Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 38%. ülése 1939 március 21-én, kedden. 433 véghez, (Folytonos zaj a baloldalon. — Payr Hugó : Kitüntetésekeit nem adtak potyán!), mert itt van a kezemben például Kovács Alajos statisztikája, mely szerint a zsidók közül a harctéren az összes elhaltaknak nem 5 százaléka pusztult el, hanem csak 1.8 százaléka (Fábián Béla: Ez nem igaz kérem! — Rupert Rezső: Kovács Alajos!) és ennek az 1.8 százaléknak is csak a fele pusztult el olyan sebesülés következtében, amely a harctéren érte, egyébként pedig természetes betegség következtében. (Fábián Béla: Nem igaz! Tessék mindenkinek a saját ezredét megnézni! — Elnök csenget.) Ugyancsak csodálkozom azon, hogy Rupert igen t. képviselőtársam felemlegeti itt a 200.000—300.000 koronás hadikölcsönjegyzőket. Akinek 300.000 koronája volt hadikölcsönjegyzésre, annak maradt még valami tejbe aprítani valója, én azonlban az 500—600 koronás kis jegyzőket vagyok bátor itt felemlegetni (Helyeslés a jobboldalon.), akikről Rupert képviselőtársam elfeledkezett. (Vázsonyi János: Ott is van egy csomó zsidó hadikölcsönjegyző!) T. Ház! Az 1. § a valláshoz való tartozás jogcímén tesz nagyon sok kivételt, ez a 2. V pedig kilenc más kategóriát emel ki a szabály alól és tesz kivétellé. E szerint a 2. § szerint, ha nincs is fizikai asszimiláció, igenis, van lelki asszimiláció, van bizonyos érzelmi asszimiláció és a javaslat feltételezi, hogy akik ezekbe a kategóriákba tartoznak, azoknál ez a lelki asszimilálódás már meg is történt. Én tehát nem kutatom azt, igen t. Képviselőház, vájjon mind a kilenc kategóriába tartozók, különösen a titkos tanácsosok és hasonló mások csakugyan teljes mértékben asszimilálódttak-e. (Gr. Festetics Domonkos: Azok valószínűleg igen!) Én csupán azt mondom, hogy azokban az esetekben, amikor nem feltételezéssel állunk szemben, hanem amikor bírói ítélet, tehát nem egyszerű hipotézis, de tényleges bírói ítélet állapítja meg azt, hogy ez az ^aszszimiláció nem következett be, ellenkezőleg, disszimiláció történt a magyar lélektől, elhajlás történt a nemzet lelkétől, ezek a kivételek semmisíttessenek meg. Utalnom kell arra, amit a bizottság előtt is bátor voltam említeni és amely tekintetben Bródy igen t. képviselőtársammal kivételesen egyetértettünk, tudniillik ő maga is azt mondotta, hogy helyes, ha arra a zsidóra nézve, aki beleesik ezekbe a kivételezett kategóriákba, szűnjék meg ez a kivételezés abban az esetben, ha az ilyen zsidó valamely nemzetellenes, társadalomellenes bűncselekményt, az ország érdekeit veszélyeztető bűncselekményt követ el; akkor reá nézve ezek a kedvezmények ne álljanak fenn. Utalok arra, hogy bizony a zsidók körében bizonyos bűncselekményeket különösen nagyobb számban követtek el, mint a magyarok körében. Az elítéltek számát a zsidóság szempontjából az 1933—1935. években a következőképpen látjuk alakulni. Uzsora címén nem 5%. hanem 33%; esik a zsidóságra. (Esztergályos János: De most nem erről van szó!) Erről van szó, kérem! A sajtó körébe ütköző bűncselekményeknél 43% a zsidók által elkövetett • bűncselekmény, egyéb bűncselekményeknek pedig 49%-át követték el zsidók, (Payr Hugó: Ez nem igaz!) ami azt jelenti, hogy az egyéb bűncselekményekben a valutasíbolás szerepel elsősorban. Közismert az is, hogy a weimari Németországban, amikor a zsidóság tömegesen tódult a köztisztviselői pályák felé, egyre-másra nagyon súlyos bűncselekményeket követtek el. (Fábián Béla: A német zsidókat is nekünk akarják ajándékozni?) Ott a korrupciók egész özönét követték el a zsidók. (Za.i. — Az elnök csenget. — Fábián Béla: Ki állítja» hogy a német zsidék magyarokká aszszimiiálódtak?) Amikor a 2. §-ban kilenc ponton, úgyszólván résen keresztül engedjük ismét ki a zsidóságot az érvényesülés felé, akkor legalább olyan esetekben, amikor bírói ítélettel megállapított bűncselekményt követtek el, kellett volna elhagyni ezeket a kivételezéseket és a zsidóság részéről igenis megfelelő módon kellett volna eljárni atekintetben, hogy ezek az emberek a kivételek között ne szerepelhessenek. A bizottsági tárgyalás alkalmával az igen t. igazságügyminiszter úr megfontolás tárgyává kívánta tenni ezt az indítványomat, sajnálattal látom azonban, hogy míg enyhítő módosítás számtalan ízben tétetett, addig egy ilyen javaslat tekintetében, amelyben, — mondom ~~ Bródy igen t. képviselőtársam is egyetértett velem, nem jött az igazságügyminiszter úr módosító indítvánnyal. (Payr Hugó: Tendenciózus beállítása a dolognak! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Ptorubszky Géza jegyző: Vitéz Árvátfalvi Nagy István! Elnök: Vitéz Árvátfalvi Nagy István képviselő urat illeti a szó. Vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Én a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban megszavaztam, mert meggyőződésem, nogy erre a törvényjavaslatra a magyar faj védelme, keresztény nemzeti irányzat megerősítése érdekében szükség van. Megszavaztam annak ellenére, hogy egyes rendelkezéseit nem tudom helyeselni, így különösen azt, amely a disszimilációs irányzat mesterséges megerősítését eredményezi, de megszavaztam abban a reményben is, hogy azok az egyes kifogásolható intézkedések, amelyek ebben a javaslatban foglaltatnak, a részletes vita során megfelelő mdosítást nyernek. így ennél a 2. §-nál a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartanám azt, hogy mindazok a személyek, akik a világháborúban a haza védelmében értékes szolgálatot teljesítettek, kivételnek minősüljenek, kivételes személyek legyenek. Ez nem zsidó érdek, hanem nemzeti érdek. (Ügy van! a baloldalon.) A jobb magyar jövendő érdeke kívánja, hogy tényleg kivételt tegyünk olyan személyekkel szemben, akik, mint az igazságügyminiszter úr is elismerte, lelkileg aszimilálódtak és ennek a lelki aszimilációjuknak tettekkel ids tanúbizonyságát adták. Ezért nem tudom követni Meizler Károly igen t. képviselőtársamat azon az úton, hogy ennél a szakasznál a bűncselekményt elkövetőkről és hasonlókról emlékezik meg, mert méltatlan volna azokat, akik akár mint frontharcosok, akár mint hadirokkantak ! kitűintek a haza védelmében, egy kalap alá venni bűncselekményt elkövetett személyekkel. Legyen szabad emlékeztetnem a t. Házat a miniszterelnök úrnak arra a nemrég elhangzott kijelentésére, hogy feladatunk minden erőnkkel honvédelmünk megerősítése kell, hogy legyen. Most, amikor a nagy revizió után újból előre haladtunk, amikor 25 esztendővel a világháború kezdete után megint magyar vér hullott a Kárpátokban, amikor re-