Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

434 Az országgyűlés képviselőházának 381*. ülése 1939 március 21-én, kedden. méljük, hogy végre elkövetekzik teljes mértékben a magyar igazság, akkor azt hiszem, honvédelmünk megerősítését és nagy nemzeti érdeket szolgál az, ha a háborús, a hadi érdemeket teljes mértékben elismerjük. Sokan emlegetik a • kötelességteljesítést. Igaz, mindenkinek teljesítenie kell a kötelességét, de kötelesség az állam részéről is fennforog: az államnak is kötelessége, hogy azok számára, akik kötelességüket becsülettel teljesítették, ő is imegteremtse a megélhetési lehetőséget és mérni kárpótlást nyújtson nekik elszenvedett veszteségükért. Ezért nem tudom magamévá tenni az olyan kijelentéseket, hogy hiába van akármilyen nagy érdemrendje is valakinek, ha egyébként, mondjuk politikailag nem megfelelő személy. Azért még mindig jó magyar ember az illető és mégis egyesek a harmadik sorban ültetnék le. Nem szabad a fogalmakat így szembeállítani egymással; a kötelességteljesítést a meghozott áldozatokat értékelni kell. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Legyen szabad rámutatnom arra (is, hogy a francia nemzet néger katonáinak is teljes egyenjogúságot biztosít és a lengyel nemzet is éppen a legutóbb nagyon értékes tanújelét adta annak, milyen messze kell menni az elismerés terén, amikor idegen állampolgároknak, magyar állampolgár légionistáknak hadirokkant-járadékot biztosított és ezt átutalja Lengyelországból Magyarországiba. Még idegen állampolgároknak is nyújt tehát támogatást, akik hazája védelmében szolgálatot tettek. Legyen szabad általánosságban még appellálnom a 'magyar nemzet (mindenkori lovagiasságára, nagylelkűségére és arra a körülményre, hogy voltaképpen egy kihaló táborral állunk szemben, amely napról-napra kisebbedik. Legyen szabad továbbá arra a körülményre is figyelmeztetnem a mélyen t. Házat, hogy itt nem'jutalmazásról van szó, hanem csak a meglévő állás, jogosítvány, vagy engedély további megadásáról, el nem vételéről, tehát arról, hogy ne veszítse el a kenyerét az aki a nemzet támogatásával valamilyen kenyérhez jutott. A magam részéről hálás köszönettel ismerem el az igazságügy miniszter úr messzemenő jóindulatát, hogy szerény indítványomnak megfelelően kiterjesztette a kedvezményt nemcsak a-hadiözvegyekre, hanem hadiárvákra is és örömmel hallottam a bizottságban a legutóbbi módosítást, amely szerint az 50 százalékon aluli hadirokkantakat is egyéb feltételek megléte esetén hajlandó kivételes személyként elismerni az igazságügyminiszter úr. (Esztergályos János: Van ilyen módosítás?) Ezeket tehát a sebesültekkel egy kategóriába vették fel. Meg kell azonban állapítanom, hogy ez így még mindig nem kielégítő. A hadirokkant, aki testi veszteséget szenvedett és maradandó áldozatot hozott a haza oltárán, mind a hadirokkant-, mind a tűzharcos-törvényben és a kiadandó rendeletekben első frontkatonának van elismerve. Kezemben van a honvédelmi miniszter úrnak egy a szövetségünkhöz, a hadirokkant szövetséghez intézett egészen friss leirata, amelyben a sorrendet a következőképpen állítja fel: hadirokkantak, vitézek, tűzharcosok, leventék, cserkészek, stb. A honvédelmi miniszter úr (éppen úgy, mint a törvényhozás, elismerte ezzel azt, hogy a testi veszteséget szenvedett elsősorban érdemli meg a támogatást és ez így is a helyes. A javaslat mostani felsorolása, szerint az 50 százalékon aluli hadirokkantra ez a lehetőség nem terjed ki, ők csak akkor élvezik a kivételt, amely kivétel nem is tökéletes, ha van vitézségi érmük és Károly-csapatkeresztjük is. Tudjuk, hogy nagyon sok hadirokkant éppen a rokkantsága miatt nem jutott vitézségi éremhez, a hadirokkanttá válása akadályozta meg ebben, méltánytalan volna tehát, ha az ilyen kisebb százalékú hadirokkant elesnék ettől a kedvezménytől, ami ismétlem, nem jelent szániára amúgy sem teljesen kivételt, hiszen a törvénynek egész csomó szakasza ezekre a kivételes személyekre, is fenntartja azt, hogy a törvény rendelkezései velük szemben hatályosak, amennyiben nem lehetnek közalkalmazottak, vagy például magánvállalatoknál is csak korlátolt százalékban alkalmazhatók. En tehát arra kérem a mélyen t. miniszter urat és a t. Házat, méltóztassék elfogadni azt a módosító indítványomat, hogy minden hadirokkant, akit az állam hadirokkantnak elismert, kivételt képezzen és egymagában a hadirokkantsága elegendő legyen ahhoz, hogy kivételes személynek ismertessék el. Ugyanitt rámutatok egy másik körülményre is. A bizottságiban elfogadott módosítás szerint nagyon helyesen úgy ia 9., mint a 17. §. előnyt biztosít a Kamarai tagság elnyerésében és az alkalmazásnál a zsidó tűzharcosoknak saját kategóriájukon bélül, de nem biztosít előnyt a hadirokkantaknak. Tekintettel arra, hogy a hadirokkantakról külön törvény az 1933:VII. t.-c. rendelkezik, kérem a t. Házat és az igazságügyminiszter urat, méltóztassanak úgy a 9., mint a 17. §-nál a. kivételeket elsősorban a hadirokkantakra kiterjeszteni, azután tűzharcosokra, mert ez két, törvényileg szabályozott, külön kategória, amelyek között az elsőbbség mindemkor a hadirokkantakat kell, hogy megillesse. A harmadik kérésem odairányul, hogy a rokkantak táborával szemben méltóztassék nagylelkűségét megmutatni abban az irányban, hogy Cseh-Szombathy László képviselőtársunk indítványa elfogadásával csak vagylagosan kelljen, vagy a Károly-csapatkereszt meglételét, vagy a hadifogságot, vagy a sebesülést igazolni és ne kelljen ezenkívül vitézségi érmet, illetőleg hadikitüntetést igazolni. Már az magasabb klasszifikálás, ha egymagában nem elegendő a Károly-csapatkereszt, viszont legalább ne legyen mindegyik egyéb feltétel egye- temleges előfeltétel, vagyis, azonkívül, hogy valakinek megvan a Károly-esapatkeresztje és vitézségi érme, ne .kelljen a sebesülése vagy a kisebb százalékú hadirokkantságot is igazolni. Lehetetlennek tartom ezeknek a feltételeknek együttes fennforgását követelni, elegendőnek vélem, ha a kitüntetés mellett a Károly-csapatkereszt, tehát a három havi frontszolgálat, vagy a hadifogság, vagy a sebesülés igazolása alternatív előfeltételként szerepel. Végezetül még arra is rá kell mutatnom, hogy a magánalkalmazásoknál ma rendkívül kevés a három százalék a tűzharcoskategóriák számára, tehát ezt is feltétlenül kívánatos volna valamivel nagyobb mértékben megállarátani. Nem kívánok ezeknél a szakaszoknál külön-külön felszólalni, azért foglalom össze