Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. emberi méltóságnak, megint olyan megsértése mindazoknak, akik ebben, az országban kötelességüket mindenkor teljesítették, amely ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. De különösen tiltakoznom kell ennek a szakasznak a második mondata ellen, amely azt mondja, hogy: »Ezt a rendelkezést a 2. §. első bekezdésében meghatározott személyekre is alkalmazni kell.« Ez azt jelenti, hogy mindazok, akik a 2. §-ban, mint kivételek szerepeltek, itt, ebben a szakaszban megint bevétetnek azok közé, akik megbélyegeztetnek. Ez azt jelenti, amit én már a 2. §-nál előre mondani bátor voltam, hogy minden kivételezés, amely a 2. §-ban foglaltatik, látszatkivétel, végeredményben úgy a tűzharcosokat, mint a hadirokkantakat, ellenforradalmárokat és a többi kategóriákat, amelyeket a javaslat látszatra kivesz, szakaszrólszakaszra úgy az előzőleg tárgyalt 5., mint a most tárgyalt 6. §. is állandóan vérig sérti, megpofozza és eldobja azok közé, akiket feltétlenül megbélyegezni akar. Ennek tudatában voltam bátor a 2. §-nál azt mondani, hogy szemfényvesztés az, hogyha egyeseket kivesznek és kivételnek állítanak be, holott szakaszról-szakaszra mindenkor újból kimondják, hogy az összes megszorítások, sérelmek, megbélyegzések, reájuk is vonatkoznak. T. Ház! Ez nem komoly törvényhozás, ha az egyik oldalon kiveszünk valakit látszatra a kategóriából, a másik oldalon pedig szakaszról-szakaszra belerúgjuk az árökíba. Ez mindennek nevezhető, csak komoly dolognak nem, mindennek nevezhető, csak érdemelismerésnek nem, ez a jogegyenlőségnek, minden egyes érdemnek megtagadását jelenti, amiért is e szakasz ellen tiltakozva indítványozom e szakasz törlését. Amennyiben pedig éhhez a Ház nem járulna, indítványozom azt, hogy legalább is az első bekezdéshez pótlólag vétessék fel az, hogy csak a 6% arányban, a lakosság országos arányszámának megfelelően alkalmaztassanak zsidók s indítványozom viszont a szakasz második mondatának törlését. Az országos arányszámot azért kérem alkalmazni, mert ha állandóan arra hivatkoznak, hogy az országos arányszám szerint kell a zsidókat a különböző kategóriákban, foglalkozási ágakban elhelyezni, akkor ne méltóztassanak játszani a szavakkal, emberekkel, exisztenciákkal olyanformán, hogy az egyik oldalon megvalósítanak bizonyos arányszámokat, a másik oldalon azonban mindenütt a numerus nullus szégyenfoltját és megbélyegzését állapítják meg. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következikí Csikvándi Ernő jegyző: Eupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Ház! Egyetértek Vázsonyi János^ t. képviselőtársam felszólalásával és magamévá teszem az ő argumentumait, valamint indítványait is, amennyiben az én indítványaim el nem fogadtatnának. Az egyik indítványom, nevezetesen az, amelyben a szakasz törlését én is kérem, egyezik Vázsonyi t. képviselőtársam indítványával, valamint egyezik vele másik indítványomnak az a része is, amelyben az első bekezdés második mondatának törlését kérem. En magam sem tartom ezt a szakaszt egyébnek, mint felesleges megbélyegzésnek, mert hiszen, amint ezt már az 5. §-nál is kiülése 1939 március 22-én, szerdán. 459 fejtettük, itt is olyan esetről van szó, hogy teljesen a hatalomtól függ az, hogy kit nevez ki közjegyzőnek, hites tolmácsnak, bírósági vagy más hivatalos szakértőnek, vagy kit rendel ki közjegyzőhelyettesinek. Ha adott esetben nem tetszik, hogy zsidó vallású emÍ bért nevezzen ki, nem nevezik ki. Viszont ha a hatalom úgy látja, hogy érdeke volna az országnak az a kinevezés, akkor miért korlátozzuk ebben a hatalmat, a kormányt, a bírói vagy az illetékes közigazgatási hatóságokat. Még nem láttam olyan törvényhozást, kormányt, amely egyébként az alkotmány szerint is teljesen az ő diszkréciójára bízott dolgoklban megkösse a saját maga kezét. T. Ház! A legsérelmesebb a szakasz a •közjegyzőhelyettesekre nézve, mert hiszen másoknál a szerzett jogokat 'mégis ezúttal respektálja a javaslat. Ez az egyetlen dicsérete más szakaszakkal szemben, ahol a szerzett jogokat korlátozza. A közjegyzőhelyetteseknél azonban a szerzett jogokat sem respektálja, mert közjegyzőhelyetteseknek ugyan megmaradhatnak, de ez csak átmeneti állapot. Ezek azért lettek közjegyzőhelyettesek, mert remélték, hogy azután végül királyi közjegyzők lehetnek. Most nem lehetnek, mert a javaslat szerint őket közjegyzőkké kinevezni nem lehet, pályájuk félbeszakadt. Azt kérném tehát az igazságügyminiszter úrtól, az előadó úrtól és a t. Háztól is, hogy méltóztassanak akkor elfogadni azt az indítványomat, hogy azok számára, akik máris köz jegyzőhelyettesek és 1938 január l-e előtt már azok voltak, legalább tessék lehetővé tenni azt, hogy miután az ügyvédi oklevelük megvan, az Ügyvédi ' Kamarába minden to)vábbi korlátozás nélkül felvétessenek és így folytathassák mesterségesen megszakított életútjukat. Ez a legkevesebb méltányosság, hogy, ha már őket megakasztjuk eddigi pályájukon ott, ahol éppen vannak, tegyük lehetővé számukra az', hogy legalább az "Ügyvédi Kamarába minden korlátozás nélkül felvétesse)nek. Erre ^egyébként már van egy analógia is a t. kormány részéről, amikor az 5. § értelmében nyugdíjazott vagy elbocsátott közalkalma zottakra nézve nem tartja fenn a kamarai felvétellel kapcsolatos numerus clausus! Teljesen hasonló esettel állunk szemben, hasonló igazságról van szó. Ezt az igazságot itt is érvényesíteni kell és ezzel legalább enyhítjük ennek a szakasznak súlyos sérelmét, A közjegyzőhelyettesek mellett — és talán ezt kellett volna inkább fősérelemuek tekintei nem — súlyos sérelmet foglal magában ez a szakasz a 2. § kivételezettjeire. Hiszen kimutattuk annál a szakasznál, hogy úgyis milyen nehéz cenzuson kell keresztül esniök azoknak, akik a 2. § kedvezményében részesülnek. Ha tehát ott olyan nagy rostálás ment végbe, akkor semmiféleképpen sem látom indokoltnak, hogy a későbbi szakaszokban, mint ebben is, elveervük balkézzel azt, amit a 2. §-ban nekik jobbkézzel adtunk. Ez azért is méltánytalan,^ mert hiszen most már azok a szegény egyszerű tűzharcosok, akiknek nines sebesülési érmük vagy kitüntetésük, ugyanígy a hadirokkantak és hadifoglyok is, akiknek nincs még egy ilyen másik kisegítői jogcímük, már úgy sem konkurrálhatnak. Itt tehát még az a veszély sem forog- fenn, amelyet az igazságügy miniszter más szakaszoknál megemlített, hogy tulajdonképpen a keresztényeknek ártunk a 2. §-nál való