Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 384-. ülése 1939 március 21-én, kedden. 445 alapon jöjjön létre öt évre egy új Ház, vagy pedig méltóztassék ezt teljesen elvetni. AZ a nézetem, nogy az ország választóinak megnyugtató akaratnyilvánítása a jövőben a törvenynozás és a Kormányzás tekintetében csak ugy képzelhető el, ha a választok egységes aiapon álló törvény és egységes választói névjegyzék alapján gyakorolhatják választójogukat. Ezek szerint tehát nézetem szerint a kormány elsőrendű kötelessége volna a legrövidebb időn belül az ország egész területere kiterjedő egységes választójogi tervezetet hozni ide, hogy az a még rendelkezésünkre álló 13 hónapnyi időn belül elfogadtassék, a névjegyzék idejében elkészüljön és ugyanazon a törvényen alapuló, egyidejű választásnál nyilvánított szavazatok alapján szögezze le az ország akaratát. Ezzel nem azt mondom, — nem is mondhatom — hogy kizártnak tartom azt, hogy közben választás liegyen, mert olyan körülmények állhatnak elő, amelyek a kormánynak egyenesen kötelességévé teszik a választások kiírását, éru azonban azt hiszem, hogy ha az egész ország közjogi akaratnyilvánításának megnyugtató és egységes kifejezését akarjuk elérni, akkor a kormánynak kötelessége volna haladéktalanul kifejeznie szándékát, hogy közeledik-e az általános választójoghoz, amely esetben az ország mostani részén is meg kell a választójogot, vagy pedig helyesnek tartja-e az 1938 ;XIX. torvenyeiikket, amely esetben azt a Felvidékre is ki kell terjeszteni. Lehetetlen, hogy egy egységes közjogú ország különböző részein különböző elvek alapján válasszanak. Amint már Dulin képviselő úr és más képviselőtársaim is kifejtették, én sem tartom helyesnek, hogy az apa és az anya születési és tartózkodási helyének igazolását követeli meg a törvényjavaslat. Szerintem elég volna az apa születési helyének, mint feltételnek, bizonyítása. A 4. §. negyedik bekezdésének utolsó mondata szerint a zsidóság választójogára vonatkozó részletes szabályokat a minisztérium állapítja meg. Elvi álláspontommal nem lévén összeegyeztethető, hogy ilyen fontos állampolgári alapjogok /tekintetében a minisztérium rendelettel intézkedhessek, ezt a bekezdést nem tudom elfogadni és nagyon kérem a t. Házat, hogy közvetítő és nagyon szerény módosító indítványomat, amely csak azt célozza, hogy a most tárgyalás alatt álló javaslat rendelkezései az 1939. évre jogérvényesen megállapított választói névjegyzékre me vonakozzanak, elfogadni méltóztassék. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Eassay Károly! Elnök: Kaséay Károly képviselő urat illeti a szó. •* Rassay Károly: T. Ház! Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim elmondották azokat a közjogi aggodalmákat ezzel a szakasszal kapcsolatban, amelyek bennem is élnek. Engedjék meg mégis, hogy magam is tegyek néhány megjegyzést énnek á szakasznak a rendelkezéseire. Ennek a szakasznak semminemű köze sincs azokhoz a célokhoz, amelyeket az 1938:XV. törvénycikkhen, az első zsidótörvényben, az akkori kormány és a törvényhozás maga elé tűzött és nincs semminemű értelmi összefüggése sem a törvényjavaslat címében is megjelölt céllal, nevezetesen a zsidók gazdasági és közéleti tér foglalásának korlátozásával Miért nincs ezzel összefüggése, t. Képviselőház? Azért, mert hiszen végeredményben azt a kérdést, hogy a zsidóságnak közjogi téren milyen befolyása van, a matematika dönti el. A választópolgárok számához arányítva kaptak a zsidók is ugyanazon a jogcímen — legalább eddig — szavazati jogot az autonómiák életében is, az országos politikában is. Itt tehát nem arról van szó, hogy korlátozni kell a térfosflalást ezzel a rendelkezéssel, hanem arról van szó, hogy kerülő úton, nem nyíltan és nem őszintén, a magyarországi zsidó vallású és keresztény vallású, de zsidónak tekintendő állampolgárok közjogi jogosítványát egyszerűen korlátozzák, sőt nullifikálják. (Malasits Géza: Elkobozzák — Vázsonyi János: Numerus nullus lesz! — Rupert Rezső: Hogy az ellenzéki keresztény választókat is vekszálni lehessen!) T. Ház! Csak nagyon röviden utalok arra, hogv az ilyen rendelkezésnek nemcsak az ország határain belül van jelentősége és hatása. Egy ország, amely befelé is rendelkezik nemzetiségekkel, de amely négy részre szakítva idegen országok területén is bír nemzeti kisebbségeket, az én véleményem szerint nem léphet ilyen útra a közjogok szabályozásában. (Rupert Rezső: Lelkiismeretesen nem!) Nemzetközi szerződésekben lefektetett nagy jogosítványokat ad fel a törvényhozás, ha erre az útra lép. Nem akarok a trianoni szerződésre hivatkozni, de igenis, hivatkozom — mint az első zsidótörvény tárgyalásánál is — azokra a nemzetközi szerződésekre, amelyeket az utódállamok kötöttek a nagyhatalmakkal, amelyekben kötelezettséget vállaltak, hogy fajra, felekezetre, foglalkozásra való tekintet nélkül biztosítják a kisebbségek jogait. (Drobni Lajos: Nem tartották be!) Ha nem tartották be, képviselőtársam, abból nem az következik, hogy én magam tönkretegyem egy ilyen rendelkezéssel azt az erkölcsi bázist, amelynek alapján követelhetem a betartását, hanem az következik belőle, hogy éppen vigyázzak arra, nehogy utólag argumentumokat szolgáltassak arra, hogy ezeket a kötelezettségeket miért nem kell betartani. T. Ház! Felmerül a kérdés, hogy miért kell nekünk erre az útra lépnünk, mi az az óriási érdek, amely ezt megköveteli. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ebből a keresztény társadalomnak nem lesz semminemű haszna, tudjuk nagyon jól, hogy ebből egy darab kenyér sem fog származni a keresztény ifjúság számára. Miért kell tehát ezen az úton járnunk? A mi képviselőházi irományaink között el fog feküdni az eredeti javaslat is, amely egyszer még igen súlyos vádirat lesz az ellen a kormány ellen, amely benyújtotta, amely egészen egyszerűen népcsoportot kreált itt az országban akkor, amikor a nemzeti egységre a legnagyobb gondot kellett volna fordítanunk közjogi, államjogi tekintetben. Es ha visszagondolok arra, hogy nemrégen éppen olyan forrásíból, amely ezt a gondolatot törvényjavaslat formájában elénk dohta, merült fel aggodalom az iránt, hogy semmi körülmények között nem szabad népcsoportokat kreálni az országban, (Rupert Rezső: Mégis azt csinálják!) akkor nem tudom elfojtani magamban a kárörömnek egy bizonyos érzését, amely kitör belőlem, amikor látom, hogy előkelő politikusok és államférfiak is pillanatnyi indulatok és kis célok érdekében milyen játszva dobnak ilyen nagy elvi kérdéseket olyan útra, amelyről 66*