Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

448 Az országgyűlés képviselöKázármk 3é vényjavaslat, mert azt mondja, hogy ezt belügyminiszteri rendelet fogja részletesen szabályozni. Payr t. képviselőtársam a javaslat elleni buzgalmában odáig megy, hogy még azt a vélelmezést is kifogásolja, amely az esetleg négy hónapon belüli választás esetére kedvezményt nyujt <a zsidó választókniak. Azt hiszem, egészen logikus, egészen helyes ez a rendelkezés, mert hiszen kétségtelen, hogy négy hónapon belül az állandó ittlakást is igazolni valóban nehézségbe ütköznék, ellenben semmi akadálya nincs annak, hogy f a felmenők születését és származását (bizonyíthassa a választó. (Esztergályos János: A miniszter úr még nem kért állampolgársági okmányt!) Zsitvay Tibor t. képviselőtársam az esetek sorozatát hozta fel, amikor az állandó ittlakás megszakítható olyan okiból, amelyet nem lehetne a választó hátrányára írni. Például, aki a világháborúban volt, aki ösztöndíjjal külföldön tartózkodott, aki fontos közmegbizatásból volt ott, vagy esetleg Kufsteinben, vagy 01mützben tartózkodott. Azt hiszem, itt tévedésben van t képviselőtársam, mert 1867 után Kufsteinbe és Olmützbe magyar állampolgárokat, még zsidókat sem igen küldtek. (Drozdy Győző: Esetleg a nagyatyját.) De csak 1867-től kell igazolni, t. képviselőtársam. Az már azután egészen természetes, hogy abban a részletes szabályozásban, amely a 'belügyminiszteri rendeletben fog történni, ezek a kivételek, amelyeket t. képviselőtársam felsorolt, fel lesznek véve. Magától értetődik az is, hogy az ittartózkodás rövidebb- megszakítása még nem fogja jelenteni az állandó ittartózkodás feltételének olyan hiányát, amely jogfosztással járna. Dulin t. képviselőtársam alaptörvényekről beszélt és kifogásolja azt, hogy az apa és az anya leszármazása egyaránt bizonyítandó a választójoggal kapcsolatban. Figyelmeztetnem kell t. képviselőtársamat, — ezt különben ő maga is tudja — hogy a magyar közjog nem ismer alaptörvényeket. A magyar közjogban minden törvény egyforma, egy törvényt ibármely más törvénnyel meg lehet változtatni. (Bródy Ernő: Tudjuk! A csecsemőknek tessék ezt magyarázni!) Ügylátszik, Dulin képviselőtársamnak meg kellett ezt mondanom, mert a múltkor is, most is alaptörvényekről beszélt. (Rupert Kezső: Nem kellett, mert az alkotmánytan szerint van alaptörvény! — Bródy Ernő: »Alapvető« inkább.) T. Ház! Azt' kívánja i képviselőtársam és erre vonatkozólag terjesztett elő indítványt, hogy az 1939-re összeállított választójogi névjegyzék, amely az érvényben levő választójogi törvény alapján készült, érintetlenül maradjon. Ez a választójogi névjegyzék érintetlenül fog maradni, ennek alapján és ebből kiindulva kell majd a zsidókra vonatkozólag felülvizsgálni ezt a jegyzéket és ennek alapján kell majd azoknak, akik zsidóknak tekintendők, választói jogosultságukat igazolniok. Ennek nincsen sem közjogi, sem alkotmányjogi akadálya és nehézsége. , , , T. Ház! Ha most választás lenne es ennek a szakasznak az intézkedései nem érvényesülnének, akkor ez annyit jelentene, hogy a javaslat közjogi rendelkezései csak öt esztendő múlva lépnének életbe. (Egy hang bal felől: Ez nem biztos!) Rassay t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az a rendekezés, amely a 4. §-ban foglalni, ülése 1939 március 21-én, kedden, tátik, tulajdonképpen nem is fér bele ennek a törvényjavaslatnak keretébe, amely a zsidók ] közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátoj zásáról szól. Azt hiszem, a legfontosabb közI életi tevékenység a választójog gyakorlása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor tehát a zsidók jogait, a zsidók terjeszkedését és súlyát kívánja korlátozni a törvényhozás, akkor elsősorban éppen a választójoghoz kell hozzányúlnunk és gondoskodnunk kell arról, hogy ezt a legfónosabb jogot olyan keretek között gyakoroljak a zsidók, amely keretek megfelelnek a javaslat szellemének és rendelkezéseinek. T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék a benyújtott módosító javaslatokat elutasítani és méltóztassék az előadó úr által előterjesztett módosított szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Ennél a szakasznál Apponyi György gróf, Payr Hugó, Zsitvay Tibor, Dulin Jenő, Tahy László, Földesi Gyula, Rupert Rezső és Vázsonyi János képviselő urak terjesztettek elő módosító, illetve kiegészítő indítványokat. Kérdem, méltóztatnak-e a 4. §-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az említett képviselő urak előterjesztett indítványaival! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 4 \-t a bizottság újabb megszövegezésében fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 4. §-t a bizottság szövegezésében fogadta el. (Felkiáltások jobbfelől: Ellenpróbát!) Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa az 5. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Ehhez a szakaszhoz szenvedélymentesen szeretnék^ hozzászólni a közjogi szakasz után, amelynél nem volt módom a klotűr folytán nézetemet kifejteni, ugyanúgy, mint a 3. §-nál sem. Most a közszolgálati szakasznál kívánom megtenni a magam megjegyzéseit. A közszolgálat azonban összefügg a közjoggal és így méltóztassék megengedni, hogy az előző szakaszra vonatkozólag egyetlen .mondattal annyit mondjak, hogy tisztességes zsidó vallású magyar ember nem fog élni azzal a választójoggal, amelyet meg méltóztattak szavazni, erre csak néhány elvetemült embert lehet majd szerződtetni, mi ezzel soha nem kívánunk élni. T. Ház! Ami a közszolgálatot és a köztisztviselői kar kérdését illeti, méltóztassék megengedni, hogy a következő módosító indítványt nyújtsam be. Kérem, hogy az (1) bekezdéshez pótlólag a következő szöveg vétessék fel (olvassa): »csak 6 százalék arányban, a lakosság, országos arányszámának megfelelően.« Indítványozom, az eredetileg (2) a legutolsó bizottsági ülésen módosított szöveg iszerint a (3) bekezdés törlését. Módosító indítványom indokolásául legyen szabad megjegyeznem, hogy a köztisztviselői pálya zsidók számára eddig nem volt ugyan tilos, de a társadalma nyomás folytán már régtől fogva, így különösen a legutóbbi évtizedekben ebben a tekintetben rendkívüli nehézségek álltak előttük és ezen a pályán zsidó vallásúak úgyszólván nem is helyezkedtek el. Azok, akik e nehézségek ellenére mégis köztiszt-