Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

436 Az országgyűlés képviselőházának 38Jf, amit megadtak!) Nem vesszük el. Most arról van szó, hogy a zsidó frontharcosok, a zsidó hadirokkantak és a zsidó kitüntetettek érde­kében milyen kivételeket, tegyünk a keresz­tény kontingens terhére és hátrányára. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Hiszen, engedelmet kérek, abban a 94, illetve 85 százalékban, amely a keresztények javára szolgál, benne vannak a sokkal nagyobb számú keresztény frontharcosok, keresztény kitüntetettek és ke­resztény hadirokkantak. Mindaz a kedvezés, amit a zsidó frontharcosoknak és kitüntetet­teknek juttatunk, a keresztények hátrányára történik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ru­pert Rezső: Nem áll, mert azok el vannak helyezkedve!) T. Ház! Minthogy nemcsak az történt meg, hogy figyelembe vettük a frontharcosokat, ha­meau megfelelően -mérlegeltük is azokat a külön­leges érdemeket, amelyek indokai lehetnek an­nak, hogy a keresztény arányszám, a keresz­tény kontingens terhére történjenek kedvezések és minthogy ez a törvényben igenis foglalta­tik, helyet foglal benne a méltányosság hatá­ráig, tisztelettel kérem, méltóztassék az előadó úr által előterjesztett javaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást berekesztem. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t, Házat, méltóztatnak-e a 2. §-t az előadó úr által elő­terjesztett bizottsági szövegben elfogadni, szem­ben a képviselő urak által előterjesztett módo­sító indítványokkal? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadó úr szövegét fogadják el, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 2. $-t a bizottság szövegezésében fogadta el. Következik a 3, §, kérem a jegyző urat, szí­veskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a szakaszt). Elnök: Szólásra jelentkezett? Szeder János jegyző: Payr Hugó. Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Ház! őszintén meg kell mondanom, nagy megdöbbenéssel konstatál­tam az előbb, hogy annál az egyetlen paragra­fusnál, amelynél nem lett volna szabad azt az indítványt tenni, amelyet vitéz Szalay László képviselőtársam az előbb tett, (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes volt!), r ennél a paragrafusnál, amelyre sok tízezer és tízezer hős zsidó frontharcos polgártásunk figyel fel, a képviselőház ilyen szűkebblűséget tanúsított. (Zaj.) A tövény javaslat 3. §-ával kapcsolatosan módosító indítványt nyujtottaim be, amelyben azt kértem, hogy a 3. § második sorában a »zsidó« és a »maigyar« szavak közé a következő szöveg iktattassék: »a jelen törvény életbelép­tetése után«. Vagyis azt kérem, hogy a parag­rafus így hangozzék, hogy »honosítás, házasság­kötés, vagy törvényesítés által zsidó . a jelen törvény életbeléptetése után magyar állampol­gárságot nem szerezhet.« Azt hiszem, ez nem nagy kérelem. En ugyanis a honosításnak visszamenőle­ges megvonásától — őszintén megvallom — ez esetben félek. Ez elsősorban sújtja a jogegyen­lőséget. Könnyen lehetséges, hogy a már meg­adott állampolgárságnak megvonása külföldi államokat hasonló intézkedésekre fog indítani magyar állampolgárokkal szemben. Nem tudom belátni és nem tudom megérteni, mi szükség van arra, hogy a házasság útján szerzett honos­ülése 19$9 március Él-én, kedden. ságokat például visszamenőlegesen megsemmi­sítsük, A honosításnak kötelező megvonása, ami a paragrafusnak második bekezdésében van kimondva, elsősorban a hatóságokat teszi ki indokolatlan meggyanúsításnak. Engedelmet kérek, az elmúlt esztendőben honosításokat nem nagyon könnyen, vagy csak igen nagy protekcióval — szokott adui a belügyminisz­térium. Tehát egészen bizonyos, hogy a bel­ügyminisztérium tisztviselői a honosításokat nagyon komolyan felülvizsgálták, mielőtt meg­adták. Ha most a törvény alapján a kormány az összes ilyen honosításokat meg akarja sem­misíteni, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a belügyminisztérium tisztviselői karát a t. túl­oldal, & r kormánypárt saját minisztereit és ál­lamtitkárait gyanúsítja meg azzal, hogy ők illetéktelenül és jogtalanul adtak ilyen honosí­tásokat. Azután még egy veszedelmet rejt magában ez a rendelkezés, éspedig azt, hogy ennek életbe­léptetése során egy csomó zavaros eset állhat elő. Megtörténhetik ugyanis, hogy külföldi nő magyar állampolgárral kötött házassága esetén nem kapja meg a magyar állampolgárságot és az illető akkor hontalan lesz, ami egy csomó zavaros ós nehéz jogi esetet fog maga után vonni. T. Ház! Megértem, hogy a kormány fél at­tól, hogy névházasságokat kötnek, amelyek ré­vén esetleg beszivároghatnak külföldi honos­ságú zsidók, akik azután itt magyar honpolgár­ságot szerezhetnek. Ezt természetesen mindenki helytelenítené. Méltóztassék azonban tekintettel lenni arra, hogy az új zsidótörvény szerint a zsidóknak egyáltalán nem lesz itt megélhetési lehetőségük. A t. igazságügyminiszter úr több­ször felszólalt már a törvényjavaslathoz, de egyetlenegyszer sem halottam tőle konkrét nyi­latkozatot arra nézve, hogy ő hogyan képzeli el azt, hogy miből fog a zsidóság megélni, amikor a szabad, egyenlő verseny helyett, a szabad fu­tás helyett a zsidóság megélhetési lehetősége úgyszólván az egész vonalon ímeg les 1 » bénítva. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ilyen körülmé­nyek között külföldről bárki is arra vágyód­nék, hogy idekerüljön. iSőt, bátor voltam ma már hangsúlyozni, attól félek, hogy ennek a tör­vényjavaslatnak egyik-másik kegyetlen és sze­rintem indokolatlan intézkedése nemcsak a kül­földön élő zsidókat, nemcsak a megszállt, vagy tőlünk elszakított területen élő zsidó volt ma­gyar állampolgárokat, hanem egyéb magyar nemzetiségeket is el fog tőlünk taszítani. Tisz­telettel kérem tehát ennek a szakasznak törlését, vagy amennyiben ehhez a miniszter úr nem já­rulna hozzá, kérem, méltóztassanak módosító indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző : Gróf Apponyi György. Gr. Apponyi György: T. Ház! Ez a 3. § fő­kép abban a vonatkozásban helytelen, igazság­talan és teljesen beleütközik eddigi jogrendsze­rünkbe, hogy lehetetlenné teszi a magyar ál­lampolgárságnak házasság, vagy honosítás ál­tal való megszerzését. A magyar jog szerint a nő mindig követi férje állampolgárságát, ha te­hát magyar ember külföldi nőt vesz feleségül, az magyar állampolgár lesz-, ha magyar leány külföldihez megy férjhez, külföldi állampolgár lesz. Ez a javaslat, eltekintve attól, — erre nem akarok külön kiterjeszkedni — hogy teljesen el­lenkezik a hagyományos magyar jog szellemé-

Next

/
Thumbnails
Contents