Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
450 Az országgyűlés képviselőházának SU. ülése 19S9 március 21-én, kedden. gógia a forrása, amely már elvesztette fékjét szivet es elvesztette az eszét is. Itt van például a zsidó bírák és ügyészek dolga. A bizottságban azt mondotta a t. igazsagugymmiszter úr, hogy ezeket nem is azért kell nyugdíjazni és elbocsátani, mert ezek a magyar lelkiség, az asszimiláció szempontjából nem telelnek meg, hanem azt mondja, hogy a zsidóságot ennek a törvénynek alapján olyan súlyos sérelmek érik, hogy lehetetlen elképzelni azt a királyi hírót, vagy ügyészt, aki a maga helyen feszélyezve ne érezné magát és ez a feszélyezés ki ne hatna az ő működésére, ítélkezésére. Bocsánatot kérek, mindenki esak maga helyett beszéljen, aki hogy érez, úgy gondolkodik, de én azt hiszem, hogy semmiféle ok, vagy alap nincs feltételezni azt, hogy egy királyi kúriai bíró, vagy királyi ítélőtáblai ibíró, aki esküt tett arra, hogy törvény szerint és pártatlanul fog ítélni, akármilyen törvényt is hoznak, akárhogyan végigkorbácsolják, az esküjét megszegje, vagy pedig a királyi ügyész kötelességét pártosan, nem híven teljesítse. Zaj. —Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez azért sem áll meg, mert hiszen többek között például az a szegény királyi ügyész egyszerűen a kormány utasításának van alávetve, az az alantas, beosztott ügyész egyszerűen a felette álló hivatalfőnök utasításai szerint cselekszik, a főügyészek, vagy az ügyészségi vezetők pedig az igazságügyminiszter utasítása szerint cselekszenek, azoknak sokszor még diszkretionális jogukra sincsen minden rábízva. De annál inkább perhorreszkálom azt, hogy a királyi bírákkal szemben is élőre ilyen sértő gyanút emelnek, 'amely miatt nekik a helyükről pusztulniuk kell, nevezetesen azt a gyanút, hogy őket feszélyezné működésükben ez a törvényjavaslat, ami röviden, magyarul azt^ jelenti, hogy ez igazságtalan ítélkezésre vinné rá őket és ezzel azután bírói esküjüket is megszegnék. T. Képviselőház! Súlyos erkölcsi visszahatása is van ennek az intézkedésnek. Van egy sereg derék királyi ügyész, aki végezte a feladatát, vádat képviselt bűnös emberek ellen, van egy egész serege a királyi hí ráknak, akik ítéletet hoztak mint törvényszéki bírák, vagy ítélőtáblai bírák, vagy kúriai bírák. Most mit gondoljon az a keresztény közönség, amelynek az ügyeiben ezek ítélkeztek, ha utólag visszagondol arra, hogy olyan emberek ítélkeztek az ügyében, akiket később a törvény az üym ítélkezésre valósággal méltatlannak nyilvánít? Mindenki esetleg arra gondol, hogy ő igazságtalanságot szenvedett, illetve mindenki igyekszik ürügynek felhasználni azt, hogy az ügyeben zsidó bíró ítélt, hogy tehát az nem lehet igazságos; igyekszik ürügyül felhasználni a törvényjavaslatnak ezt a helyét, amely ezeket az embereket egész egyéni erköcsi integritásukban megtámadja. . . , . , T. Képviselőház! Szerzett Dogokat érint, az alkotmány alapelveibe, az igazságba, ajogegyenlőségbe, a rendes idők erkölcsi rendjébe ütközik az, amit a javaslatnak ez a része akar, én tehát ezt semmiképpen sem fogadhatom el. Különösen nem fogadhatom el azonban ennek a szakasznak harmadik bekezdését, amely a 2. Vban statuált kivételekre azt mondja, hogy azok a kivételek ezen a terrénumon nem állanak fenn. Vagyis hiába volt akármilyen hos az a zsidó vallású képesített ember, aki tisztviselői állásra alkalmas volna, azért ót nem lehet alkalmazni. Lehet, hogy annak a zsidó vallású képesített egyénnek tele van a melle kitüntetésekkel: arany vitézségi éremmel, nagy ezüsttel, vaskoronarenddel (Zaj a jobboldalon.) és nem tud elnyerni egy egyszerű kis ügyészi állást, vagy egy tanítói stallumot, vagy pedig egy bírói állást, ellenben vele szemben esetleg elnyeri azt az állást olyan valaki, aki soha a harctér közelében sem volt, aki talán akkor még meg sem született, aki akkor még talán magyar sem volt, lévén utólagosan honosított idegen állampolgár. Ez teljesen képtelen helyzet. Ha egyszer a 2. §-ban azokat a kitételeket statuáltuk és már abban a 2. §-ban megbántottuk például a zsidó vallású ítélőtáblabírákat is, sőt a kúriai bírákat is, akkor kétszeres igazságtalanság, hogy itt most még azokat is, akik már állásba jutottak, kidobáljuk az állásukból. T. Képviselőház! Kifogásom van ez ellen a szakasz ellen az ötödik bekezdést illetően is. Az igazságügyminiszter úr olyan nagyon hangsúlyozza, hogy a valláshoz ez a javaslat nem akar hozányulni, hát most egyebet sem tesz, — itt sem éppúgy, mint más helyen — minthogy hozzányúl a valláshoz is, mert most már felhatalmozást kér arra, hogy ennek a vallásnak hittanító iskoláiba és tanfolyamainak ügyeibe is befolyása legyen. Pedig ott nem történik semmi más, minthogy az ő vallásukat tanítják és tanulják, (Egry Zoltán: Ellenőrizni kell!) ha tehát mindig olyan nagyon hangsúlyozza az igazságügyminiszter úr, hogy egyik vallás dolgába sem akar beavatkozni, akkor nem tudom, miért dezavuálja magát ezzel a rendelkezéssel is, hogy itt is belenyúl a vallásba. Századokon keresztül jó volt úgy, ahogy volt, semmi baj, semmi hiba nem lett belőle, most pedig a vallástanításukba is belenyúlnak, holott egyébként is tudnivaló, hogy egy hitközségnek nem lehet más a papja, mint az, aki elvégezte azokat az iskolákat, amelyeket a magyar kvalifikációs törvények szerint egy papnak el kell végeznie. Nem szabad beleszólni abba, hogy az ő belső vallási életükben mit és hogyan tanítanak, aminthogy én is kikérném, hogy az én vallásomnak, a katolikus vallásnak az oktatásába ilyen messzemenően beleszóljon a kormány. (Antal István államtitkár: Bele is szól!) Nem szól bele, mert a hitéleti kérdésekhez semmi köze a kormánynak. (Antal István államtitkár: De az oktatásba beleszól!) Ugyanígy nem tartom helyesnek és lehetségesnek azt sem, hogy beleszóljanak ebbe a vallásoktatási kérdésbe. (Vázsonyi János: Úgy van! A gazdasági térfoglalással milyen összefüggésben van 1 ? — Gr. Apponyi György: Raiblbi hány százaléibban lehet? — Zaj.). Egyébként a szakaszt nem fogadom el és kérem, hogy az én indítványomat méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr előbbi beszéde alatt sértő kijelentések hangzottak el, amelyek miatt Rajniss Ferenc, Rupert Rezső és Reisinger Ferenc képvigelő urakat rendreutasítottam. A gyorsírói feljegyzésekből azóta megállapítottam, hogy Reisinger Ferenc és Rupert Rezső képviselő uraknak Rajniss Ferenc képviselő úrral szemben elhangzott sértő kifejezései oly súlyosak voltak, hogy indokoltnak látom a t. Háznak javaslatot tenni, méltóztassék nevezett képviselő urakat a mentelmi bizottság elé utalni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ezt a javaslatomat elfogadni? (Igen! — Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Határozatképen kimondom. — (Payr Hugó: Mit mondtak? Nem lehet így
