidóval szemben előnyben részesülnek. Minthogy, hála Istennek, — dicsőséges visszaemlékezés — annyi tűzharcos van, hogy ezek közül igazán kitelik ez a százalék, lassankint odajutunk, hogy a többi nem tűzharcos hírlapíró, színművész,, filmművész nem ifi tud elhelyezkedni, pedig ami ezeket a pályákat illeti, a fiatalságnak volna különösen nagyszerű előretörő területe, mert hiszen nagy nemzeti érdeket is jelent, hogy fiatal színészek, színművészek és mozgékony fiatal hírlapírók dolgozhassanak. Nehezményezem azt is, hogy a 2. § (1) bekezdése alá eső személyeket »az időközÖnkint felvehető tagok számának 3 százaléka erejéig kamarai tagul fel lehet venni akkor is, ha a 70*