Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
446 Az országgyűlés képviselöházÓMak 38U azután néhány bét, vagy néhány hónap múlva maguk is kény telének visszariadni. (Zaj a baloldalon, — Vázsonyi János: Ez a szégyenbélyeg már is megvan!) • Az a (módosítás, amely ennél a szakasznál történt, — a harmadik (módosítást érteni — úgy szerepelt a sajtóban, mint enyhítés. Kérem, ne áltassuk magunkat, itt semminemű enyhítés nincs. (Vázsonyi János: Ellenkezőleg!) Itt le van fektetve az az alapgondolat, hogy az állampolgárok egy része közjogát csak akkor gyakorolhatja mind az autonómia, mind az országos politika körében, ha 1867-ig kimutatja ittszületését, amennyiben később született, szüleinek itt-születését és állandó itt-tartózkodását. Ez a lefektetett alapelv ebben a kérdésben, A négy nőnapon belüli választás esetére a javaslatba bevett módosítás nem érinti magát ezt az alapelvet és rendelkezést, amely a jövőre nézve, ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, irányadó lesz. Amennyiben érinti, annyiban káoszt fog előidézni. Ez a törvényjavaslat, amennyiben négy hónapon belül történik választás, egy vélelemmel dolgozik és csak azt kívánja meg, — »csak« — hogy az illető 1867 előtti itt-születését, illetőleg amenynyiben később született, szüleinek itt-születését bizonyítsa. Ennek (bizonyítása esetében, amennyiiben négy hónapon belül történik választás, az állandó ittlakást, amely a jövőre nézve szabálynak megmarad, vélelmezni kell. T. Ház! Elmondották már előttem felszólalt t. képviselőtársaim, 'hogy ez a rendelkezés teljesen ellentétben áll a magyar közjoggal, amely az egyén közjogi státusát mindenkor az apa státusához igazítva állapítja meg. Semmi jogosultsága nincs annak, — hacsak nem az a rosszhiszemű elgondolás, hogy minden körülmények között meg akarják nehezíteni és lehetetlenné akarják tenni a választójog megszerzését erre a csoportra nézve, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ez a cél! — Rupert Rezső: Ez a céljuk!) — hogy incidentaliter ilyen rendelkezés bevétessék a törvénybe. Végrehajthatatlan — ezt már megmondottam az általános vita során — és erkölcstelen ez a rendelkezés, mert a törvényhozás olyan kikötést iktat törvénybe az állampolgár jogának gyakorlásához, amelyről eleve tudja, hogy végrehajthatatlan. (Rupert Rezső: A rosszhiszeműség politikáját képviseli!) Idéztem is egy jobboldali statisztikus úr cikkét, amelyben megmondotta, hogy nem lehet kiszámítani e rendelkezés hatását, mert valószínűleg jóval nagyobb százalékban fogja kizárni a választói jogból az érdekelteket, mint ahogyan most a statisztika alapján ki lehetne számítani, hiszen senki sem tud felelni arra a kérdésre, hányan lesznek majd abban a helyzetben, hogy igazolni tudják ennek a jogcímnek fennállását. Felmerült már előttem felszólalt képviselőtársaim beszédeiben is a kérdés, hogy ki előtt fogja igazolni ennek a jogcímnek fennforgását az érdekelt választópolgár- j elölt ? Hiszen a jövő évre elkészítendő választói névjegyzéket illetőleg a technikai helyzet egyszerűvé válik, mert a jövő évi választói névjegyzék összeállításánál, vagy kiigazításánál — tulajdonképpen új összeállítást kell csinálni — új rovatokat kell majd a választói névjegyzékbe bevenni. Ne méltóztassék azt hinni, hogy csak azt a rovatot kell majd bevenni, hogy ki zsidó és ki nem zsidó, vagyis fel kell tüntetni, hogy az illető keresztény, de zsidónak tekintendő. Nem. Azonkívül a 2. §-ban lefektetett kivételeket il. ülése 1939 március 21-én, kedden. letőleg minden egyes választópolgárnál, aki itt dzóbakerül, külön meg kell állapítani, hogy rendelkezik-e azzal a kellékkel, igen vagy nem. Ez természetes, mert hiszen az előbb közbeszólás formájában tisztáztuk, hogy a 2. § kivételezési rendekezései alkalmazandók ennél a szakasznál is. De mi történik a négy hónapon belül történő választásnál? A választópolgár ebben az esetben logikusan csakis a szavazatszedő küldöttség elnöke előtt igazolhatja azt, hogy van-e választójoga vagy nincs, annak ellenére, hogy á választói névjegyzékben, amelyet végső fokon a közigazgatási bíróság zárt le, választói jogosultsága meg van állapítva. (Rupert Rezső: Ki volt az a gonosz agy, akinek ez eszébe jutott 1 ?) A választópolgár tehát ennél a választásnál a szavazatszedő küldöttség előtt köteles lesz feltárni, hogy Ő zsidó vallású. Köteles lesz — mert más fórum nincs — a szavazatszedő küldiöttség elnöke előtt igazolni okiratokkal, (Rajniss Ferenc: Nem lesz választás! —Fábián Béla: Egyszer csak lesz!) akkor meg komolytalan ez a törvényjavaslat — (Dinnyés Lajos: Rajniss nem akar választást! De hátha a kormány akar?) hitelt érdemlő módon igazolni az illető vagy azt, hogy ő maga 1867 előtt itt született vagy pedig azt, hogy szülei itt születtek 1867 előtt. De ez még nem elégséges, mert lesz olyan zsidó vallású magyar állampolgár vagy zsidónak tekintendő keresztény magyar állampolgár, aki arra fog hivatkozni, hogy kérem: igaz, hogy e rendelkezés szerint nekem igazolnom kellene az 1867 előtti születést, én azonban frontharcos vagyok, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) titkos tanácsos vagyok, hadirokkant vagyok, szóval személyemben azok a ki vételezési esetek jelentkeznek egyenkint vagy összetéve, amelyek engem e szakasz rendelkezései alól kivesznek. De még ez sem elég, mert jön a keresztény polgár, akinek ki fog derülni a születési bizonyítványából, hogy zsidónak született. Ez elemi bizonyítás, amit majd megkívánnak négy hónapon belüli választásnál; megkívánják minden egyes választópolgártól, — ha komolyan veszik a törvényt — hogy hozza el születési bizonyítványait. (Ügy van! Ügy iyam! a szélsőbaloldalon.) Az illető erre # nyugodtan ezt mondhatja: igaz kérem, én zsidónak születtem, de a törvény értelmében mégsem vagyok zsidónak tekintendő. Miért? Azért, mert keresztény nőt vettem feleségül és ebből kifolyólag ahhoz a boldog kategóriához tartozom, amely zsidó születés ellenére is kereszténynek minősítendő. Méltóztassék elhinni: ha az ember karrikirozni akarná ezt a javaslatot és ideje volna arra, hogy ezt megtehesse, (Rajnis Ferenc: Volt idő elég, kérem! A bizottságban! Az általános vitában! — Bródy Ernő: Ehhez a szakaszhoz nem volt idő! A szakaszhoz mindig csak akkor lehet beszélni, amikor azt tárgyalják! — Zaj. — Fábián Béla: Telik az idő! — Halljuk! Halljuk! balfelől. — Bródy Ernő: Most sincs idő!), akkor hosszú sorozatokat lehetne előadni ezekből a képtelen esetekből. Erre azt mondja bizonyára a t. igazságügyminiszter úr, hogy elvégre egy törvényt általános rendelkezések alapján hoznak meg és egyes esetekre nem terjedhet ki végig a figyelem. Bocsánatot kérek, egyesek életviszonyait és jogviszonyait szabályozza a törvény, azokkal szemben nem jelenthet ki érdektelenséget, és nem szabad olyan törvényes rendelkezéseket hozni, amelyek általánosságban szép kéjgázas formában jelennek meg, lényegükben
