Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 38U. itt kérelmeimet, amelyek előterjesztését lelkiismereti kötelességnek tekintettem. Legyen szabad most már — csak egészen röviden — még külön azzal foglalkoznom, hogy miért tartom rendkívül igazságtalannak, helytelennek az 50%-on aluli hadirokkantak különsorozását. Először is meg kell állapítanom, hogy a hadirokkant-törvény a hadirokkantakat már járadékosztályokba sorozta, tehát helytelen a nomenklatura is, amikor százalékokkal foglalkozik. De ettől eltekintve, ha egyszer a törvény a magyar hadirokkantakat négy járadékosztályba sorozta a 100, 75, 50 és 25%-os hadirokkantságnak megfelelően és a hatóságok ismételt általános felülvizsgálatoknál megállapították az illető hadirokkantnak tényleg háborús eredetű rokkantságát és törődöttségének a mértékét, akkor képtelenség, hoe-v most a törvényhozás csinál itt egy reformatio in peiust* amikor tulajdonképpen megváltoztatja a rokkanttörvényt, a IV. járadékosztályú hadirokkantakat kikapcsolja és egy alacsonyabb klasszisba sorolja. Ezt azért sem tartom különben helyesnek, mert tudjuk jól, hogy még ma sem mutatkozik meg a nemzet támogatása olyan mértékben ezen hadirokkantak irányában, mint amilyet ők megérdemelnének. Ezek között vannak igen komoly esetek. Hogy csak egynéhányat soroljak fel: koponyacsonthiány, szájpadláshiány, elrutító arcsérülés, kulcscsonttörés, a kulcscsont korlátozott mozgásával, érzőidegek hűdése, könyökizület merevsége, több ujj elferdülése, görcsös, nehéz légzés, fagyás, — mindkét kéz-, illetőleg lábfejen vérkeringési zavarokkal, lábujjak hiányával. Ezek olyan súlyos, sebesülésből, betegségből — fagyasból vagy egyéb harctéri (betegségekből — származó törődöttségek, hogy ezekért igazán nem lehet ellenértéknek minősíteni azt a havi 2 pengőt, amit egy 25%-os hadirokkant ma mint járadékot élvez. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Ezért kérem, méltóztassék az igazság, a méltányosság érdekében, de nemzetvédelmi szempontokból is ezeket a szerény előterjesztéseimet megszívlelni. (Helyeslés

f half elől.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások jobbfelől: Elég volt! — vitéz Szalay László szólásra jelentkezik.) Milyen címen méltóztatik szólni kívánni? vitéz Szalay László: A házszabályok 151. §-a alapján! Elnök: A szót megadom. vitéz Szalay László: T. Ház! A házszabályok 151. §-)a értelmében tiszteilettel kérem, méltóztassék — tekintettel arra, hogy négy szónok már 'hozzászólt az előttünk fekvő javaslat 2. §-ához — a vitát bezárni. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr indítványa házszabályszerű, felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az indítványt elfogadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az indítványt elfogadja, a vitát bezárom. (Payr Hugó: A hadirokkantak és frontharcosok is megszavazták! — Zaj.) Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. (Kétfoly Anna: Csak tessék minden szakasznál! Csinálják meg! — Zaj.) Tasnádi Nagy András igazságugyminiszter: T. Ház! Árvátfalvi Nagy István t. képviselőtársam teljes részletességgel tárgyalta a hadirokkantak érdemeinek és autalmazásának KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 21-én, kedden. 435 kérdését. A t. képviselőtársam abba a tévedésbe esett, mintha itt most ennek a kérdésnek tárgyalása folynék, holott itt csak arról van szó, hogy a hadiérdemek alapján ennék a törvénynek rendelkezései alól milyen kivételek tétessenek. E tekintetben meg kell állapítanom, hogy minden méltányos intézkedésre és minden méltányos intézkedés érdekében a felszólalás a többségi párt részéről is megtörtént. Igaz, hogy Vázsonyi t. képviselőtársam azt a szemrehányást tette a túloldalnak, hogy nem látja itt azokat, akik pedig a frontharcos érdekek védelmére hivatottak, (Vázsonyi János: Nem voltak jelen!) azt hiszem azonban, hogy pártunk részéről azok, akik ezeknek az érdekeknek védelmére hivatottak, nem azért voltak távol Vázsonyi t. képviselőtársam beszéde alatt, mintha a frontharcos kérdés nem érdekelte volna őket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) hanem valószínűleg azért, mert ezzel a kérdéssel teljesen tisztában vannak és a maguk részéről is mindent elkövettek ennek a kérdésnek megfelelő elintézése érdekében. — (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A törvényjavaslat 2. §-ában foglalt frontharcos kivételezések ügyében a frontharcos szövetség vezetősége részéről TakáchTolvay, Tóth András, Martsekényi Imre és Mezey »Lajos képviselőtársaim, azután Kertész főtitkár és mások ismételten tárgyaltak velem ebben a kérdésben és igyekeztek a frontharcosok javára minden kedvezést bevétetni a törvényjavaslatba. (Esztergályos János: De a miniszter úr megingathatatlan volt!) Mélyen t. Képviselőház ! Lehetetlen volt minden kívánságot teljesíteni, azt azonban megállapíthatom, hogy a frontharcosok és a hadirokkantak minden kategóriájánál alkalmaztunk bizonyos kedvezést. Találunk kedvezést a törvényjavaslatban a sebesültek, a kitüntetettek és általában a frontharcosok részére, tehát azok részére is, akik semmi kitüntetésben nem részesültek, találunk kedvezést a hadiárvák és hadiözvegyek részére, az ellenforradaimárok részére, a hadirokkantak részére még akkor is, ha 50 százaléknál kisebb mértékben rokkantak. E tekintetben Makray, Árvátfalvi, Farkas Elemér és Dulin képviselőtársaim terjesztettek elő javaslatokat és ezek amennyiben elfogadhatók voltak, az előadó úr által előterjesztett módosításban honöráltattak is. Ezen túlmenni nincs módom és ezen nem is lehet túlmenni. Megemlítem még azt is, hogy az olimpiai bajnokokra nézve történt előterjesztést is honoráltuk és az olimpiai bajnokokat is kivettük a törvény rendelkezései alól. (Payr Hugó: Es a jövőre nézve? — Mózes Sándor: A jövőre nézve is!) Vázsonyi képviselőtársam azt mondotta, hogy minden hadirokkant és minden tűzharcos egyforma. Tökéletesen igaza van, egyforma, de én éppen azt látom, hogy t. képviselőtársaim a túloldalon megfeledtkezneik a keresztény hadirokkantakról és a keresztény tűzharcosokról. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Nem igaz! Valótlanság!) Engedelmet kérek, Apponyi György t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a törvényjavaslatba felvett kedvezések merőben szemfényvesztés. Ezt a vádat vissza kell ' fordítanom, mert hiszen miről van itt szó? Nem arról, hogy most mérlegeljük a frontharcosok érdemeit, mert ez megtörtént a frontharcostörvényben. (Rupert Rezső: Most elveszik, 65