Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. sam indítványához ezenkívül azért is, imiert határozottan méltánytalannak, igazságtalannak és erkölcstelennek tartom azt, hogy ez a szakasz is ama szakaszok közé tartozik, ahol a 2. §-ban már dupla szűrön áteresztett zsidó frontharcosokra nem vonatkozik a kivétel, vagyis ez a kivétel a kivételek alól (Fábián Béla: A legborzasztóbb az, hogy amit az egyik kézzel adnak, azt a másik kézzel elveszik!), amit pedig nemi fogadhatok el. De ha elfogadom, hogy vannak olyan esetek, ahol a törvény rendelkezései alól egyébként kivett zsidókkal ismét kivételt csinálunk és nem alkalmazzuk rájuk a kivételt, akkor ennél a szakasznál ennek sem tudom semmi értelmét látni. (Fábián Béla: Hány emberről van szó?) Először is kevés emberről van szó. De ettől elteikintve, ha sokszáz emberről volna is szó, akkor is abszurdnak tartanám, mert vegyük, hogy az a kir. közjegyző frontot megjárt, több kitüntetést szerzett emléklapos tartalékos tiszt. (Bródy Ernő közbeszól) Rendben van, de pro futuro megtörténhet ez az eset. Utóvégre, sajnos, akárhogyan vizsgáljuk a világ folyását, alz a helyzet, hogy itt örökre nem lesz világbéke, itt megint háború lesz előbb vagy utóbb és Magyarország imiegint ki fogja vemni aibból a háborúból a részét és minden magyar katona felekezetre, vagy úgynevezett fajra való tekintet nélkül megint fogja teljesíteni ä maga kötelességét. Ez tehát megint a frontharcosságnak ^abszolút meg nem becsülése, itt a katonai erényeknek fumigálása és a valódi érdemeknek semmibevevése történik. Ezt a szakaszt nem fogadom el es — amint mondtam — csatlakozom Rupert Rezső képviselőtársamnak ahhoz az indítványához!, hogy a szakasz töröltessék. A közjegyző-helyettesekre vonatkozó (második indítványát mint ultima ratio-t szintén hajlandó vagyok elfogadni, ismétlem azonban, csak mimt ultima ratio-t. En ebben a szakaszban — eltekintve azoktól az aggályoktól,, amelyeket a % §-nál elmondottam — egy igen kiváló testületnek meg nem érdemelt erkölcsi megbélyegezését látom, mert ez az intézkedés kihat nemcsak a zsidó vallású, vagy zsidónak minősített közjegyzőkre. A laikus publikum azt mondja majd: íme, a közjegyzőknél is úgynevezett tisztogatást kell véghezvinni; vájjon micsoda sötét és rettenetes dolgok folyhatnak ottl Ezt a szakaszt igazságtalannak, helytelennek, elsősorban gyakorlati szempontból telje; sen fölöslegesnek és az egész nemzet lelki egyensúlya és nyugalma szempontjából károsnak tartom és ezért — ismétlem — nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Csikvándi Ernő jegyző: Payr Hugói Elnök: Nincs jelen, jelentkezése törtöltetik. Ki a következő? Csikvándy Ernő jegyző: Kéthly Anna! Elnök: A felszólalás joga Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Amikor a bizottság ezeket a szakaszokat tárgyalta, amelyek a különféle jogosítványok megvonásáról vagy megszüntetéséről szóltak, tréfásan azt mondtam képviselőtársaimnak, hogy van egy bizonyos foglalkozási ág, amelyre ebben a pillanatban még nem terjed ki ennek a törvényjavaslatnak a hatálya, kíváncsi vagyok, fölfedezik-e a tárgyalás folyamán és »majdnem elfelejtettem« jelszóval bele fogják-e venni a törvénybe. Eddig még nem jöttek rá, nem is fogom elárulni, hátha meg tudom őket menülése 1939 március 22-én, szerdán. 461 teni, de mindenesetre jellemző, hogy közben felállott Alföldy képviselő úr és ugyancsak egy kimaradt réteget hamarosan belereklamál a törvénybe, amivel igazolja, hogy mindenki a maga ellenfelét, a maga konkurrensét akarja kiszorítani ezekkel a szakaszokkal. Elnök: Kérem képviselőtársamat, méltóztassék a jelenleg tárgyalt szakaszhoz hozzászólni. Kéthly Anna: A törvény általában azon alapszik — egj;éb alapfeltételeken túl, — hogy százalékokat állapít meg arra vonatkozólag, hogy zsidóvallású egyén hogyan és mikép kapjon helyet a közélet vagy a gazdasági élet valamiféle agában. De ahogyan —- faji és felekezeti kérdésben egymásután szakaszról-szakaszra áttörik egyszer az egyik másszor a másik alapelvet, úgy ennél a szakasznál megint áttörik azokat a százalékokat, amelyeket általában a zsidóknak a gazdasági életben való elhelyezkedésére vonatkozólag már megállapítottak. Nem a közjegyzőkről és szakértőkről akarok itt beszélni, hanem a hites könyvvizsgálatokra képesítő vizsgákról, tehát a hites könyvrevizorokról, akikre nézve azt mondja a szakasz, hogy mindaddig nem lehet zsidókat ilyen vizsgára bocsátani, amíg a zsidó hites könyvvizsgálók száma az összes hites könyvvizsgálók számának 6%-át kitevő szám alá nem csökken. Nos, amikor megállapítunk egy későbbi szakaszban 15

% illetve a megszorításokkal 12%-ot a zsidóság számára a gazdasági élet területem akkor ezt teszi a törvény azért, hogy elismerje azt a tényt, hogy a zsidók a kulturális életben, a szociális életben, a közigazgatásban és egyéb munkaterületeken még arányszámukban megfelelő százalékszám szerint sem helyezkedhetnek el, tehát azon az egyetlen területen, amelyet nyitva tartanak — jólrosszul — számukra, az országos arányszámnál valamivel magasabb arányszámot kell számukra megállapítani. Ez a 6% természetesen ennek az alapelvnek áttörését jelenti, mert hiszen a zsidó hites könyvvizsgálót nem alkalmazzák a közigazgatásban vagy a hadseregnél vagy az állami élet azon területein, amelyekről a zsidókat általában kiszorítják, tehát jogosulatlan és indokolatlan, hogy a zsidó könyvvizsgálók számára, akiket csak a gazdasági területen engednek érvényesülni, azt a 12, illetőleg 15%-os kedvezményt sem engedik igénybevenni, amelyet r általában a következő szakaszoknál megállapítanak. De teljesen indokolatlan és fölösleges kegyetlenkedés is ennek a 6 százaléknak a megállapítása, hiszen a következő szakaszok alapján zsidót mint alkalmazottat, akár ideiglenesen, akár alkalomszerűen — ha tehát csak egyetlen alkalommal veszi is igénybe vállalat, amely az ő szolgálataira igényt tart — nem lehet alkalmazni a megállapított százalékon felül. Ez a 6 százalék tehát kicsinyes, fölösleges tyúkszemrelépést jelent, ez olyan kicsinyeskedés, amely nem is méltó arra, hogy a Corpus Jurisban helyet foglaljon. A 6 százalék megállapítása teljesen fölösleges kegyetlenkedés, fölösleges bosszantás ezek felé a hites könyvrevizorok felé, akiket — ahogy mondottam — egy későbbi szakasz rendelkezése folytán amúgy sem lehet nagyobb százalékban igénybe venni, alkalmazni, vagy számukra nagyobb fizetést adni, mint amennyi abba^ a bizonyos 12 és 15 százalékos keretbe beleszorítható A javaslat indokolása nem is mondja meg,