Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
468 Az országgyűlés képviselőházának 385. hoz jussanak, kiket küldenek be oda a maguk képviseletére. De továbbmegyek. Logikátlan is ez a szakasz, mert ha az értelmiségi kormánybiztos a múlt év nyarán az első összeszámláláskor közzétette azt, hogy ia 10 alkalmazottnál nagyobb létszámú vállalatoknál 45 százalék volt a zsidó munkavállalók aránya, akkor, amikor ez a törvény a közvetlen megelőző 7. §-ban a gazdasági természetű főiskolai tanulmányokat 12 százalék erejéig akarja megnyitni a magyar zsidók számára, amikor az új törvényes rendelkezés a 17. § alapján a 15-nél nagyobb létszámú vállalatoknál 12 plusz 3 százalékot hagy meg, a 15 alkalmazottnál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál pedig vagy kettőt vagy hármat, ez mindenesetre olyan százalék, amely lényegesen több, természetszerűleg, 1943 január 1. után is több. mint az a 6 százalék, amelyet itt már most a legközelebbi választás alkalmával akarnak életbeléptetni. Én nem kérem, hogy ezt most méltóztassék korrigálni 12 vagy 15 vagy 18 százalékra, nem kérek semmit, csak leszögezem, hogy ez teljesen logikátlan, értelmetlen és e törvény egyéb intézkedéseivel is ellentétben van. T. Ház! A társadalombiztosító intézetek önkormányzati szerveiben, már azon a szűk területen, ahol ez az önkormányzat mozog, nem keresztény vagy zsidó politika, hanem szociális politika és magasabb értelemben társadalmi és nemzetvédő politika folyik. Büszke vagyok arra, hogy a választás alapján társaim bizalmából mint a demokratikus blokk listavezetője tizedik esztendeje dolgozhatom azon a poszton és ha most ki fognak tenni a 6% alapján, akkor azt (fogom mondani, hogy bekerültem a 75%-os bizalom alapján esi nemérdekei, hogy milyen törvényes rendelkezéssel, hogyan akarnak nem engemet, hanem azokat, akik engemet bizalmukkal megtiszteltek, megfosztani attól, hogy ott dolgozhassak. De viszont büszke vagyok arra, hogy nem tudnak egyéb okot, ürügyet, jogcímet s büszke vagyok arra, hogy az a tízesztendős gazdálkodás, amelyben tettekkel r tényező voltam és remélem, hogy ez év végéig még lehetek ' is, alkotásokkal gazdagította a magyar szociális biztosítást (Br. Vay Miklós: A /TÖrekvés-ben?) és mindent el fogok követni, hogy a MABI Péterffy Sándor-utca 1. számú palotája mellé még az idén a második számú palota alapköve is lehelyeztessék, mert ez a 2.5—3 millió pengő értékű közmunka a magyar munkásoknak és a magyar alkalmazottaknak jelent majd munkaalkalmat és a MABI adminisztrációjának, amely ma megnyomorítva, hatfelé széttagolva dolgozik, jelent majd méltó szép hajlékot. Büszke és boldog leszek, ha a fővárosi építkezéseken kívül a gazdasági válságba került vidéki városok egyike a másika után építtethet MABI bérházakat, amint ez már folyamatban is van, a mi kezdeményezésünkre, a visszacsatolt Felvidék leginkább rászoruló részein. És épülnek azok a vidéki orvoslakások is, keresztény magyar orvosok részére, akiknek a közület eddig nem biztosított hajlékot, de a MABI önkormányzata azokból a pénzekből, amely éket nem 6%, hanem 40^—50— 60% erejéig zsidók is fizetnek be, igenis juttat az illetőknek és épít számukra egészséges, modern és megfelelő lakásokat. Nincs itt szó», igen t. uraim, felekezeti kérdésről, nincs itt szó semmiféle egyéb problémáról, csak egyszerűen arról, hogy embereket, akik a jelenlegi törvényes helyzet alapján és adott deülése 1939 március 22-én, szerdán. mokratikus megnyilatkozások mellett becsülettel, önzetlenül, szociális felelősségérzettől áthatva állottak a helyükön, meg akarnak bélyegezni, meg akarnak bántani, ki akarnak ebrudalni. Ehhez azonban kettő kell: az egyik, aki hajlandó megsértődni méltatlan támadásoktól, a málsik, aki semmiféle okot, semmiféle indokot sem tud felihozni a 6%-on kívül, legfeljebb csak azt, hogy ez, ma így divat. A szakaszt nem fogadom el és ha volna még logika a világon, akkor ennek a szakasznak kiegészítéseképpen önök beiktatnának ide egy pótrendelkezést, amely úgy szólna, hogy amennyiben pedig a MABI-ba a zsidók által befizetett járulékok összege a 6%-ot meghaladja, azt a többletet az illetőknek vissza kell fizetni. (Malasits Géza: Azt már nem! Pénzt nem!) Elnöki: Szólásra következik! Szeder János jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: Igen t. Képviselőház ! Kertész igen t. képviselő úr úgy állította be ezeket az Otd. dolgokat, mintha ő volna az, aki építené azokat a házakat.,. (Kertész Miklós: En a Mabi.-ról beszéltem! — Zaj a s&élsőbaloldalon.) Meizler Károly: . . . holott természetes, hogy a magyar munkásság izzadfcsága, verejtéke, a magyar munkásság pénze az, amiből fel tudják építeni azokat a házakat. (Mozgás a szélsőbalodálon.) Elnök: Csendet kérek! Meizler Károly: Legyen szabad rámutatnom arra, hogyan gazdálkodik az Oti. és a MaJbi. a magyar munkások véres verejtékének eredményével, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogyan gazdálkodnak ezzel ott, ahol természetesen még az orvosok között is és nem a munkások, hanem az adminisztrációban alkalmazottak között is a zsidók és szociáldemokraták vannak túlnyomó többségben. Az Oti.-nál az öregségi baleseti biztosításnál a központi baleseti kártalanítási osztálynak 10 tagja van, ebből 1 a 10 tagból csak 3 keresztény és 7 olyan, aki vagy maga zsidó, vagy a felesége zsidó, vagy pedig valamelyik felmenője zsidó. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A baleseti ügyviteli osztály vezetője is kikeresztelkedett zsidó. Méltóztassanak ehhez még hozzávenni azt, hogy ugyanakkor az Oti. összes baleseti ügyeit egy Fehér Simon nevű ügyvéd viszi hivatalból. Ha most még ehhez azt is hozzáadjuk, hogy a szakszervezetek tanácsára az egyes igénylők, a balesetet szenvedők is többnyire zsidó ügyvédhez fordulnak, akkor rögtön méltóztatnak látni, hogy micsoda összjáték folyik itt, elkezdve legfelsőbb fokon magától a baleseti kérdésekben döntő szaktanácstól, ahol 10 tag közül 7 zsidó van, amihez hozzájön az adminisztráció zsidó vezetője, hozzájön az az ügyvéd, aki az Oti. ügyésze és aki szintén zsidó, az előbb említett Fehér Simon, ezenkívül pedig hozzájönnek ehhez még azok a specializálódott ügyvédi irodák, amelyek kizárólag Oti. baleseti ügyekre specializálják magukat; ha mindezt tekintetbe méltóztatnak venni, látni fogják, hogy ennek az összjátéknak mi az eredménye. Ennek az Összjátéknak az az eredménye, hogy ,a. pereket az Oti. egyre-másra elveszti és a perköltségeket viselnie kell az Oti.-nak. Kinek kell tehát viselnie*? Viselnie kell elsősorban a magyar munkásnak. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A magyar