Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

434 Az országgyűlés képviselőházának 381*. ülése 1939 március 21-én, kedden. méljük, hogy végre elkövetekzik teljes mér­tékben a magyar igazság, akkor azt hiszem, honvédelmünk megerősítését és nagy nemzeti érdeket szolgál az, ha a háborús, a hadi ér­demeket teljes mértékben elismerjük. Sokan emlegetik a • kötelességteljesítést. Igaz, mindenkinek teljesítenie kell a köteles­ségét, de kötelesség az állam részéről is fenn­forog: az államnak is kötelessége, hogy azok számára, akik kötelességüket becsülettel telje­sítették, ő is imegteremtse a megélhetési lehető­séget és mérni kárpótlást nyújtson nekik elszen­vedett veszteségükért. Ezért nem tudom maga­mévá tenni az olyan kijelentéseket, hogy hiába van akármilyen nagy érdemrendje is valaki­nek, ha egyébként, mondjuk politikailag nem megfelelő személy. Azért még mindig jó ma­gyar ember az illető és mégis egyesek a har­madik sorban ültetnék le. Nem szabad a fogal­makat így szembeállítani egymással; a köteles­ségteljesítést a meghozott áldozatokat értékelni kell. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Legyen szabad rámutatnom arra (is, hogy a francia nemzet néger katonáinak is teljes egyenjogúságot biztosít és a lengyel nemzet is éppen a legutóbb nagyon értékes tanújelét adta annak, milyen messze kell menni az elis­merés terén, amikor idegen állampolgároknak, magyar állampolgár légionistáknak hadirok­kant-járadékot biztosított és ezt átutalja Len­gyelországból Magyarországiba. Még idegen állampolgároknak is nyújt tehát támogatást, akik hazája védelmében szolgálatot tettek. Le­gyen szabad általánosságban még appellálnom a 'magyar nemzet (mindenkori lovagiasságára, nagylelkűségére és arra a körülményre, hogy voltaképpen egy kihaló táborral állunk szem­ben, amely napról-napra kisebbedik. Legyen szabad továbbá arra a körülményre is figyel­meztetnem a mélyen t. Házat, hogy itt nem'ju­talmazásról van szó, hanem csak a meglévő állás, jogosítvány, vagy engedély további meg­adásáról, el nem vételéről, tehát arról, hogy ne veszítse el a kenyerét az aki a nemzet támoga­tásával valamilyen kenyérhez jutott. A magam részéről hálás köszönettel isme­rem el az igazságügy miniszter úr messzemenő jóindulatát, hogy szerény indítványomnak meg­felelően kiterjesztette a kedvezményt nem­csak a-hadiözvegyekre, hanem hadiárvákra is és örömmel hallottam a bizottságban a leg­utóbbi módosítást, amely szerint az 50 százalé­kon aluli hadirokkantakat is egyéb feltételek megléte esetén hajlandó kivételes személyként elismerni az igazságügyminiszter úr. (Eszter­gályos János: Van ilyen módosítás?) Ezeket tehát a sebesültekkel egy kategóriába vették fel. Meg kell azonban állapítanom, hogy ez így még mindig nem kielégítő. A hadirokkant, aki testi veszteséget szenvedett és maradandó ál­dozatot hozott a haza oltárán, mind a hadi­rokkant-, mind a tűzharcos-törvényben és a kiadandó rendeletekben első frontkatonának van elismerve. Kezemben van a honvédelmi miniszter úrnak egy a szövetségünkhöz, a hadi­rokkant szövetséghez intézett egészen friss le­irata, amelyben a sorrendet a következőképpen állítja fel: hadirokkantak, vitézek, tűzharcosok, leventék, cserkészek, stb. A honvédelmi minisz­ter úr (éppen úgy, mint a törvényhozás, elis­merte ezzel azt, hogy a testi veszteséget szen­vedett elsősorban érdemli meg a támogatást és ez így is a helyes. A javaslat mostani felsorolása, szerint az 50 százalékon aluli hadirokkantra ez a lehető­ség nem terjed ki, ők csak akkor élvezik a ki­vételt, amely kivétel nem is tökéletes, ha van vitézségi érmük és Károly-csapatkeresztjük is. Tudjuk, hogy nagyon sok hadirokkant éppen a rokkantsága miatt nem jutott vitézségi érem­hez, a hadirokkanttá válása akadályozta meg ebben, méltánytalan volna tehát, ha az ilyen kisebb százalékú hadirokkant elesnék ettől a kedvezménytől, ami ismétlem, nem jelent szá­niára amúgy sem teljesen kivételt, hiszen a törvénynek egész csomó szakasza ezekre a kivé­teles személyekre, is fenntartja azt, hogy a tör­vény rendelkezései velük szemben hatályosak, amennyiben nem lehetnek közalkalmazottak, vagy például magánvállalatoknál is csak kor­látolt százalékban alkalmazhatók. En tehát arra kérem a mélyen t. miniszter urat és a t. Házat, méltóztassék elfogadni azt a módosító indítványomat, hogy minden hadi­rokkant, akit az állam hadirokkantnak elis­mert, kivételt képezzen és egymagában a hadi­rokkantsága elegendő legyen ahhoz, hogy kivé­teles személynek ismertessék el. Ugyanitt rámutatok egy másik körül­ményre is. A bizottságiban elfogadott módosí­tás szerint nagyon helyesen úgy ia 9., mint a 17. §. előnyt biztosít a Kamarai tagság elnyeré­sében és az alkalmazásnál a zsidó tűzharcosok­nak saját kategóriájukon bélül, de nem bizto­sít előnyt a hadirokkantaknak. Tekintettel arra, hogy a hadirokkantakról külön törvény az 1933:VII. t.-c. rendelkezik, kérem a t. Házat és az igazságügyminiszter urat, méltóztassanak úgy a 9., mint a 17. §-nál a. kivételeket első­sorban a hadirokkantakra kiterjeszteni, azután tűzharcosokra, mert ez két, törvényileg szabá­lyozott, külön kategória, amelyek között az elsőbbség mindemkor a hadirokkantakat kell, hogy megillesse. A harmadik kérésem odairányul, hogy a rokkantak táborával szemben méltóztassék nagylelkűségét megmutatni abban az irányban, hogy Cseh-Szombathy László képviselőtársunk indítványa elfogadásával csak vagylagosan kelljen, vagy a Károly-csapatkereszt megléte­lét, vagy a hadifogságot, vagy a sebesülést iga­zolni és ne kelljen ezenkívül vitézségi érmet, illetőleg hadikitüntetést igazolni. Már az ma­gasabb klasszifikálás, ha egymagában nem ele­gendő a Károly-csapatkereszt, viszont leg­alább ne legyen mindegyik egyéb feltétel egye­- temleges előfeltétel, vagyis, azonkívül, hogy valakinek megvan a Károly-esapatkeresztje és vitézségi érme, ne .kelljen a sebesülése vagy a kisebb százalékú hadirokkantságot is igazolni. Lehetetlennek tartom ezeknek a feltételeknek együttes fennforgását követelni, elegendőnek vélem, ha a kitüntetés mellett a Károly-csapat­kereszt, tehát a három havi frontszolgálat, vagy a hadifogság, vagy a sebesülés igazolása alternatív előfeltételként szerepel. Végezetül még arra is rá kell mutatnom, hogy a magánalkalmazásoknál ma rendkívül kevés a három százalék a tűzharcoskategóriák számára, tehát ezt is feltétlenül kívánatos volna valamivel nagyobb mértékben megálla­rátani. Nem kívánok ezeknél a szakaszoknál külön-külön felszólalni, azért foglalom össze

Next

/
Thumbnails
Contents