Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

466 Az országgyűlés képviselőházának 38, a 7. %-t a bizottság új szövegezésében elfogadni, szemben Vázsonyi János képviselő úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a 7. %-t a bizottság szövegezésében fogadja el. Következik a 8. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a szakasz szövegét)'. Payr Hugó! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Röviden szólalok fel, remélve azt, hogy a következő szakasznál, amely igen fontos szakasz, hosszabb vitát méltóztatnak engedélyezni a Háznak. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) 'Ezzel a szakasszal szemben csak azt indítványozom, hogy töröltessék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert beleütközik az önkormányzat fogalmának elemeibe. Ha egyszer önkormányzat van valahol, akkor rá kell bíznunk az érdekeltségre, hogy megválassza a saját önkormányzatának szerveit. Ha például egy önkormányzat tagjai csupa katolikusok, vagy túlnyomó részt katolikusok és csupa protestánst vagy zsidót választanának meg azokba a szervekbe, (Jurcsek Béla: Ne sértegesse őket!) akkor mi kifogás lehetne ez ellen, hiszen ők sajátmaguk emelték maguk fölé ezt a szervet. Semmi értelme nincs ennek a szakasznak, mert ez egyszerűen csak az önkormányazti jog elkobzása. Nem tudom, mit remélnek attól, hogy itt is numerus clausust alkalmaznak. Engedelmesebb szerveket méltóztatnak remélni? De hiszen úgy is az lesz a vége ennek a javaslatnak, hogy olyan elkeseredést fog szülni és olyan állapotokat fog teremteni gazdasági téren, hogy untig elegen lesznek elégedetlen keresztények is, akiket ezekbe a szervekbe beválasztanak. Mivel az önkormányzat alapfogalmával ellenkezik ez a szakasz, egyetlen bölcs teendőt tudok ezzel szemben, azt, hogy töröljük. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A mar gyár munkásbiztosítást munkások teremtették meg saját erejükből és elhatározásukból. Amikor Magyarországon még senki nem gondolt arra, hogy munkásokat betegség, baleset és aggkor ellen biztosítani kellene, akkor a szervezett magyar munkásság már megteremtette az első magyar munkásbiztósító pénztárt, az Általános Mu.nkásbetegsegélyző és Rokkantpénztárát Dob-utca 77. alatt. Ennek a munkásbiztosító intézménynek megteremtésében természetesen keresztények és zsidók egyaránt résztvettek, mert az a korszak, amelyben a magyar munkásbiztosítás megszületett, nem válogatott az emberekben, az még abban az ideális világban élt, hogy az ember és ember között nincs különbség, (Ügy van! Úav van! a szélsőbaloldalon.) és az embert nem fajtája, nem véralkata és nein felekezete szerint, hanem aszerint kell megítélni, hogy a társadalomnak milyen hasznos munkát végez és hogy abban a körben, amelyben >. ülése 1939 március 22-en,szerdán. dolgozik, amelyben él, miként, milyen eszkö: zökkel mozdítja elő a társadalom jólétét. A •magyar munkásbiztosítas kialakításában és kifejlesztésében tehát zsidók is résztvettek. Ez természetes is, hiszen akkoriban hiába kelj resett volna a magyar rmunkásbiztosító intézmény például keresztény orvosokat, mert a keresztény orvosok száma kevés volt és a gőgös kasztszellem határa alatt a keresztény orvoiI sok még későbbi korban, a 90-es években ; sem szívesen vállaltak állást a munkásbiztosítónál. Nem valami nagyon tetszett nekik I bemenni a büdös munkáslakásokba, a túlzsúfolt tömegszállásokra, ahol 6—8 ember alszik i egy szobában, a dzsentri, kaszinói tag orvos szemében a proletár olyan mélyenálló valami ! volt, hogy ő irtózott attól, hogy odamenjen. A zsidó orvosok etekintetben mások voltak. Nem nagyon válogatósak és élt bennük az a i messianista szellem, hogy ha segíteni kell, akkor ők segítsenek. így tehát a munkásbiztosításban akár a laikus elemed, akár az orvosi elemét nézem, mindenütt voltak zsidók, még pedig fölös számmal, akik előrevitték a magyar munkásbiztosítás ügyet is. Csak jóval később, amikor a munkások már erőseü kifejlesztették a munikásbiztosítást, a 90-es évek elején néhai Baross Gábor volt az, — nem tévesztendő össze méltatlan fiával^ —, aki megteremtette Magyarországon az általános mnnkásbiztosítást, de ezt az általános munkasibíztosítást sem zsidók nélkül terem Lei te meg. Barossnak, aki egyébként is egészen liberáli? gondolkozású ember volt, &gy pillanatig sem jutott eszébe az, hogy a anunkásbiiztosításban zsidó, akár mint igazgatósági, akár mint ügvvezetőségi tag, akár mint orvos, ne vegyen részt; Baross nem gondolt arra, bogy zsidó résztvegyen-e ebben, vagy sem. így tehát a Baross által megteremtett munkásbiztosításnak az első igazgatója is zsidó volt, aki nagyszerűen, kitűnő 'hozzáértéssel végezte a dolgát, zsidó volt a főorvosa is, mert amint mondottam, akkoriban keresztény orvos erre nem vállalkozott és ez a zsidó főorvos is jól ellátta hivatalát, -mint ahogy egé-szen jól ellátták a beteggondozást azok a zsidó orvosok, akiknek nem derogált a munkásbiztosításban résztvenni. Majd amikor a két munikásbiztosítót, tehát a munkások által alapított Általános Munkásbetegsegély ző és Rokkan tpénztárt és a Kerületi Munkásbiztosító Pénztárt egyesítették, akkor sem voltak tekintettel a felekezeti kérdésekre, volt ott keresztény és zsidó egyaránt. Nem azt nézték, hogv miiven vallású legyen, banem azt, hogy hozzáértő, humánus gondolkozású emberek kerüljenek a munkásbiztosító élére. Ha^ hosszú éveken át virult ez a munkásbiztósító Magyarországon és lia olyan intézménnyé fejlődött ki, mint amilyenné lett, akkor ebben oroszlánrészük van a 'munkásoknak is, akik ennek az intézménynek kifejlesztése érdekében éjjelt nappallá tettek. A munkásbiztosító akkor kezdett romlani» amikor az állam vette a dolgot a kezébe és felekezeti kérdést csinált belőle. Ma a munkásbiztosító egy rettenetes vízfejű valami,_ túlméretezett adiműnisztrációval túldrágán látják el a betegeket, az orvosokat nyomorultan fizetik meg, nyomorultan fizetik meg az alkalmazottakat is, igen rosszul látják el a munkásokat, a gondjaikra bízott betegeket. Teremtettek ott a mai korszaknak megfelelően olyan intézimé-