Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

460 Az országgyűlés képviselőházának 385. követelődzésünkkel, amikor a zsidókat az állásukban megtartjuk, vagy pedig álláshoz, kenyérhez juttatni akarjuk. Kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy ezt az érvelést ne méltóztassék itt megismételni, azért sem, mert az, első alkalommal is eaészen téves alapból indult ki a miniszter úr. A konkurrencia szempontjából ugyanis tárgytalan azért, mert hiszen még az a tűzharcos is, aki 1918-ban, a leszereléskor csak 17 éves volt, tehát a legfiatalabb tűzharcos is, ma már 37 éves. Engedelmet kérek, biztosra veszem, hogy azok a keresztények, akik frontharcosok voltaik, ha 37 évesek, még inkább ha 40—45—50 évesek, régen elhelyezkedtek. Ha tehát ezek már elhelyezkedtek, akkor semmiképpen sem foroghat fenn az igazságügyminiszter úrnak aggodalma, hogy ha a zsilipet nem zárjuk le. akkor konkurrensek ömlenek be a megélhetés és a boldogulás csatornájába, amelyet mes akarunk a konkurrenciától szabadítani. Ez az aggodalom azért sem megokolt, mélyen t. Ház, mert most már azzal, hogy a tűzharcosság alapján való igényt, tehát a szóbajöhető tűzharcosok számát nagyon is korlátoztuk, úgyis nagyon szűk térre szorulnak azok, akik a 2. $ kedvezménye alá esnek; természetesen most is azt vallom, hogy ez a korlátozás nem egészen igazságos, mert mi azonfelül, amire a 2. "Si-nál visszaemlékeztünk, keserűen emlékezhetünk vissza arra is, hogy bizony azok a magyar tűzharcosok, akik véletlenül idegen parancsnokság kötelékébe tartoztak, még akkor is, ha igen sokáig voltak a fronton, nagyon nehezen jutottak kitüntetéshez. Észrevettük akkor, hogy az idegen esapattesteknél mennyire kedveztek a más nemzetiségű katonáknak és viszont milyen szigorú bírálatot alkalmaztak, amikor arról volt szó, hogy magyar ember jusson kitüntetéshez; nagyon meg kellett ezt érdemelnie a magyar katonának. Végeredményben tehát még azt a magyar katonát is, aki ezekből a esapattestekből egyszerű tűzharcosként került haza, bátran úgy vehetjük, hogy legalább is egyenértékű az osztrák, a cseh és egyéb kitüntetettekkel. Ezeket voltam bátor megemlíteni. Kiegészítem ezt még azzal, hogy mi tisztek, parancsnokok, magunk is sokszor voltunk az oka annak, hogy katonáink nem kaptak kitüntetéseket, mert à heteken át tartó előrenyomulásban elázott a blokkunk és amire a harcok sorozatának vége volt, bizony nagyon sok katonánknak igen sok derék tettéről megfeledkeztünk; ez is oka tehát annak, hogy igen sokan kitüntetés nélkül maradtak. Kérem a t. Képviselőőházat, méltóztassék indítványaimat elfogadni. Első indítványom a szakasz törlésére vonatkozik, második indítványom az, hogy az első bekezdés második mondata töröltessék, harmadik indítványom pedig az, amiről bátor voltam szólni, hogy amiként az 5. §. kárt szenvedettéire kimondatott, úgy ennek a szakasznak a kárt szenvedettéire, a közjegyzőhelyettesekre is mondassék ki, hogy ők is felvehetők a kamarába korlátozás nélkül. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Gr. Apponyi György. Elnök: Gr. Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! Csatlakozom Rupert Rezső képviselőtársam indítványához, amelyben a szakasz törlését kérte; csatlakozom ehhez az indítványhoz azért, mert ha a törülése 1939 március 22-én, szerdán. vényjavaslat bevallott célját valóban őszintén tartjuk szem előtt, akkor nem látom a szakasz gyakorlati jelentőségét olyan irányban, hogy segítene a keresztény magyar társadalmon. Az iránt nincs kétségem, hogy a zsidóvallású, vagy zsidóknak minősített közjegyzők körében bizonyos keltemetlen gyakorlati eredményt el fog érni a szakasz. De azért is feleslegesnek tartom ezt a szakaszt, mert hiszen, ha a törvényjavaslat címe, amely a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szól, valóban csak a térfoglalás korlátozását célozza, akkor itt ennek a közjegyzői szakasznak nincs semmi értelme. (Bródy Ernő: tígy van!) Utóvégre tudjuk, hogy a kir. közjegyzők igen fontos hivatást, igen fontos munkakört töltenek be az egész nemzet gazdasági életében és az egész jogszolgáltatás terén is. Tudjuk, hogy minden fontosabb magánjogi, vagy családi természetű okiratot közjegyzői okiratba kell foglalni ahhoz, hogy hiteles legyen, hogy meglegyen a törvényes ereje, minden fontosabb szerződést és így tovább, mind közjegyzői okiratba kell foglalni. A helyes irányba folyó szelekció igen fontos a közjegyzői karnál, azonban büszkék lehetünk mi, magyarok mint jogásznemzet arra, hogy a magyar közjegyzői kar a világ egyik legkiválóbb közjegyzői testülete. (Ügy van! Üffy van! a szélsőbaloldalon.) Ha csak az utóbbi 20 évet, a háború és a forradalmak óta eltelt 20 évet vészük, tapasztaltuk azt, hogy mindenféle bűncselekmények miatt, mindenféle visszaélések miatt eljárások, bűnvádi, vagy fegyelmi eljárások folytak magasrangú állami tisztviselők ellen, egészen fel államtitkárokig, folytak eljárások ügyvédek ellen, bankigazgatók ellen, a gazdasági és a politikai élet minden vonatkozásában résztvevő magasrangú személyiségek ellen. Tudomásom szerint azonban e 20 év alatt bűnvádi eljárás csak egyetlenegy kir. közjegyző ellen folyt és mellesleg mondva: az sem volt zsidó. De ez ebből a szempontból mindegy, lehetett volna véletlenül zsidó is; itt nem ez a fontos. Ennek a karnak az átlagon felülemelkedő erkölcsi színvonalára csak jellemző ez az adat. Hogy ez a közjegyzői kar milyen^ kiválóan teljesíti hivatását, legjobb bizonyítéka ennek az. hogy sohasem beszélnek róla, tehát ott soha nincs baj, soha nincs botrány. Ezt a királyi közjegyzői kart kár megbolygatni, mert ez 'hivatása magaslatán áll; a magyar közönség rendelkezésére áll és jól szolgálja ki a magyar közönséget különböző jogügyleteiben, amelyek éppen a közjegyzői hivatás körébe tartoznak. így tehát abszolúte semmi értelmét nem látom ennek a szakasznak. Ezenkívül még van itt egy gyakorlati szempont: hiszen a közjegyzői kinevezések mindig a kormánytól függnek. Ha a t- kormány úgy találja, hogy sok a zsidó közjegyző, a kinevezések során meg tudja csinálni azt a szelekciót (Bródy Ernő: Már meg is csinálta!), amelyet jónak lát. Ez a szakasz itt csak szerzett jogokat sért, csak egy észszerűtlen és oknélküli megbélyegzést tartalmaz, mert akárhogyan vélekedjünk a zsidóknak a gazdasági életnek, vagy a közéletnek más vonatkozásaiban betöltött hivatásteljesítéséről, a királyi közjegyzők között, — legyenek azok keresztények, legyenek azok zsidók, — csupa tisztességes úriember van, csupa olyan úriember, aki hivatásai magaslatán áll és elsőrendűen teljesíti kötelességét, Csatlakozom Rupert igen t. képviselőtár-