Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

il2 Az országgyűlés képviselőházának $85. aki egy vállalathoz bekerül, nem foglalhat el i vezető állást és képességeinek megfelelően nem érvényesülhet. A «ajtó terén szigorúbb a meghatározás, mert a zsidó újságíró lehet talán riporter, de viszont akármilyen tehetséges, akármilyen nagyszerűen érti a mesterségét, felelős szerkesztő már nem lehet, sőt talán politikai rovatvezető sem, mert hiszen az már a lap szellemi irányítását szabja meg. A múlt évben, az első zsidótörvény általános vitájában elmondottam, hogy Magyarországon a Magyar Újságíró Egyesület volt az egyetlen szakszervezet,— mert a kommün alatt szakszervezetnek minősítettek minden érdekképviseletet — amely nyíltan állást foglalt a bolsevizmus ellen, hogy a magyar sajtó volt az, amely a legtöbb munkát fejtette ki a magyar revízió érdekében külföldön, hogy a Magyar Újságíró Egyesület és a magyar sajtó hivatalos érdekképviseleti szervei voltak azok, amelyek állandó érintkezést tartván fenn külföldi kollégáikkal, a világsajtó figyelmét újra meg újra felhívták a magyar problémára. Látjuk, hogy éppen a Ruszinföldaiek a napokban történt visszafoglalása alkalmából az egész világsajtó, a nyugati hatalmak sajtói is, az angol, a francia sajtó is, rokonszenves hangon írt erről és természetesnek, igazságosnak és méltányosnak találták ezt. Ebben nem kis része van a magyar sajtónak, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) a magyar sajtó eddigi érdekkéfoviseletének és vezetőinek, akik állandóan fenntartván az érintkezést a külföldi kollégákkal, állandóan felhívták a figyelmet a magyar igazságra. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ha ebből a javaslatból törvény lesz, akkor máról-holnapra nem lehet felelős szerkesztő például az az ember, akit a Kormányzó TTr őfőméltósága kormányfőtanácsosi címmel tüntetett ki s aki a nemzetközi újságíró egyesület alelnöke és mint ilyen, rengeteget dolgozik a magyar ügyért. Nem méltányolják az államfő által nyújtott kitüntetést, pedig bizonyára nem azért tüntette őt ki az államfő a kormányfőtanácsosi méltósággal, mert a magyar nemzet elleni működést fejtett ki, vagy mert véghezvitte mindazt a destruálást, amelyet ennek a javaslatnak indokolása a sajtó szemére hány. Javaslom, hogy ezt az egész szakaszt, mint méltánytalant és mint olyant, ami igenis fontos érdekeinknek árthat, töröljük; fontos külpolitikai érdekeinknek árthat azért, mert például éppen az egészen újdonsült függetlenséggel, legalább is papiroson függetlenséggel rendelkező államnak, Szlovákiának miniszterelnöke nyilatkozatot tett legutóbb, amely szerint Szlovákiában a magyarság ugyanolyan jogokkal fog rendelkezni, mint amilyen jogokkal rendelkeznek itt Magyarországon a különböző kisebbségek vagy népcsoportok, vagy akármidnek nevezzük őket. Nagyon vigyáznnnk kell arra, hogy — bár a javaslatban nem szlovákokról, hanem zsidókról van szó — ne lépjünk rá arra az útra, hogy kizárunk és kategorizálunk és azt mondjuk, hogy az állampolgároknak bizonyos kategóriája nem vehet részt ebben és ebben. Mi így magunk ellen szolgáltatunk fegyvert külföldön olyanok számára. akiknek célja mindig az volt, hogy a magyarságot háttérbe szorítsák és akiknek minden szép frázis ellenére, ma is ez a céljuk. Ha szabad még egy kérdésre kitérnem, akülése 19 $d március É2->én, szerdán. kor megemlítem, hogy a színművészeti és filmművészeti kamarára vonatkozó szakaszt ugyanazzal az indokolással nem fogadom el, mint a sajtóikamarára vonatkozó szakaszt. A magyar színészetnek vannak elismert értékei, európai, sőt világhírű kiválóságai, akik dicsőséget szereztek a magyar névnek külföldön, akik a magyar kultúra cmiagasrendűségéről tettek tanúságot, akikről külföldön, külföldi szerepléseik alkalmából soha senkii nem írta meg, hogy zsidók-e vagy nem zsidók; 'magyar művészek voltak, magyar névnek szereztek dicsőséget és most egyszerre mi magunk, akik szeretünk hivatkozni és komolyan hivatkozunk a külföld előtt arra, hogy milyen kultúrát tudunk termelni, mondjuk: meg a külföldnek, hogy ez tévedés volt, ezek, akik eddig mint magyar művészek szerepeltek, akik a magyar kultúra magasabbrendűségéről tettek tanúbizonyságot, nem magyarok, hanem zsidók, ezek nekünk nem kellenek, tehát mindaz a dicsérő jelző, amelyet a magyarokról .mondottak, nem nekünk magyaroknak szól, hanem szól a zsidóknak, Nem tudom megérteni ezt, mint magyar kultúrpolitikát és nem tudom megérteni, mint olyat, ami a magyar szellemiségnek és a magyar kulturális nívónak a külföldön helyes megvilágításba való beállítását szolgálná. En ezt a szakaszt is, mint a javaslatnak valamennyi többi szakaszát, igazságtalannak és helytelennek tartom, ezt azonban még a többinél is fokozottabban. (Bródy Ernő: Igazságtalan ! Embertelen ! ) _ A sajtóra vonatkozólag hivatkozunk a zugsajtó kiirtására. Hát a zugsajtó mégis graszszál tovább, a becsületes, tisztességes újságírói ^ múlttal rendelkező emberek szájából pedig kiütötték a kenyeret. Ez a valóság. Ha tovább megyünk a sajtó terén, akikor legyen szabad még megjegyeznem azt is, hogy ugyanakkor, amikor magyar lapokra és magyar lapvállalatokra ilyen előírásokat tesznek, amikor itt a lapokat teljesen indokolatlanul betiltják és megszüntetik és ezáltal emberek kenyerét és életlehetőségét veszik el, beeresztenek Magyarországra olyan külföldi sajtótermékeket, amelyekben olyan közlemények jelennek meg, (hogy ha magyar lapokban jelennének meg, a cikk szerzőit és a lap felelős szerkesztőjét igen helyesen, már régen súlyos börtönbüntetésre ítélték volna. Tegnap került a kezembe egy állítólag baráti államiban megjelenő lap, amely nagy betűkkel hirdeti, hogy Glattfelder csanádi püspök úr ő excellenciája zsidó. Ez az újság mérgeshangú cikket közöl a magyar püspöki karról, hogy a magyar püspöki kar felvonult a zsidó-törvényjavaslat ellen és így tovább Hát én kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ha olyan nagyon szigorú a honi sajtóval szemben és ha itt ilyen címeken megrend szabály ózzák a sajtót, (Bródy Ernő: Szegény újságírókat!) aktkor az ilyen nyíltan lázító (Rassay Károly: Mi van a kamara megalakításával?) és a nemzet egységét valóban megbolygató cikkeket közlő külföldi lapokat méltóztassék kitiltani az ország területéről. Ezt t. miniszter úr, senki sem fogja a sajtószabadság védelmében helyteleníteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Csikvándi Ernő jegyző: Rupert Rezső. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. ,