Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

il2 Az országgyűlés képviselőházának $85. aki egy vállalathoz bekerül, nem foglalhat el i vezető állást és képességeinek megfelelően nem érvényesülhet. A «ajtó terén szigorúbb a meg­határozás, mert a zsidó újságíró lehet talán ri­porter, de viszont akármilyen tehetséges, akár­milyen nagyszerűen érti a mesterségét, felelős szerkesztő már nem lehet, sőt talán politikai rovatvezető sem, mert hiszen az már a lap szel­lemi irányítását szabja meg. A múlt évben, az első zsidótörvény általá­nos vitájában elmondottam, hogy Magyaror­szágon a Magyar Újságíró Egyesület volt az egyetlen szakszervezet,— mert a kommün alatt szakszervezetnek minősítettek minden érdek­képviseletet — amely nyíltan állást foglalt a bolsevizmus ellen, hogy a magyar sajtó volt az, amely a legtöbb munkát fejtette ki a ma­gyar revízió érdekében külföldön, hogy a Ma­gyar Újságíró Egyesület és a magyar sajtó hivatalos érdekképviseleti szervei voltak azok, amelyek állandó érintkezést tartván fenn kül­földi kollégáikkal, a világsajtó figyelmét újra meg újra felhívták a magyar problémára. Látjuk, hogy éppen a Ruszinföldaiek a napok­ban történt visszafoglalása alkalmából az egész világsajtó, a nyugati hatalmak sajtói is, az angol, a francia sajtó is, rokonszenves han­gon írt erről és természetesnek, igazságosnak és méltányosnak találták ezt. Ebben nem kis része van a magyar sajtónak, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) a magyar sajtó eddigi érdek­kéfoviseletének és vezetőinek, akik állandóan fenntartván az érintkezést a külföldi kollégák­kal, állandóan felhívták a figyelmet a magyar igazságra. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ha ebből a javaslatból törvény lesz, akkor máról-holnapra nem lehet felelős szerkesztő például az az ember, akit a Kormányzó TTr őfő­méltósága kormányfőtanácsosi címmel tünte­tett ki s aki a nemzetközi újságíró egyesület alelnöke és mint ilyen, rengeteget dolgozik a magyar ügyért. Nem méltányolják az államfő által nyújtott kitüntetést, pedig bizonyára nem azért tüntette őt ki az államfő a kormányfőta­nácsosi méltósággal, mert a magyar nemzet elleni működést fejtett ki, vagy mert véghez­vitte mindazt a destruálást, amelyet ennek a javaslatnak indokolása a sajtó szemére hány. Javaslom, hogy ezt az egész szakaszt, mint méltánytalant és mint olyant, ami igenis fon­tos érdekeinknek árthat, töröljük; fontos kül­politikai érdekeinknek árthat azért, mert pél­dául éppen az egészen újdonsült függetlenség­gel, legalább is papiroson függetlenséggel ren­delkező államnak, Szlovákiának miniszterel­nöke nyilatkozatot tett legutóbb, amely szerint Szlovákiában a magyarság ugyanolyan jogok­kal fog rendelkezni, mint amilyen jogokkal rendelkeznek itt Magyarországon a különböző kisebbségek vagy népcsoportok, vagy akármi­dnek nevezzük őket. Nagyon vigyáznnnk kell arra, hogy — bár a javaslatban nem szlová­kokról, hanem zsidókról van szó — ne lépjünk rá arra az útra, hogy kizárunk és kategorizá­lunk és azt mondjuk, hogy az állampolgárok­nak bizonyos kategóriája nem vehet részt eb­ben és ebben. Mi így magunk ellen szolgálta­tunk fegyvert külföldön olyanok számára. akiknek célja mindig az volt, hogy a magyar­ságot háttérbe szorítsák és akiknek minden szép frázis ellenére, ma is ez a céljuk. Ha szabad még egy kérdésre kitérnem, ak­ülése 19 $d március É2->én, szerdán. kor megemlítem, hogy a színművészeti és film­művészeti kamarára vonatkozó szakaszt ugyan­azzal az indokolással nem fogadom el, mint a sajtóikamarára vonatkozó szakaszt. A magyar színészetnek vannak elismert értékei, európai, sőt világhírű kiválóságai, akik dicsőséget sze­reztek a magyar névnek külföldön, akik a ma­gyar kultúra cmiagasrendűségéről tettek tanú­ságot, akikről külföldön, külföldi szerepléseik alkalmából soha senkii nem írta meg, hogy zsidók-e vagy nem zsidók; 'magyar művészek voltak, magyar névnek szereztek dicsőséget és most egyszerre mi magunk, akik szeretünk hi­vatkozni és komolyan hivatkozunk a külföld előtt arra, hogy milyen kultúrát tudunk ter­melni, mondjuk: meg a külföldnek, hogy ez té­vedés volt, ezek, akik eddig mint magyar mű­vészek szerepeltek, akik a magyar kultúra ma­gasabbrendűségéről tettek tanúbizonyságot, nem magyarok, hanem zsidók, ezek nekünk nem kellenek, tehát mindaz a dicsérő jelző, amelyet a magyarokról .mondottak, nem ne­künk magyaroknak szól, hanem szól a zsi­dóknak, Nem tudom megérteni ezt, mint ma­gyar kultúrpolitikát és nem tudom megérteni, mint olyat, ami a magyar szellemiségnek és a magyar kulturális nívónak a külföldön helyes megvilágításba való beállítását szolgálná. En ezt a szakaszt is, mint a javaslatnak valamennyi többi szakaszát, igazságtalannak és helytelennek tartom, ezt azonban még a többinél is fokozottabban. (Bródy Ernő: Igaz­ságtalan ! Embertelen ! ) _ A sajtóra vonatkozólag hivatkozunk a zug­sajtó kiirtására. Hát a zugsajtó mégis grasz­szál tovább, a becsületes, tisztességes újság­írói ^ múlttal rendelkező emberek szájából pe­dig kiütötték a kenyeret. Ez a valóság. Ha tovább megyünk a sajtó terén, akikor legyen szabad még megjegyeznem azt is, hogy ugyanakkor, amikor magyar lapokra és ma­gyar lapvállalatokra ilyen előírásokat tesznek, amikor itt a lapokat teljesen indokolatlanul betiltják és megszüntetik és ezáltal emberek kenyerét és életlehetőségét veszik el, beeresz­tenek Magyarországra olyan külföldi sajtó­termékeket, amelyekben olyan közlemények je­lennek meg, (hogy ha magyar lapokban jelen­nének meg, a cikk szerzőit és a lap felelős szerkesztőjét igen helyesen, már régen súlyos börtönbüntetésre ítélték volna. Tegnap került a kezembe egy állítólag baráti államiban meg­jelenő lap, amely nagy betűkkel hirdeti, hogy Glattfelder csanádi püspök úr ő excellenciája zsidó. Ez az újság mérgeshangú cikket közöl a magyar püspöki karról, hogy a magyar püspöki kar felvonult a zsidó-törvényjavaslat ellen és így tovább Hát én kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ha olyan na­gyon szigorú a honi sajtóval szemben és ha itt ilyen címeken megrend szabály ózzák a saj­tót, (Bródy Ernő: Szegény újságírókat!) akt­kor az ilyen nyíltan lázító (Rassay Károly: Mi van a kamara megalakításával?) és a nem­zet egységét valóban megbolygató cikkeket közlő külföldi lapokat méltóztassék kitiltani az ország területéről. Ezt t. miniszter úr, senki sem fogja a sajtószabadság védelmében helyteleníteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Csikvándi Ernő jegyző: Rupert Rezső. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. ,

Next

/
Thumbnails
Contents