Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az crszággyüles képviselőházának 381*. viselők lettek és ezen a pályán néha magas pozíciót is értek el, bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy a zsidóság ezt az általánosító erkölcsi elítélést nem érdemli meg. Ha a szakasz a javasolt módon változnék meg, ezzel természetesen imég mindig megvan a lehetősége annak, hogy a kormányzati szervek zsidóknak köztisztviselővé való felvételét a maguk hatáskörén belül megakadályozzák. A javaslat tiltó rendelkezése fölösleges erkölcsi kárt jelent a zsidóvallású magyarok számára és fölösleges bizalmatlanságot jelent a kormányzati szervek működésével szemben. De 'biztosítani kellene az országos arányszám érvényre juttatását e téren annál is inkább, mert ha népcsoporttá fokozzák le a zsidóságot, — már pedig ez a törvényjavaslat, ha nem is mondja ki a törvény szövegében, de annál inkább hangoztatja indokolásában a népcsoport jelleget és ha az előző szakaszban a népcsoporttá nyilvánító részt ki is 'hagyta, a szégyenbélyeget mégis tökéletesen meghagyta, — akkor azt kell mondanom, hogy a magyar nemzet érdeke, hogy ugyanolyan elbánásban legyen részesítendő az úgynevezett zsidó népcsoport, amilyet én soha el nem ismerek, de amelyet az önök javaslata kreál, imint amilyen elbánást követel a magyar állam a maga kisebbségei részeire az utódállamokban. T. Ház! Ez a szakasz ugyanúgy, mint az eddigi szakaszok is, súlyosan sérti a jogegyenlőséget. A zsidóknak arányszámuk erejéig kíván helyt adni különböző foglalkozási ágakban, de ugyanakkor a választói jogban és a közszolgálatban is a numerus nullust teremti meg. Mert az & körülírás, amely az előző szakaszban foglaltatik, lényegében numerus nullust jelent, s ugyanúgy itt is nyíltan kimondja a numerus nullust. Ha a zsidók arányszámuk erejéig e pályákon és e jogosítványokkal nem működhetnek, ez a kimondása a teljes alkalmatlanságuknak további sértés az indokolásban foglalt igen súlyos, sokszor rágalmazó sértések után. A második, amit a javaslattal kapcsolatban indítványozok az, hogy az eredetileg második, s most harmadik bekezdést töröljük. Ez azt jelenti, hogy azokra, akikre a második szakasz kivételeket állapít meg, ne vonatkozzék a ültó rendelkezés, mert az, aki a háborúban jó volt mint a haza védője, akit kitüntettek, aki megsebesült, aki rokkant, nem zárható el attól, hogy köztisztviselőnek és közüzemi alkalmazottnak*, szakértőnek, vagy becsüsnek alkalmaztassak. Akinek ellenforradalmi érdemeit elismerik, akit egyébként kivételnek kénytelenek odaállítani, azt itt ugyanakkor megint pofonvágni nem méltányos, sőt éppen ennek az ellenkezője. Azt mondottam bevezető szavaimban, nem kívánok szenvedélyesen szólni, igyekszem magamat lefékezni, bár nemcsak egyéni adottságomhálrfögva, de a mai helyzetben ez igen súlyos kötelességet ró rám. Mégis igyekszem a parlamentáris hangot, a parlamentáris^ stílust megőrizni arra a rövid időre, amíg én még itt ebben a teremben szerepelhetek, mert hangsúlyozom, hogy e törvény életbelépése után tisztességes zsidóvallású magyar ezzel a választójoggal élni nem fog és csak tisztességtelen ember lehet az, akit erre alkalmazni lehet. Kérem benyújtott módosításaim elfogadását. Elnök: Szólásra következik? ülése 1939 március 21-én, kedden. 449 Szeder János jegyző: Megay-Meissner Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Következik? Szeder János jegyző: Shvoy Kálmán. Elnök: Nincs itt. Ki a következő képviselő úr? Szeder János jegyző: Rupert Rezső. Elnök: Eupert képviselő urat a szó megilleti. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Kétrendbeli indítványt nyújtottam be ehhez a szakaszhoz. Első indítványom az, hogy a szakaszt töröljük. Második indtíványom, ha az első el nem fogadtatnék, hogy a szakasznak legalább második bekezdése töröltessék, amely a második szakaszban felsorolt kivételek közalkalmaztatási képességét korlátozza. Most természetesen ez az én indítványom a jelenleg harmadik bekezdésre vonatkozik, mert időközben a törvényjavaslat szövegét megváltoztatták. De kitűnik indítványom tartalmából, amely ennek a mostani harmadik bekezdésnek törlését célozta, hogy magam is azon a véleményen vagyok, amelyet Vázsonyi János t. képviselőtársam és barátom itt kifejtett, hogy nem fogadható el ez a szakasz, hogy beleütközik az alkotmány alapelveibe, hogy megszünteti az eddigi "törvényeinkben fennálló jogegyenlőséget. A demagógián kívül semmiféle jogcímet sem látok arra, hogy zsidóvallású polgárokat, akiknek arra képesítésük megvan, tisztviselői és egyéb közalkalmazotti állásokból, még közüzemi szolgálatból is kizárjuk. Különösen sérelmesnek tartjuk, hogy a közép-, középfokú- és szakiskolákban oktatást végző zsidó tanárokat, tanítókat, azonkívül pedig a községi jegyzőket 1943 január első napjáig elbocsátani, illetve nyugdíjazni rendeli ez a szakasz, az ítélőbírákat és a királyi ügyészségek tagjait pedig 1940 január 1. napjáig. T. Képviselőház! A szélsőjobboldalról tett ilyen irányban indítványt Boczonádi Szabó Imre képviselőtársam, de még ő sem ment odáig, hogy a zsidóvallású ítélőbírákat és ügyészeket már 1940 január 1. napjáig nyugdíjazni akarja. Ez is jellemző kritikája énnek a javaslatnak, hogy amikor a t. kormány valami jó ötletet kap, amellyel még jobban sújthat, akkor ezen az ötleten kapva kap és még saját túlzó feleit, híveit is túllicitálja, leversenyzi. Ez a szakasz is, amelyről itt szó van, a magyar lelkiség kérdése. Nem tudom, micsoda lelkiség követeli, hogy ezeket a szegény tanítókat, tanárokat, érdemes embereket, akik a maguk helyén hasznos, közérdekű tevékenységet fejtettek ki és közülök akárhány derék, keresztény generációkat nevelt fel, kiváló tudással és odaadással, nyugdíjazzák vagy elbocsássak, amikor ezek a lelkiségi vizsgán^ már átmentek. (Payr Hugó: A kommün után is megvizsgálták a magatartásukat.) Hiszen amikor alkalmazták őket, amikor az államhatalom, annak legfőbb letéteményesei, a kormány, a miniszterek, vagy pedig az államfő kinevezte őket, csak vigyázott arra annakidején az államfő is, vigyázott a t. kormány is, hogy méltó, derék, magyar érzületű emberek neveztessenek ki ezekre a helyekre. Mindezzel szemben saját magunkat dezavuálni nem lehet másként, csak úgy, hogy mindennek a dema-