Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

At országgyűlés képviselőházának 3B5. tessék be az a módosítás, hogy mindazon egyetemi polgároknak, ak'iik már e törvény életbeléptekor valamely hazai egyetem egyik karának rendes (hallgatói voltak, e szerzett joguk alapján kamarai tagságuk biztosítható legyen. Amiikor ők tudományos pályára lépteik, s az egyetemen dékáni kézfogással egyetemi polgárokká iktattattak he, abban a reményben kezdték meg tanulmányaikat, hogy majdan fáradságos és kitartó munkával megszerzett diplomájukkal .'biztosított és szerzett jog alapján magyar földön, magyar emberekként dolgozhatnak. Átestek már egyszer a tanulmányok szigorú rostáján s kiváló tanulmányi előmenetelük által, vagy pedig egyéb személyi, vagy családi érdemeik révén szolgáltak rá arra, hogy a zárt számon felül is méltók, lehettek az egyetemre való felvételre, Legyen szabad megjegyeznem, azt is, hogy a nbégy hazai egyetemen legfeljebb kétszázan vannak, akiket ilyenformán a törvény szigorú és méltánylást nem ismerő rideg szakaszai pályájukban törnek ketté. Azt hiszem, hogy nem kell többet szólanom, nem kell többet érvet felhoznom azok részére, akikben van megértés, akikben van még emberi szív; azokhoz pedig, akikben ez nincsen meg, amiről már többszörösen meggyőződtem, úgyis hiába beszélnék. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy e szakasszal kapcsolatban még egy abszolút anomáliára mutassak rá, ez pedig a sajtókamara kérdése. A sajtókamara kivételével valamennyi kamaránál a szerzett jog tiszteletben tartását látjuk bizonyos irányban a kamarai tagok szempontjából. A sajtókamaránál ezt nem látjuk azért, mert a sajtókamara mind e mai napig nem alakult meg. A sajtókamarának 1938. év végéig meg kellett volna alakulnia. Eltaktikázták, elhúzták 1939 márciusára, most folytatódik tovább a játék tudatosan csak azért, hogy ne az első, hanem a második zsidótörvényt lehessen itt is alkalmazni. Tisztán és kizárólag arról van szó, hogy ha a sajtókamara az első zsidótörvény alapján alakult volna meg, akkor több ember jutott volna egzisztenciához. Ezeknek a kenyeret már előre ki akarják ütni a szájukból akkor, amikor rengeteg lapbetiltással úgyis nagyon sok azoknak az újságíróknak a száma, akik már kenyértelenné váltak. Ezért ez ellen ennél a szakasznál kell felemelni szavunkat. Bár tudatában vagyok annak, hogy a jelenben teljesen hiábavaló az, amit mondok, tisztán és kizárólag a jövő szempontjából, a Naplóban való lerögzítés miatt vagyok kénytelen minden szakasznál a magam aggályait elmondani. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Drozdy Győző ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Gróf Apponyi György! Elnök: Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! Ennél a szakasznál voltam bátor egy módosító indítványt beterjeszteni a helyettes ügyvédekre vonatkozó rész törlésére nézve. Ezt bővebben indokolnom felesleges, mert ez igazságos és méltányos szempont, amelyet a bizottságban éppen ügyvéd képviselőtársaim ismételten megindokoltak és amelyre nézve csak azért terjesztem be ezt a módosító indítványt, mert olyan kategóriáról gondoskodnék ennek a szakasznak a törlése, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXH. ülése ÍÚ39 március 22^én, szerdán. 47Í amely különben teljesen a reménytelenség és a kenyértelenség állapotába jut és gondoskodnék úgy, hogy ezzel keresztény kollégáik érvényesülését és boldogulását egyáltalán nem akadályoznák. Méltóztassék megengedni, hogy most kizárólag e szakasznak a sajtóra vonatkozó rendelkezéseivel foglalkozzak. Már az első zsidótörvényjavaslat tárgyalása alkalmából annak altalános vitájában voltam bátor rámutatni arra, hogy amikor az ember úgy a múltkori, mint a mostani törvényjavaslatban a sajtóra vonatkozó rendkívül szigorú, a többi kategóriáknál jóval szigorúbb intézkedéseket olvassa, amint Vázsonyi képviselő társaim az imént igen helyesein rámutatott, azt hinné, hogy a magyar sajtó nem tudom milyen nemzetellenes sötét hatalom, amely itt csak azért vau, azért terpeszkedik és azért fejti ki pokoli működését, hagy a nemzet erejét elfűrészelje, hogy a magyart a magyar ellen felheccelje és hogy általában itt nagy nemzeti céljainkat, ahogy lehet, elgáncsolja. Ezzel szemben mi az igazság? A magyar sajtóra nézve ez a javaslat még a többi kategóriáknál is szigorúbb intézkedéseket alkalmaz. Nem respektálja a szerzett jogokat és úgylátszik, nem is fogja respektálni, mert hiszen — mint éppen előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott — elamerikázza és merem állítani, tudatosan elamerikázza az újságíró kamara megalakítását. Itt az az eset fog előállni, hogy várnak majd a kamara megaíakításával addig, míg ebből a javaslatból törvény lesz, hogy azután a többi kamaráktól eltérőleg itt az új törvényt alkalmazzák. így az újságírás, mint foglalkozási ág, általában véve kedvezőtlenebb helyzetbe fog kerülni, mint akármelyik más szabad pálya, ahol többé-kevésbbé mégis kénytelen ez a javaslat is respektálni bizonyos fokig a szerzett jogokat, hogy akik már a kamarában benn vannak, azok a kamarai tagok, — igaz, hogy nagy akadályok és korlátok közepette — de működésüket kifejthetik. Mivel érdemelte meg a magyar sajtó ezt az egészen különleges bánásmódot? Hiszen amióta ez a magát jobboldalinak nevező irányzat hiváükodiik ebben az országban, azóta ismételten látjuk azt, hogy a sajtót teszik mindenért felelőssé, a sajtót kiáltják ki magyartalannak, nemzetietlennek és így tovább. Ha valami baj van, mindig a sajtó a bűnbak. A legutóbbi napokban Németországban tartózkodtam és ott olvastam — nagyon érdekes ez — egy budapesti keltezésű és magyar hírforrásra hivatkozó hírt, hogy itt Magyarországon a baloldali sajtó pánikhangulatot terjeszt. Arról a napról volt keltezve ez a hír, amikor a magyar sajtó pártállásra való tekintet nélkül egyöntetűen a Euszinföld visszafoglalásáról cikkezett és erre vonatkozólag fejezte ki természetesen az egész magyar nemzet örömét. Ebben a tekintetben igazán nem volt különbség jobb- és baloldal, ilyen vagy amolyan párt közt. Látszik, hogy az egész dolog erre megy ki, hogy Magyarországon a sajtószabadságot lassankint megszűntessék gyakorlatilag, hogy Magyarországon független sajtó ne legyen, csak az a bizonyos irányított sajtó. Ezzel szemben itt a felelős szerkesztőkre és egyéb, a lap szellemi irányításában vezető szerepet játszó egyénekre vonatkozó meghatározásokkal szigorúbb, mint a többi foglalkozási ággal kapcsolatos meghatározások, mert egyéb szabad pályákon, például a mérnököknél niesen kimondva az, hogy az előírt százalékon belül az a zsidó mérnök, 70